Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-04-21 / 8. szám

Z> Ebben mindenféle helyzetű, iskolázottságé, érdeklődésű embert megkérdeztek, és mindenki arról beszélt, hogy mennyire szereti Paksot, mert élhető, lassú lüktetésű, amely szolgáltatásaiban vetekszik a nagyvárosokkal. Jóllehet 73 évet éltem itt, sehova se mennék el, de ha most megkérdeznének, kénytelen lennék azt mondani, hogy ez nem az én városom, nem az én otthonom, mert lakhatatlanná, élhetetlenné teszik - mondta. Az első „város elleni merénylet” szerinte az öreg gesztenyefák kivágása volt 1977-ben. Ami most keseríti, hogy a Rákóczi utcában, ahol „október óta túrják a földet”, húsz fát kivágtak és közösségi teret alakítanak ki, azaz leburkolják. - Nem lehet betonrengetegben élni sem kisgyereknek, sem öregaszszonynak - összegzi szomorúan.

Lisztmajer Balázs azt szorgalmazza, hogy készüljön egy koncepció az óvárosra. A többiek hozzáteszik, hogy újabb lakossági fórumra is szükség lenne, mert úgy vélik, hogy több ház a lakossági tiltakozás, sőt a hatályos jogszabályok semmibevételével készül. - Szeretnénk zöldet, szeretnénk madarakat, szeretnénk, ha megmaradna az óváros hangulata - összegezték.

Bagdy László képviselő, a városépítő bizottság elnöke is egyetért a megfogalmazottakkal. Mint lapunknak elmondta, tanácskozási joggal vett részt azon a tervtanácsi ülésen, ahol a Kosár utcai tervek kerültek az asztalra, de azt szakmai hibák sora miatt elutasították. Azt mondta, az építészektől azt kérik, ne csak szigorúan a jogszabályokat vegyék figyelembe, hanem az ott élő emberek érdekeit is. - És ezt a főépítész úrtól is elvárjuk - fogalmazta meg. Azt mondta, meg kell fontolni a helyi építési szabályzat további szigorítását is annak érdekében, hogy elejét vegyék a rossz folyamatoknak, ugyanis ő maga is osztja azt a véleményt, amit - mint felidézte - Süli János polgármester is megfogalmazott: élhetetlen lakások épülnek, ahol nincs tér, nincs hely, nemcsak az autóknak, de még arra sem, hogy egy szánkót vagy biciklit elrakjanak. - Ha nekem fizetnének, akkor sem jönnék ide lakni - jegyezte meg hangsúlyozva, hogy azok, akik ezeket a lakásokat megveszik, eszük ágában sincs ott lakni, csak befektetési céllal vásárolják meg. Mint a tiltakozók figyelmeztetnek, a mostanság tapasztalható építkezések miatt egyre magasabbra szöknek az ingatlanárak, így egy paksi magánszemélynek, aki házat venne, esélye sincs, nem tud versenyezni a befektetőkkel. A fiatalok, ha önálló életet akarnak kezdeni, nem itt teszik, mert nem tudják megfizetni, inkább a környező falvakba költöznek.

Vida Tünde

Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi FI írnok

Horváth András, Paks főépítésze a Tele- Paks Közélet közelről című műsorában Dallos Szilvia szerkesztő kérdésére, a Kosár utcát érintő, kifogásolt tervek kapcsán kifejtette, hogy a város bonyolult szövet, amelyen belül egyes területeknek különböző funkciói vannak, ezeket a város szabályozási terve eltérően szabályozza. A szabályozási terv megszabja, egyes övezetekben mit lehet, mit nem. Ezek az előírások kötelezettséget és egyben jogot is jelentenek a tulajdonosok számára. A Kosár utca besorolása vegyes, két övezet találkozik, mégpedig az Alvéghez tartozó kisvárosias és a Táncsics utca felől, a ’70-es években elindult városias övezet. A többszintes házak a ’70-es években épültek, majd a ’90-es évek végén folytatódott az akkori folyamat, és a Kosár utcában megépült a kétemeletes, több egységből álló épület. A két telket, ami a lakossági tiltakozást kiváltotta, körülbelül nyolc éve, a város döntésére átsorolták a telepszerű beépítési övezetbe, azaz itt társasházak építésére van mód, vázolta a főépítész. Hangsúlyozta, hogy ezt a jogot a város adta, és természetes, hogy a tulajdonos akar vele élni. Rámutatott: az ide tervezett épületeknél neki és a városnak jelenleg annyi lehetősége volt, hogy megpróbálja meggyőzni az építtetőt, hogy ide illeszkedő épületet terveztessen. Az, hogy hány százalék a beépíthetőség és a zöldfelület, egzaktul meghatározott, a terv ebből a szempontból meg is felelt a helyi építési szabályzatnak. Azt is megvizsgálták, hogy

illeszkedik-e a környezetbe. Ezzel kapcsolatban Horváth András úgy foglalt állást, hogy a magasságot illetően mindenképp, hiszen a családi ház szomszédságában egy-, a társasház mellett kétemeletes egység épült volna. A Tervtanács kifogása arra irányult, hogy túlzott méretű, messze meghaladja azt az arányt, ami most jellemzi a környezetet, ezért utasították el.

A főépítész arról is beszélt, hogy a családi házas, oldalhatáros beépítésnél ahhoz szoktak hozzá az ingatlantulajdonosok, hogy csak kisebb, például fürdőszobaablak néz a telekre a szomszédból, a szabadon álló beépítésnél viszont az emeleti ablakok a szomszéd udvarra néznek, ami valóban szokatlan lehet.- Alapvetően az építtető és a tervező dolga, hogy olyan épületet tervezzen, ami meggyőzi a tervtanácsot, a városvezetést, és megnyugtató megoldás a lakosság számára. Ehhez mindenkinek önmérsékletet kell tanúsítani, mert olyan város nincs a világon, ahol mindenki csak a kialakult állapotokhoz ragaszkodva élheti az életét. Minden városban van bizonyos változás, amennyiben a város nem akarja ezt, hozzá kell nyúlni a szabályozási tervhez azt is vállalva, hogy a módosítás érdekeket fog sérteni. - Ha a város felvállalja, hogy megváltoztatja a két telek státuszát, elveszi a mostani jogosultságot, annak lesznek következményei - vázolta a főépítész hozzátéve, hogy két zóna peremén óhatatlan az ütközés. -dsz-vt-Paksi Hírnök, 2017. április 21. ■ 7