Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-12-01 / 23. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2017. december 1.19 Töretlen az érdeklődés a Ki mit tud? iránt Fotó: Molnár Gyula Rekordszámú résztvevővel zaj­lott az idei Ki mit tud? A tizen­harmadik alkalommal megren­dezett tehetségkutató versenyre összesen százötven nevezés ér­kezett. A programot a Csengey Dénes Kulturális Központ szer­vezte az önkormányzat támo­gatásával. A kézdivásáhelyi Porkoláb Ta­más egy tréfás mesét adott elő, amivel a zsűri és a közönség kö­rében is nagy sikert aratott. A vers- és prózamondás kategó­riában arany minősítést elért, mindössze hét esztendős Tamás diáktársai-val és tanítójával ér­kezett Paksra, nem először. El­mondta, hogy sok mesét hallgat és zsenge kora ellenére számos versenyen indult már. A közép­­iskolás Lóki Hanna is szép ered­ményeket ért el, vers- és pró­zamondásban, valamint ének­könnyűzenei kategóriában is bronz minősítést nyert. A paksi Pódium Táncstúdió tagjai arany, ezüst és bronz minősítést, va­lamint különdíjat is hazavihet­tek. A dunaszentgyörgyi Vadró­zsa Népi Együttes négy verseny­számmal szerepelt, az ifjúsági csoport rábaközi táncával arany minősítést kapott. Felkészítő­jük Huszárikné Böröcz Zsófia volt, aki jelentős szerepet vál­lalt a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület Fölszállott a páva ver­senyen nyertes gyermekcsoport­jának sikerében is. Ezek az ered­mények mind az idei paksi Ki mit tud?-on születtek, amely re­kordszámú résztvevővel zajlott a Csengey Dénes Kulturális Köz­pont szervezésében. A tizenhar­madik alkalommal megrende­zett programra 150 nevezés érke­zett, de háromszáznál is többen álltak zsűri elé, mivel a tánc- és zeneművészeti ágban csoportos produkciók is voltak. A jelent­kezők több településről érkeztek, határon innen Paks mellett Du­­naföldvárról, Bonyhádról, Szek­­szárdról, Tolnáról, Dunaújvá­rosból, Tatáról, Bátáról, Duna­­szentgyörgyről, Pusztahencséről, Tengelicről, Gyönkről, Gerjenből és Nagydorogról, illetve határon túlról Paks két testvértelepülésé­ről, Viskről és Kézdivásárhely­­ről. Tell Edit, a kulturális központ igazgatója elmondta, a verseny rangját emeli, hogy a zsűritagok országosan elismert szakembe­rek, akik között paksiak és pak­si kötődésűek is vannak, mint Csipszer Bettina szabadúszó szí­nész, László Boldizsár opera­énekes, vagy Kovács Gábor a Bartina zenekarból. A verseny­produkciókat a kulturális köz­pont helyiségeiben, illetve a Pro Artis Alapfokú Művészeti Isko­lában mutatták be a verseny­zők. Zárásként gálára invitál­tak a szervezők, aminek műso­rára a versenyprodukciók közül válogattak, majd kihirdették az eredményt. Összesen 17 arany, szintén 17 ezüst, valamint 16 bronz minősítést adtak ki, és 11 különdíj is gazdára talált. Ami a kategóriákat illeti, a palettán hangszeres zene, ének-népdal, vers- és prózamondás alsó ta­gozatosok, felső tagozatosok és középiskolások korcsoportban, tánc, ének-könnyűzenei kategó­ria szerepelt, újdonságként kü­lön kategória lett a mesemon­dás, amire csak alsó tagozatosok neveztek, illetve teljesen új volt a felső tagozatosoknak és közép­­iskolásoknak hirdetett dalszöve­gek versben-prózában. Sólya E. Tálentum: Ocsovay Damján Ocsovay Damján klasszikus zenét ta­nult, majd érdeklődése a dzsessz felé fordult, jelenleg egy felnőtt zenekarban játszik. A zene iránti szeretetét otthon­ról hozta.- Az anyai nagyszüleim is zenészek voltak, sok koncerten voltam velük. Mivel a szü­leim is zenéltek, és úgy gondolták, hogy én is tegyek egy próbát, beírattak zeneis­kolába. Én mindig dobolni szerettem vol­na, de - bár már nem emlékszem ponto­san, hogyan is volt - talán megrémültem tőle, így végül abban maradtunk a szüle­immel, hogy válasszam a zongorát, amit aztán nagyon megszerettem. Szekszárdon jártam zeneiskolába, hét évig klasszikus zenét tanultam. Két dél-dunántúli regio­nális versenyen is aranyminősítéssel zár­tam, illetve bejutottam a Nemzetközi Bar-Fotó TelePaks tók Béla Zongoraverseny döntőjébe, ami nagy mérföldkő volt számomra. Ezekre vagyok a legbüszkébb. - Bár mindig szíve­sen hallgattam dzsesszt, nem igazán fogott meg, egészen addig, amíg egyszer az édes­apám hozott egy Oscar Peterson CD-t. Ez a lemez keltette fel igazán bennem a von­zalmat a műfaj iránt, és onnantól kezd­ve minden stílus érdekelt, ami dzsessz. Ocsovay Damjánról sokan mondták már, hogy érettebb a koránál. Nagy megtisz­teltetésnek érzi, hogy felnőtt zenészekkel játszhat. - Egyszer amikor szólóban ját­szottam pár számot a Szekszárdi Jam Ses­sion Klubban, utána odajött hozzám dr. Gál Gábor és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a Gastroblues Fesztiválon velük együtt zenélni. így kezdődött a közös pá­lyafutásunk. A JazzGO után még egy ze­nekarunk alakult, a Nu-Line Experiment. Ocsovay Damján azt mondja, hogy soha nem mond le a zenélésről, mert egy olyan külön világ amiből nem lehet kiszakadni. Sólya Emma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom