Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-07-07 / 13. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2017. július 7. Mozaik Programok Pakson az évforduló jegyében Fotó: Szaffenauer Ferenc Reformáció nélkül lehet, hogy ma már nem beszélnénk magyarul - mondja Nepp Éva, a Paksi Evangélikus Egyházközség lelkésze, akivel a reformáció 500. évfordulója kapcsán beszélgettünk. 1517. október 31-én Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, és ezzel kezdetét vette a reformáció. Az eseményről országszerte megemlékeznek különféle programokkal, kiadványokkal, valamint emlék-istentiszteletekkel. Az alkalom méltó megünneplésére Reformáció Emlékbizottságot hozott létre a magyar kormány 2013-ban. Luther Márton csupán vitaindítónak szánta a tételeit, azonban az akkori történelmi, politikai, gazdasági és társadalmi helyzet miatt a mozgalom szinte egész Európában, köztük Magyarországon is visszhangra talált és gyorsan terjedt. Az egyik alapvető tételnek köszönhető például, hogy a szentírást ma anyanyelven olvashatjuk. A magyar reformátorok a Biblia mellett nyelvtankönyveket, iskoladrámákat és dalokat is írtak, ezzel pedig anyanyelvűnk alapjait tették le.- Az egyházaknak az egyik legnagyobb kísértés az elvilágiasodás és az elanyagiasodás, amikor az Istennel való kapcsolat, a személyes hitélet megélése háttérbe kerül - mondja Nepp Éva. Luther 1517-ben ezt szerette volna megreformálni, a vadhajtásokat lenyesni, és visszatérni a vallás középpontjához, Jézus Krisztushoz, hogy ő legyen a liturgia és a személyes hitgyakorlat középpontjában. A kísértés azóta sem múlt el, ezért fontos, akár az 500. évforduló kapcsán, hogy emlékezzünk, húzta alá. - Semper reformanda-ra, azaz állandó megújulásra van szüksége minden egyháznak, hogy újra és újra visszatérjünk a hitünk középpontjához, Jézus Krisztushoz - hangsúlyozza a lelkésznő. Az évforduló alkalmából a Paksi Evangélikus Gyülekezet megjelentetett egy kötetet. A közelmúltban mutatta be az Evangélikus Gyülekezet a Duna partján című könyvet, amelynek szerzője Sólyom Károly, a közösség egykori lelkésze. A gyülekezet történetét összefoglaló művet 1991-ben adták ki első alkalommal. Az új változat modernebb formát kapott, és kibővítették az elmúlt 25 év történetével, amit Szabó Vilmos Béla, szintén egykori lelkész írt meg. Az ősz folyamán több program lesz még a reformáció 500. évfordulója alkalmából. Hitek és tévhitek címmel sorozat indul a Pákolitz István Városi Könyvtárban, valamint orgonakoncertet ad az evangélikus templomban Koch Boglárka, a gyülekezet kántora és Szabó Kata énekes. A hagyományos ökumenikus kórustalálkozó is a reformáció jegyében zajlik majd, illetve az évforduló napján, október 31-én, emlék-istentisz-teletet tartanak a városi gyülekezetek részvételével. Weller P. Hanna Tolnai toliforgatók újabb Kézjegye Acsádi Rozália, Bese Dóra, Szilvássy Ildikó, Leber Veronika, Donkó Anna, Gutái István, László-Kovács Gyula paksi szerzők és még több mint harminc tolnai tollforgató írásait tartalmazza a Kézjegy antológia legújabb kiadása, amelyet Pakson, az Agricumban mutattak be. Huszonhárom éve alakult a Kézjegy Toliforgatók Klubja, ez a huszonharmadik antológiájuk, amely - ahogy egyik szerkesztője, Kis Pál István fogalmazott - karcsúbb a szokottnál, mert a legfőbb vezérelv a minőségre való törekvés volt. így a szerzők legjobb munkái kerültek be, akadt, akinél intenzív kommunikációt folytattak a megfelelő színvonal elérése érdekében, némelyek pedig talán egy későbbi kötetben szerepelhetnek majd. Cél - hangsúlyozta Kis Pál István a bemutatón -, hogy kölcsönös referencia legyen a kötet, legyen rá büszke a szerző és szerkesztő egyaránt. Nemcsak olyan szerzők írásai olvashatók a kötetben, akik Tolnában élnek vagy itt születtek, hanem azoké is, akik kötődnek a megyéhez, köztük olyanok, akik „nagykövetei a Tolna megyei irodalomnak”, így például Tamás Menyhért, Devecseri Zoltán, Erdélyi Z. János. Az ő meghívásuk a készítők reményei szerint szintén emeli a kötet renoméját, de igyekeztek javítani a tipográfián is. Öt-hatszáz példány készül minden évben a Kézjegy antológiából. Elsősorban a benne szereplő szerzők ismeretségi körében találnak gazdára, árulta el kérdésünkre a Kézjegy Tolnai Toliforgatók Klubjának elnöke Lázár Ervint idézve, aki azt mondta, jók az ilyen irodalmi körök, mert a szerzőtársak egymás olvasói is. Wessely Gábor azt sem rejtette véka alá, hogy a kötet kiadásához szükséges forrás előteremtése minden évben komoly kihívás, ahogy fogalmazott, nagy kaland. Szerencse volt, hogy éveken át maguk mögött tudhatták az atomerőművet, de az utóbbi időben más mecénásokat kellett találniuk, ami nem egyszerű abban a közegben, ahol sokan megkérdőjelezik a nyomtatott kiadás szükségességét. Wessely Gábor arról is beszélt, hogy azt tűzték ki célul, hogy élvezhető, olvasható kötet szülessen a Tolna megyében élő, onnan elszármazott, ahhoz kötődő szerzők műveiből. A szerkesztéssel mindig mást, lehetőleg két személyt bíznak meg, hogy ne egy ember vállát nyomja a terhe. Idén Kis Pál Istvánt és Descher J. Attilát érte ez a megtiszteltetés, az illusztrációkat Kovács Tibor készítette, az előszót pedig Steinbach Zsolt, Tolnán élő újságíró írta. - Elég erős a mostani kötet, én elégedett vagyok vele - értékelte Wessely Gábor az antológiát. -vf-
