Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-12-21 / 24. szám

8 ■ Paksi Hírnök, 2018, december 21. Mozaik Karszt József kapta a Lussonium-díjat Fotó: Molnár Gyula- A mai alkalom különösen fon­tos számunkra, hiszen a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör húsz­éves fennállását ünnepli - mond­ta köszöntőjében Siklósi Zoltán elnök, a szervezet hagyományos évzáró gáláján a Csengey Dénes Kulturális Központban. Kiemel­te, hogy a kis- és középvállalkozá­sok nagyon sok paksi embernek adnak munkát, ezért a cégekben megélt legkisebb sikerük a város sikerét is jelenti. - Azon fogunk dolgozni, hogy cégeinkkel együtt a városunk is fejlődő, gyarapodó és sikeres lehessen. Örülök, hogy Paks jelenlegi vezetése hasonló­képpen gondolkodik, partner­ként tekint a helyi vállalkozók kö­zösségére - hangsúlyozta. Kovács Sándor alpolgármester méltatta a húszéves iparos kört, amelynek egyik alapítója volt, hangsúlyozva, büszke arra, hogy ez a közösség ma is együtt van, és bátran tervezi a jövőjét. Kiemelte, hogy a magánvállalkozások vilá­gát jól ismerő cégtulajdonosként és alpolgármesterként együtte­sen szeretné segíteni a hídépítést a város vezetése és a helyi kis- és középvállalkozások között. - Sze­retnénk, ha az erőmű építéséhez kapcsolódó kerítésen kívüli inf­rastrukturális fejlesztések kivite­lezői zömében paksi cégek lehet­nének - fogalmazott. Az esten tizennegyedik alkalom­mal adták át az iparos kör által alapított Lussonium-díjat, a ki­tüntetést Karszt József, a Pak­si FC technikai vezetője vehet­te át. A díjazott szülővárosa Ta­tabánya, de kisgyermekkorától Pakson él, végzett mezőgazdász. Élete a sport, ami már kisgyer­mekkorában megmutatkozott, leginkább focizni szeretett. Sport­vezetői karrierjét egy felkérésnek eleget téve kezdte az utánpótlás­nál: Péter Norbert egy gyerek­­csapattal tatabányai tornára in­dult, és felkérte Jozsó bát, hogy kísérje el őket, segítse a munká­ját. Karszt József elvállalta, az­tán újabb és újabb feladatok jöt­tek, aztán 1999-ben leszerződött a Paksi SE labdarúgó szakosztá­lyához a technikai vezetői felada­tok ellátására. 2007-től főállású sportvezető. Még 2001-ben a je­lenlegi vezetéssel kezdték letenni a mostani élvonalbeli csapat alap­jait, az akkor negyedik osztályban szerepelő Paksi SE-ből öt év alatt sikerült NB I.-es klubot létrehoz­ni. Jozsó bá nemcsak a felnőtt labdarúgás területén tevékenyke­dik, hanem kiemelten foglalkozik az utánpótlással is. Karszt József a Tolna Megyei Labdarúgó Szövet­ség munkájában is részt vett, volt elnökségi tag, illetve a versenybi­zottság elnöke. Az esten köszöntötték a Tolna megye Év vállalkozója díjat el­nyert Zuschlag Jánost, a Govern- Soft Informatikai Kft. tulajdono­sát és Horváth Sándort, a Hor­váth és Társai Autófényező Kft. ügyvezetőjét, valamint Feil Józse­fet, a Beanett Bt. tulajdonosát, aki Év vállalkozója elismerésben ré­szesült. Kohl Gy. Paks az én városom Lenkey Luca négyéves volt, ami­kor Paksra költöztek. Elmond­ta, hogy itt, a Duna-parton látott először tűzijátékot. - Fantasztikus volt, azóta is imádom. Augusz­tus 20-án hatalmas nyüzsgés volt a Duna-parton a vásárral, a szín­padi műsorral, a tűzijátékkal. De ezen kívül is sok élmény köt Paks­­hoz. Az egyik óvónénimmel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Jár­tam teniszezni Kacsó Tibi bácsi­hoz, nem felejtem el, hogy gyűjte­ni kellett a pirospontokat, és tízért járt egy piros teniszlabda. Még most is találok belőlük otthon. Pakson tanultam írni, olvasni, na­gyon jó tanáraim voltak - idéz­te fel emlékeit. Kiemelte, számá­ra fontos az is, hogy a református gyülekezetben nőtt fel, ez a máso­dik családja. - Az volt az álmom, hogy Budapesten tanulok tovább, ami megvalósult. Amikor lemen­tem a Duna-partra, azt mondtam, hogy nagyon szép, de mégsem a paksi, amihez szép emlékek köt­nek, ahova sokat jártunk le a ba­rátokkal, szülőkkel. Bár imádom a budapesti nyüzsgést, jó néha el­csendesedni itthon. Számomra a paksi Duna-part szimbolizálja a nyugalmat, a békét - zárta gondo­latait Lenkey Luca.- Amikor paksi edzők megkeres­tek, azt gondoltam, hogy eljövök ide egy jónevű iskolába (ESZI), ami után könnyebb lesz karriert építeni, de pár hónap múltán ki­derült, hogy a sport lesz az utam - idézte fel emlékeit Gulyás Róbert. Arról is beszélt, hogy 1999-ig az ASE-ban játszott, aztán Francia­­országba szerződött. - Nyolcéves légiós időszak kezdődött, Orosz­országban, Ukrajnában, Spanyol-, Görög- és Törökországban ját­szottam, török, ukrán és magyar bajnok is vagyok. Az első év után a családom hazaköltözött, én pe­dig amikor csak tudtam, jöttem haza. A két nagyobb gyerek úgy nőtt fel, hogy alig találkoztam ve­lük, a kicsinél ezt be tudtam pó­tolni. A külföldi pályafutásom vé­gén természetes volt, hogy visz­­szajövök Paksra, megígértem a fiamnak, hogy magyar bajnok le­szek az ASE-val, és amit egy apa megígér, azt be kell tartania - mondta. Gulyás Róbert jelenleg szakkommentátorként dolgozik a Digi Sportnál. - Sokszor szó­ba került, hogy el kellene költöz­ni egy nagyobb városba, de szá­momra Paks az a hely, ahol lakni szeretnék - emelte ki. Sólya Emma

Next

/
Oldalképek
Tartalom