Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-08-25 / 16. szám
Jó napot, mi újság? Hamvas István Pónya József után a Paksi Atomerőmű második leghosszabb ideje regnáló vezérigazgatója, Hamvas István nem szeret celeb lenni. Hiába felsővezető másfél évtizede az ország egyetlen nukleáris erőművében, sikerült elkerülnie a reflektorfényt. 2003-tól mint műszaki vezérigazgató-helyettes felelt az erőműért, vezérigazgatónak hét éve nevezték ki. Hogy a rendszerváltás utáni gyors személycseréket neki miért sikerült elkerülni, persze nem tőle kell kérdezni, de ha mégis megtesszük, ő azt mondja, biztosan nem azért, mert megfelelő mez van rajta, hiszen mindig deklarálta: nem politizál, és azt az atomerőműtől sem várhatja el senki. A szaktudás, a hozzáértés és az, hogy belső, paksi szakember, bizonyára nyom a latban, és kétségkívül jó ajánlólevelei az időközben elért eredmények is. Ezeket hosszan lehetne sorolni, hiszen számtalan nagy projekt, műszaki teljesítmény, rekord fűződik ezen időszakhoz, Hamvas István azonban inkább azt emeli ki, ahogyan sikerült a 2003-as üzemzavar után helyreállítani a munkatársak megrendült szakmai önbizalmát. - Mindenki szégyellte, hogy ez bekövetkezett nálunk, lelkileg megviselte az akkori kollektívát. Nehéz volt felismerni, hol vannak a bajok, és azokat felszámolni - fogalmazott. Megtörtént a hibák azonosítása, rendet tettek a fejekben, helyretették a kompetenciákat, megerősödött a szakmai közösség. Ha Hamvas István nem is szeret a középpontban lenni, rivaldafényben tetszelegni, a dolgok sűrűjében igen, azt kifejezetten élvezi, ha egy szakmai team tagjaként, vezetőjeként befolyásolhatja a történéseket. Alapvetően nyugodtan kezeli a feszült helyzeteket, konfliktusokat. Jó példa erre, amikor több mint egy éven át jöttek a hírek, hogy nyugati menedzsment kerül az atomerőmű élére... Első számú vezetőként tudja, hogy a felelősség az övé, ennek ódiumát viszonylag jól is viseli, és bár az őt kevésbé ismerők talán észre sem veszik, természetesen a stressz számára sem ismeretlen fogalom. Ma már azt is tudja, mire gondolt Pónya Józsi bácsi, amikor azt mondta: magányos leszel majd vezérigazgatóként. Ez elsősorban a döntési helyzetekre vonatkozik. Lehetetlen a döntéseknél - köztük például a személyi kérdéseknél - bárkivel is megosztani az öszszes információt, hiszen megtörténhetne, hogy valaki akarata ellenére rossz tanácsot adna. így magára marad ezekben a kérdésekben, magányosan emészti magát, hogy jó döntést hozzon, és vállalja annak minden kockázatát, felelősségét. A vezérigazgatóságnak, amellett, hogy egy jó és sikeres kollektíva élén számtalan szép pillanatot lehet megélni, természetesen árnyoldala is van. Különösen Hamvas István számára, aki szeretne, de nem tud csak önmaga lenni, ha bemegy egy boltba, leugrik a benzinkútra. Ha ezt Pakson nem is tudja megtenni, megélheti Erdélyben, ami 2004 óta része az életüknek. Az üzemzavar utáni nehéz időszakban fogott össze felesége és akkori titkárnője, Zsoldosné Judit, és szervezték meg az első egyhetes kirándulást, aminek minden pillanata tökéletesen sikerült és máig tartó hatása van. Hogy mi fogta meg Erdélyben, azt - mint többször hangoztatta - lírai véna híján nehezen tudná megmagyarázni, de egy biztos, ott gond nélkül felhúzhatja a gumicsizmát. A munkát és a magánéletet egyébként tudatosan és sikeresen választja külön. Felesége és egyik fia az atomerőműben dolgozik, másik gyermekük az MVM Informatikánál, de a ritka kivételektől eltekintve nem téma a családban az atomerőmű. Otthon leginkább a kert foglalja le, és ha lehetőség van, a három unoka. Gyerekkorában nem szerette a kerti munkát, de ahogy idősebb lett, ráébredt, hogy fontos neki. Előbb Biritón, majd Dunakömlődön volt telkük, most pedig már a családi ház kertjében termel zöldséget, gyümölcsöt. - Még a zöldbabot és zöldborsót is én pucolom - jegyzi meg. Nem, nem mintaférj. Mánia - mondja mosolyogva. Terveire térve megjegyzi: nem titok, hogy a jövő évi választások után szeretne nyugdíjba menni. Ezt akkor tudná a legjobb lelkiismerettel megtenni, ha egyrészt a Paks I. és a Paks II. közötti humánerőforrás-gazdálkodást megnyugtató módon egy kézben tudná, illetve ha tisztázódna, ki üzemelteti az új blokkokat, hogy már az építésnél érvényesülhessenek az üzemeltetői szempontok, amelyek néhol eltérhetnek a beruházóitól.- Paks II.-t saját gyerekünknek tekintjük, hiszen elvittük a parlamenti jóváhagyásig. Nincs a cégnél senki, aki azt mondaná, hogy nem kell a bővítés. Azt is tudja a társaság, hogy minden segítséget meg kell adnunk hozzá - vázolta. Kérdésünkre elárulta, hogy habár nagyon szerette a fizikusi munkáját, sőt azt lehet mondani, hogy bigott volt, ma már nem hiányzik neki, mert nagyon szereti a mostanit. Az azonban nem teljesen igaz, hogy azért, mert a hobbija a munkája, amiért sokan szerencsésnek mondják. Szerencsésnek azt az adottságot tartja, hogy úgy tudja szeretni, magáénak érezni, odaadással végezni munkáját, mintha a hobbija lenne. Ezen a kódon túl magával hozta még a szülői házból a munkaszeretetet, a belső kényszert az aktív, tevékeny életre, és egy igen szigorú erkölcsi normát, amit nap mint nap szem előtt tart a munkája során. Vida Tünde
