Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-03-09 / 5. szám
- Bármit szívesen tanulnak a növendékeim, ha örömük, sikerélményük van benne. Úgy igyekszem tanítani a különböző hangszereken játszani a gyerekeket, hogy bármilyen nehéz is, ez ne szegje kedvüket - vallja Havasréti Pál népzenész, zenetanár, aki 2015-ben csatlakozott a Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola kollektívájához. Családjában több szálon is magába szívhatta a zene szeretetét, édesapja zongorán játszott, és emlékezetes számára édesanyja szülőfalujában, a Nógrád megyei Tolmácson töltött idő, ahol akkoriban még hagyományos módon zenéltek a dudabálokon. - Zenei általánosba jártam, ahol a Kodály-módszerrel anyanyelvi szinten tanultam meg kottát olvasni. Akkor még nem tudtam, micsoda kincs birtokában vagyok - fogalmazott Pál, aki azt is elmondta, hogy orvos édesanyja hasonló pályára szánta őt, de mivel kiderült, hogy még a vérvételtől is rosszul lesz, ez a terv dugába dőlt. Tizenkilenc esztendős volt, amikor 1976-ban, az abaújszántói táncháztáborban nagybőgőn kezdett tanulni. Tulajdonképpen ekkor indult el azon az úton, amelyen haladva népzenét tanító pedagógussá vált. 1979 óta tanít zeneiskolai keretek között, jelenleg a paksi művészeti iskola mellett lakóhelyén, Pécsett, a Berze Nagy János Alapfokú Művészeti Iskolában. 1982 óta népzenei szaktáborok oktatója, szervezője, vezetője, amelyek sorába már a Paksi Népzenei Tábor is beletartozik, az elsőt 2017 nyarán tartották a Cseresznyéskert Erdei Iskolában. - Az autentikus magyar népzene elkötelezett híve vagyok, nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a szaktáborokban a zeneoktatás mellett a hangszerek által megőrzött zene földrajzi és néprajzi környezetével is megismertessem növendékeimet - mondta Havasréti Pál, aki számtalan zenei album szólistája, illetve közreműködő zenésze népzenei, klasszikus, kortárs és egyéb zenei stílusban egyaránt, publikál, tanterveket ír, zenekarok alapítója, alapítótagja, muzsikusa, valamint több mint negyven éve zenél táncházakban. Kiemelte, hogy nem szerepelni, hanem „szolgálni” hivatott a közös zenélés során, ahogy azt annak idején falun tanulta adatközlő mestereitől. Elmondta, hogy a paksi kollégákkal nem voltak ismeretlenek egymás számára. Amikor Halmos Béla vezetésével országjáró táncháztanfolyamot tartottak, többükkel találkozott. Nagy jelentőséget tulajdonit annak, hogy tanítványai megméressék magukat különböző népzenei versenyeken, mert azt tartja, hogy akkor derül ki igazán, mit tudnak, amikor olyan közegben is zenélhetnek, ahol minden másképpen működik, mint a megszokott környezetükben. Legutóbb a többéves szünet után ismét megrendezett Cinegemadár Tolna Megyei Népzenei Verseny első elődöntőjén mérették meg magukat paksi növendékei, kiemelt arany, arany, és ezüst minősítésekkel tértek haza. A szekszárdi döntőbejutott TumpekTímea, Szucsán Sára, a Paksi Bourdonosok, a Nyisztor banda és a Szucsán banda. A citera mellé behozta a bőgőt, a tekerőt, a népi ütős hangszereket, a furulyát, a kobzát és a kontrát is a Pro Artis falai közé. - Ha mód van rá, elviszem a tanítványaimat adatközlő mestereimhez. Legutóbb Piliscsabán jártunk egy mesterkurzuson, ahol magam is segítettem a fiatalok falusi zenészektől való közvetlen tanulását mint a kurzus oktatója - mondta Pál. Szeretne paksi növendékeivel készíteni egy lemezt, amivel megörökítenék az eddig elvégzett munkát, és idén nyáron megrendezni a második Paksi Népzenei Tábort. Havonta egy alkalommal tanít a bécsi zeneakadémián, illetve Hódmezővásárhelyen is, így rengeteget utazik. Arra a kérdésre, hogy nem fárad-e el, határozott válasz érkezett tőle: - Nem! Azt tapasztaltam, hogy sokan nem szeretnek dolgozni, mert nehéz az új növendékekkel, az új feladatokkal mindig elölről kezdeni. Nekem is az, de az a hivatásom, hogy olyan kincset tegyek közkinccsé, ami ha nem lenne hozzáférhető, az nagyon szomorú volna. Hiszek benne, hogy a jó példát is követik, és ez jó. Ez éltet - zárta gondolatait. Kohl Gyöngyi Jó napot, mi újság? Havasréti Pál