Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-08-25 / 16. szám

12 ■ Paksi Hirnök, 2017. augusztus 25.

Mozaik

A 19. századi nemesi és polgári családoknál műveltség és rangjelző szerepe volt a zongorának, ami mint lakberendezési tárgy, általában a társas összejövetelek helyszínén, a szalonban kapott helyet. Kivételt képez ez alól a Szeniczey közbirtokos család, akiknél szintén megtalálható volt a klasszikus zene alaphangszere a városi múzeumnak ma otthont adó Deákházban de: „...zongoránk az ebédlőben állt, ha azután mesterünk eljött, Deák bátyánk az ő kedvencz karosszékébe az ebédlőbe letelepedett, a zongora mester elkezdett játszani, mi csak hamar tánczra perdültünk.” (A kedves „Ondi” — Szeniczey Cecília visszaemlékezése Deák Ferencről, 1903.)

A múzeum kiállításában látható darab mégsem tőlük való, hanem Széllé Zsigmond leszármazottai, Szőllőssy Lajosné és családja ajándékozták a múzeumnak. A hozzáértők szerint hangszerként nem képvisel olyan jelentős értéket, mint amivel tulajdonosának személye ruházza fel. Széllé Zsigmond jelentős régészeti, numizmatikai és könyvgyűjteményét 1894-ben a paksi polgári fiúiskolának ajándékozva létrehozta Pakson az első „múzeumot”.

Tárgy/

történet

Ez tulajdonképpen egy 21 négyzetméter alapterületű iskolateremben elhelyezett gyűjtemény volt, amely folyamatosan gyarapodott.

Dr. K. Németh András kutatása emelte ki

Széllé Zsigmondot a feledés homályából, életútját részletesen ismerteti a Paksi Múzeumi Füzetek 4. számában.

A dunaföldvári járásbíró felvidéki eredetű nemesi család sarjaként született 1838-ban Pakson. Apja Széllé Károly ügyvéd volt. Sírköve az Öreghegy utcai régi református temetőben ma is áll. Széllé Zsigmond minden szabadidejét a régészetnek szentelte, számos helyen végzett ásatásokat, folyamatosan kapcsolatot tartott a kor híres régészeivel, többek között Török Auréllal. A világháborús pusztítás a múzeumokat sem kerülte el, a gyűjtemény 1944-ben néhány könyv kivételével megsemmisült. Széllé művészi hajlamát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kiválóan rajzolt, énekelt és írt. Tehetségét örökölték gyermekei: Honóra lánya zongorázott - elképzelhető, hogy éppen ezen a zongorán - fia, Zsigmond pedig rajzolt. A hagyatékának részét képező hangszer Bécsből származik, Emerich Betsy zongorakészítő műhelyéből, amit a billentyűzet fedlapján található aranyozott felirat is tanúsít: „Auszeichnung von Emerich Betsy in Wien München 1854”.

A zongora - restaurálás után - a Paksi Metszet Emléktér nevű kiállítási egységébe került, ahol különböző múzeumi rendezvények alkalmával meg is szólaltatják.

Gazdag-Fejes Margit