Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-11-18 / 22. szám

Bezárt Babi boltja Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök Egykor nem kellett kommentár, ha va­laki azt mondta, elmegyek a Babi boltjá­ba, mindenki tudta, hogy rövidárut, gom­bot, cérnát, fonalat készül vásárolni. Nem csoda, hogy beivódott a paksiak tudatába, hiszen több mint harmincöt éven át mű­ködött az üzlet ugyanazon a helyen, a Dó­zsa György út és a Rosthy utca sarkán. Ma mindez már múlt idő, Babi - Kiszl Károly - né Füredi Ágnes - bezárta az üzletet. Ne­héz szívvel, sőt sírva tette meg mindezt, de be kellett látnia, hogy eljött az ideje. - Én voltam az első Pakson, aki szerződéses jog­viszonyban, ahogy akkor mondtuk, gebin­­ben boltot nyitott Pakson - mondta. Azt is elárulta, hogy édesapja, aki asztalos volt, nem is támogatta az ötletet, aggódott, hogy tönkremegy. Mások is óva intették mond­ván, hogy olyan messzire a kutya sem megy majd el. Akkoriban ugyanis a város­­központ az Erzsébet szálló környékén volt és a Dózsa György utcai üzletről azt gon­dolták, nagyon távol esik tőle. Babi 1972-ben érettségizett a Vak Bottyán Gimnáziumban, a paksi ÁFÉSZ-nél helyez­kedett el eladóként, majd 1977-ben férj­hez ment, ’78-ban megszületett fiuk, Péter. 1981-ben, amikor a gyes lejárt, férje unszo­lására vette ki gebinbe a Népbolttól az üzle­tet úgy, hogy még csak be se ment előtte... Károly, a férje ösztönözte, aki ugyan még nem volt vállalkozó, de a vállalkozó szellem már megvolt benne. A döntésük helyessé­ge beigazolódott, hamar megkedvelték az üzletet a paksiak és az erőmű építésére ér­kező külföldi munkások feleségei is. Ren­geteg fonalat, cérnát vásároltak, kötöttek, horgoltak, varrtak, Károlynak majd’ min­den nap áruért kellett mennie. Mostanra vi­szont jelentősen alábbhagyott a lendület és a vevők érdeklődése is. A családi kupakta­nács - mely a Pakson jól ismert hajózási vál­lalkozás működését is meghatározza, s Babi mellett Károlyt, a férjet, valamint a két gyer­meket, ifjabbik Károlyt, illetve Pétert foglalja magában - ezért úgy döntött, eljött az ideje, hogy felszámolják az üzletet. Nene - ahogy a fiúk és feleségeik, valamint az unokák szó­lítják - szíve szerint egész nap sütne-főzne a népes családra, de tudja, hogy ez kevés lesz a hirtelen rászakadó szabadidő eltölté­sére. Kézenfekvő lenne, hogy kézimunkáz­zon, ha már ilyen üzletet vitt majd’ negy­ven évig, de meglepő módon, nem köt, nem varr... Viszont szívesen kerékpároznak, ki­rándulnak és utaznak, nyáron délutánjaikat rendszerint a Dunán töltik, sok társasági­baráti rendezvény résztvevői, amelyek mel­lé Babi még igyekszik találni más, tartalmas időtöltést is. Vida T. Gondokkal küzd a paksi karitász Huszonöt éve alakult újjá a Magyar Ka­tolikus Karitász, amelynek országszerte működnek csoportjai. A paksi Lisieux-i Kis Szent Terézről elnevezett szervezet két éve tevékenykedik, ám ez idő alatt nem tudtak úgy kiteljesedni ahogyan ter­vezték, sőt ahogy vezetőjük, Pálmai Klá­ra fogalmazott, jelenleg számos problé­mával küzdenek.- A sekrestyében fogadtuk a felajánláso­kat, majd két nap alatt kétszáz címre vit­tük ki az ezekből összeállított csomagokat- idézte fel a paksi katolikus egyházközség 2013-as karácsonyi adománygyűjtő akció­ját Pálmai Klára, a szervezet vezetője. Ha­sonló segítő tevékenységet korábban is vé­geztek karácsony és húsvét közeledtével, és ezt kívánták szervezeti keretek között foly­tatni a katolikus karitásszal, amit 2014 kora tavaszán meg is alakítottak. Bő fél évvel ké­sőbb vehették birtokba a Szent István téri bazársor első üzlethelyiségét, és azóta itt fogadják az adományozókat és rászoruló­kat keddenként 17-18, valamint csütör­tökön 10-11 óra között. - A hely a temp­lom és a plébániahivatal között van, így szem előtt van mindenkinek, akár hozná­nak, akár vinnének - mondta Pálmai Klá­ra hozzátéve, hogy tartós élelmiszert keve­sebbet, ruhaneműt viszont bőven kapnak a felajánlóktól, ám mivel a helyiség szűk és dohos, nem tudnak hosszabb ideig ott tá­rolni. Ennek kiküszöbölésére folyama­tosan visznek a ruhaneműből Sárszent­­lőrincre és Pusztahencsére is. - Ami en­nél nagyobb probléma, hogy csupán hatan vagyunk a nyitvatartás ellátására, ráadásul miután asztmás lettem, már nem tudom kivenni a részemet a feladatból, a lemon­dásomat fontolgatom - tájékoztatott a cso­port vezetője.- Örülni kell annak, ami van, de nem va­gyok elégedett: anyagi nehézségeink is van­nak - tette még hozzá Pálmai Klára. - Nem lennénk válságban, sőt mindazt meg tud­nánk valósítani, amit célul tűztünk ki ma­gunknak a megalakuláskor, ha kicsit töb­ben lennénk, és jobb körülmények között munkálkodhatnánk - emelte ki. A irgalmas szeretet pécsi ünnepén, ahol a karitász jövőjéről volt szó, Soltész Mik­lós államtitkár bejelentette: azért, hogy to­vább javítsák és segítsék a karitász és a ha­sonló szervezetek munkáját, a kormány egy több mint négymilliárd forintos or­szágos pályázatot fog kiírni a közeljövő­ben a területi képviseletek eszköz- és épü­letfejlesztésére.- Figyelni fogunk erre a lehetőségre, ami reményre ad okot a helyi karitász jövőjét il­letően - mondta Pálmai Klára.-gyöngy­id ■ Paksi Hírnök, 2016. november 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom