Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-12-02 / 23. szám
Jó napot, mi újság? László Boldizsár Fenekestül felforgatta életét az elmúlt nagyjából tíz évben László Boldizsár. Maga mögött hagyva az általa 1994-ben alapított Cotton Club Singerst, amelynek tizenöt évig volt a vezetője, operaénekesi karrierbe kezdett, Szegedre költözött, újranősült, húsz év után ismét édesapa lett. Az egykori paksi fiú keresett és ünnepelt operaénekesként is szívesen jön haza, ahogy tette a minap a Paksi Irodalmi és Kulturális Kávéház meghívásának eleget téve. Itt beszélgettünk.- Ha az ember úgy érzi, hogy egy helyben topog, nem szabad belesüppedni, váltani kell. Az én pályámon nagyon lényeges elem a megújulás, de nem kell feltétlenül ekkorákat váltani mindenkinek - fogalmazta meg. Hogy most talált volna magára, s ez lenne az igazi László Boldi, azt vitatja, mert remekül érezte magát a Singersben is. Nem is azért hagyta maga mögött, mert nagyobb sikerekre vágyott, hiszen a Singers is sikeres volt, s hite szerint az is lett volna még évekig. Ám, elnézve az egykor babaarcú, már őszülő popsztárokat, úgy gondolta, neki nem ez az útja. Húszas évei álma volt, hogy tenorista legyen. Mindig ott motoszkált benne, hogy egykori tanára, Sík Olga megígértette vele, operaénekes lesz. Úgy indult neki, ha végigjátszik egy operaszerepet, „bevégezte”. Nem így történt. Mosolyogva mondja, keresett szakosztályba lépett, tenoristából nincs sok... Boldiból pedig mintha több is volna, hol itt, hol ott tűnik fel. Szerepálma nincs, hiszen mindent énekelt már. Operaénekesi karrierje 2008- ban kezdődött, amikor a Szegedi Nemzeti Színház magánénekesként szerződtette. Nemcsak itt lép fel rendszeresen, hanem a Magyar Állami Operaházban, a Pozsonyi Állami Operaházban, a Pécsi Nemzeti Színházban. 2009-ben a Café Momus internetes komolyzenei újság neki ítélte Az Év Embere díjat. 2010-ben Szegeden elnyerte Az Év Operaénekese díjat. 2010-ben Simándy- és Vaszy Viktor-díjban részesült. Kétszeres Dömötör-díjas művész. Jelenlegi mestere Berle Sanford Rosenberg. Legközelebb december 17-én, a Szegedi Nemzeti Színházban játszik a Luxemburg grófja című operettben, de színpadra lép szilveszterkor is.- Mindig mindenbe úgy fogtam bele, hogy a legtöbbet adjam, nem, hogy a legtöbbet hozzam ki belőle. Mindig úgy lépek színpadra, hogy a tudásom legjavát adjam. Ha ez fülekre talál, meghozza az eredményt: többször hívnak, több helyre, jobb előadásokra, jobb színházakba. Elárulta, lenne rá módja, hogy egy helyen elköteleződjön, de neki ez a több lábon állás biztonságot ad a mai változó világban, amikor egyik pillanatban még valaki foglalkoztatott művész, a másik pillanatban pedig - mondjuk egy igazgatóváltás miatt - mellőzött lesz. Sok helyen sokat dolgozik, de ügyel arra, hogy ne forgácsolja szét, ne hajtsa túl magát. Ha nem muszáj, nem vezet hat-hét órát előadás előtt is, után is. Viszont, ha teheti, minden este hazautazik Szegedre, hogy ott legyen az esti fürdetésnél, reggeli ébredésnél. Gréti lányuk hét hónapos. Szerencsés helyzet, hogy születése után bő egy hónappal elkezdődött a nyári szünet, így sokat lehettek együtt. Másképp látja az apaságot, mint húsz éve, s most sok olyan dolgot megél, ami az első gyermekével kimaradt. - Budapesten is van hol aludni, de, ha tehetem, hazamegyek. Nem fáradság, mert, ahogy a kezembe veszem Grétit, az összes teher lehullik rólam - meséli. Habár ez kimaradt az életükből, nagyon jó a kapcsolata nagylányával, Dorinával is, aki nem titkoltan azért költözött Szegedre, hogy a közelükben legyen. Mint büszkén mondja, Donnának éppen premierje van Szegeden, a kórusban énekel. László Boldizsár énekművészi pályafutását maga is kórusban, mégpedig a Kecskeméti Színházban kezdte, de színészetet is tanult, a zenével való kapcsolatában pedig meghatározó a trombita. Egyebek mellett azért is, mert úgy gondolja, hogy a trombitálás során elsajátított légzéstechnika a mostani énekhangjában szerepet játszik. A kávéházi beszélgetés résztvevői azonban nemcsak ezt tudhatták meg, hanem például azt is, hogy gyerekként kultúros vénájú pedagógus édesanyja ösztönzésére ünnepségeken szavalt, énekelt, trombitált, sorkatonaként a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál „szűzpecsenyéket menedzselt”. Valamint azt is, hogy az operaénekes, aki néhány hónappal ezelőtt New Yorkban, az ENSZ-székházban képviselte Magyarországot, a gerjeni focipályán tanulta igazán használni a hangját. Friss érettségivel a zsebében képesítés nélküli napközis tanárnak szegődött alig 18 esztendősen a gerjeni iskolába, ahol mindkét testnevelő tanár gyesen volt. Újoncként elnyerte a tantárgyat, de csak három hónap után jött rá, hogy van síp is. Addig a saját hangjára volt utalva. Vida Tünde Paksi H' 'k, 2016. december 2. ■ 15
