Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-07-07 / 13. szám
Mozaik A hosszú élet titka a munka Paksi Hírnök, 2017. július 7. ■ 15 Fotó: Szaffenauer Ferenc- Regényt lehetne írni az életemből - mondta Dömötör Józsefné Kovácsovics Mária, akit kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntött a város nevében Szabó Péter alpolgármester. Marika néni Budapesten született, ám még egészen pici gyermekként elárvult. Többfelé sodorta az élet, nevelkedett intézetben, családban, paksi nevelőanyja hadiözvegy volt. Varrni szeretett volna tanulni, Csurgón volt két évet. Elmesélte, hogy a háború idején a barátnőjével annak rokonánál bújtak el, aztán amikor véget ért, egy vonat tetején utazva tért vissza Paksra. Amikor megismerte a férjét, azt érezte, hogy vagy ő, vagy senki. Hatvankét évet éltek le együtt, párja tiz esztendővel ezelőtt tért örök nyugovóra. Marika néni azt mondta, hogy sok szép emléket őriz, férjével huszonöt évig énekeltek az egykori munkáskórusban, ma Paksi Városi Vegyeskarban. Két gyermekük született, Rózsa és József, eddig hat unokával és három dédunokával bővült a család. Az ünnepelt huszonkét évig dolgozott óvodai dajkaként, amire szintén szívesen emlékszik vissza, mint mondta, nagyon szerette a gyerekeket és úgy érzi, hogy a gyerekek is őt. Manapság a napjai nagyjából egyformán telnek, még most is szeretettel hímez, délutánonként pedig - ahogy fogalmazott - átmegy traccsolni a szomszédokhoz. A főzésre nincsen gondja, mert házhoz viszik neki az ebédet, egyéb dolgokban pedig nagy segítségére van a menye, Gizi és az ő gyermekei. Ahogy minden szépkorút, úgy Marika nénit is megkérdeztük, hogy mi a hosszú élet titka. - Mindig rengeteget dolgoztam, így azt mondanám, hogy a munka - mondta mosolyogva. Kohl Gyöngyi A cseresznyés! iskolaéveket idézték Hársfát ültettek és egy faragott táblát helyeztek el az egykori cseresznyési iskola volt tanítói és tanítványai első találkozójuk emlékére. Az iskola falára is került egy emléktábla, rajta a korábbi tanítók névsorával. A találkozó ötlete hasonló tőről fakadt: tavaly, amikor az egykori néptanító, Karszt János emléktábláját helyezték el ugyanitt, akkor született meg a gondolat, hogy jó volna együtt felidézni az emlékeket. A Csengey Dénes Kulturális Központ karolta fel az ötletet. A kollektíva törekvéseinek eredményeként száznál is többen gyűltek össze a találkozóra, hárman - Arany Béláné, Karszt Jánosné és Feilné Kókány Mária - a tanítók közül. Cseresznyésben, ahogy a tanyavilágban sok helyütt, az 1900-as évek elején hozták létre az iskolát, azért, hogy javítsanak a tanyasi gyerekek iskolázottságán. Először egy, majd az 1961/62-es tanévtől két tanteremben oktatták a csemetéket, együtt a nyolc évfolyamot. Klippel János azt mondta, nagyon szép évek voltak, a tanító nénit, tanító bácsit mindenki szerette. Kórus, színjátszó kör működött a tanyasi iskolában. A színpadot maguk ácsolták, de minden más munkában is szívesen részt vettek. Ha kellett maltert kevertek, téglát hordtak. Megjegyezte, a kőműves szakmát választotta, amit nagyon szeret. Balezer Zoltánná Mukli Mária azt mesélte, hogy 1962-ben kezdte az első osztályt. Arany Béla és felesége, Sárika néni volt a tanító.- Igazán szép emlékeket őrzök, nagyon szép gyerekkorom volt, azért is jöttem vissza Cseresznyésbe lakni, mert visszahúzott a szívem - árulta el. A találkozásnak nagyon örült, mert hasonlóra, sajnos, nagyon kevés alkalom adódik, és most jó volt felidézni a közös gyerekkori emlékeket. Paks településrészei közül mostanáig csupán Dunakömlőd története van feltárva, abból készült kiadvány, a többi múltja még feldolgozásra vár, de - mint Bodor Éva szavaiból kiderült - szeretnék ezt a munkát elvégezni. A Pákolitz könyvtár igazgatóhelyettese és egyben a Paksi Értéktár Bizottság vezetője hangsúlyozta, hogy a meglévő értékek számbavétele, megőrzése, továbbadása a feladatuk. Az értékekről kinek-kinek más jut eszébe, de ide sorolhatók a közösségek is. A találkozó szervezésében a részönkormányzat is szerepet vállalt. Kapás Zoltán, Cseresznyés képviselője elmondta, hogy örömmel tették, mert szeretnék feltárni a településrész múltját. A jelenről azt mondta: a KSH legutóbbi adatai szerint kilencvenen élnek itt, közülük legfeljebb tizenöten tősgyökeres cseresznyésiek. Az iskola - mint ismert - immár Cseresznyéskert Erdei Iskola néven működik. A régmúlt felemlegetésén túl adatgyűjtésre is kiváló alkalmat adott a találkozó. Teli Edit, a kulturális központ igazgatója elmondta, hogy a résztvevők adatait, elérhetőségeit rögzítették, a sok régi fotót pedig digitalizálták. Van egy további terv is a Pákolitz könyvtárral és a múzeummal közösen: Téli esték sorozatot szerveznek, ahol a külső városrészek múltját, az ott élők sorsát ismerhetik meg az érdeklődők. -ví-Fotó: Molnár Gyula
