Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-02-23 / 4. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2018. február 23. Mozaik Egy doboz nyomában, adalék a Rosenbaum-család történetéhez Fotók: Szaffenauer Ferenc Régi paksi képeslapok szenvedélyes gyűjtőjeként és amatőr helytörténészként sokan ismerik dr. Hanoi János tevékenységét a városban. Albumnyi képeslapja van a Rosenbaum papír- és írószer-kereskedés által forgalmazott múlt század eleji és két világháború közötti sorozatokból. A közelmúltban egy online műtárgyaukción az alapító nyomda- és üzlettulajdonos Rosenbaum Ignác saját névjegy és irattartó doboza került a birtokába, amiről írt szerkesztőségünknek. A kívül fényesre lakkozott, egyszerű fadobozka mérete 10x14 cm, fedelének belső oldalán odabélyegzett cégadatok olvashatók: Rosenbaum Ignác könyvnyomda, könyv és papírkereskedés, Paks, Telefon: 1. Ebből megtudjuk, hogy vélhetően a tehetős paksi kereskedőcsalád rendelkezett először telefon-előfizetéssel a Duna-parti településen. Paks első újságait, képeslapjai zömét Rosenbaumék készítették és forgalmazták. Rosenbaum Ignác 1856-ban született, Pozsonyban élt és tanult, majd 1882-ben házasságkötése után Pakson telepedett le. 1884-ben vette meg Freund Gyula és Rosner Dávid nyomdáját, ahol elindította vállalkozását. Később ehhez papír-, írószer- és nyomtatványboltot, meg egy könyvkötő műhelyt is nyitott a Szent István téren. Az apa Rosenbaum Ignác sikerét könyvkiadással alapozta meg, eleinte héber nyelvű, ortodox zsidó vallási irodalom könyveit nyomtatták, később kiegészült magyar kiadványokkal, sőt kuriózum, hogy Pakson nyomták az első cigány-magyar gyökszótárt. Mindezek mellett az egyházi életben is aktív szerepet vállalt, éveken át az ortodox zsidó felekezet hitközségi elnöke volt. Tekintve, hogy a nyomdának konkurenciája nem volt a környéken, meglehetősen drágán dolgozott. Egyeduralmát jól jellemzi, hogy egy, a nyomdát kritizáló cikke miatt a Paks és Vidéke Hírlap nyomását a 4. számtól megtagadta. A konfliktusok fő okai a nyomtatási díj és a nyomtatott anyag lektorálása okán keletkeztek, de például a lapkiadással próbálkozó Daróczy Zsigával antiszemita felhangoktól sem mentes nézeteltérése is volt. Az első világháború után ifjabb Rosenbaum Miksa M. egy második, korszerű gépekkel felszerelt nyomdát nyitott, alkalmazottainak száma 8-10 között változott, és a képeslapok mellett jobbára csak közigazgatási nyomtatványokat készített. A Szent István tér mindkét oldalán volt üzleti érdekeltségük, üzemükben 1944-ig 165 könyvet adtak ki, valamint a különféle paksi újságok mellett a Szekszárd és Vidéke c. hetilapot, de készítettek sokféle aprónyomtatványt, plakátokat, a polgári iskola évkönyveit stb. Egy, az 1930-as évek végén megjelent turisztikai reklámfüzetből megtudjuk, hogy a család könyvesboltjában nemcsak vásárolni lehetett, hanem egy 800 kötetes kölcsönkönyvtárat is működtettek, ami díjmentesen állt az érdeklődők, itt nyaralók rendelkezésére. Benedek Marcell memoárjában elismeréssel szólt kultúraszervező tevékenységükről, midőn a ’30-as évek közepén Tamási Áronnal részt vett a Rosenbaumék által szervezett paksi könyvnapon. Sajnálatosan a városban köztiszteletben álló család sem kerülhette el sorsát, Rosenbaum Ignác és fia Auschwitzból már nem térhettek vissza. Leszármazottaik ma Izraelben élnek. Egyik unokája, Rosenbaum Nándor (Menachen) már 1939- ben elhagyta az országot. A holokauszt 50. évfordulóján 1994-ben hazalátogatott Paksra, és beszédet mondott a könyvtár falán elhelyezett emléktábla avatásakor. Mint mondta: „Földiek vagyunk, paksi születésűek, noha életutunk elkanyarodott egymástól. Gondolják meg ha nem kerül sor a vészkorszakra, minden bizonynyal földiek lennénk ma is, egymás mellett élnénk, ahogy éltünk nemzedékeken át... Az én családom négy nemzedéken át élt Pakson, és a kultúra terjesztői voltak. Családi nyomdánk volt és könyvkereskedésünk, de ez sem volt számunkra mentő körülmény”. Forrás: Honismeret, 2000/2. (Acsády Gabriella: A paksi zsidóság és a Rosenbaum nyomda). Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink, 2009. (Rosenbaum Ignác, 119. o.). Dr. Hanoi János
