Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-02-06 / 3. szám
(Folytatás a 8. oldalról) Házias, süt, főz és pakolgat. Nevetve mondja, hogy képes egész nap tenni-venni, pakolászni, amiben anyukájára hasonlít. Budapesten él, egyelőre albérletben, az édesanyjától örökölt szemlélet és eltanult praktikák segítségével nagyon takarékosan, mert az a célja, hogy mielőbb saját lakása legyen. A főváros a bázis, a művészeti élet központja, ezért választotta annak ellenére, hogy a dunaújvárosi színház a munkahelye. Mostanában rohanós lett az életük, Dunaújváros és Budapest mellett Egerben is próbálnak, játszanak november óta a már említett gyerekdarabban, megesik, hogy egy napon két előadásuk is van. - Azt érzem, hogy öregszem Budapesthez - feleli a szereted-e a nyüzsgő nagyvárost kérdésre. Jót nevetünk ezen, hiszen még mindig tinilánynak nézik és alkalomadtán elkérik a személyi igazolványát is. így hát abszolút nem meglepő, ha előkapja a görkorcsolyáját a hátizsákból és azzal közlekedik.- Nagyon szeretem ezt az együttest, szeretnék sokáig itt táncolni- mondja a csapatról, amelylyel rövidesen Törökországban vendégszerepeinek, azután az Anconai szerelmeseket próbálják Dunaújvárosban. Hogy mennyi idő kell egy új koreográfiához? Amennyi van. Ha két hét, akkor annyi, de a magabiztossághoz inkább két hónap. Jusztina könnyen és nagyon pontosan tanul. Éppen ezért, míg korábban játszott a gondolattal, hogy koreográfus legyen, mára letisztult benne, hogy inkább tanítani szeretne. Persze még nem most, mert amíg fiatal, addig tanulni, tanulni, fejlődni. Csak egy kicsit több idő kellene hozzá. De hiába az örökös időhiány, egyvalamit nem hagyna ki soha: öccse focimeccseit. Ha teheti, minden mérkőzésen ott van, beleértve a barátságos és edzőmeccseket is, mert hátha akkor és ott csinál olyat, amit neki látnia kell. - Karácsonyra megkaptam a mezét - meséli lelkesen, hozzátéve: - Ugyanolyan fantasztikus őt látni a pályán, mint táncolni. -vida-Fotó: Békefi András/FotóSarok - www.fotosarok.hu Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Diákköri konferencia Érdekes előadások szabadon választott témában, középiskolásoktól. Erről szól a Paksi Vak Bottyán Gimnázium megyei Bottyán Tudományos és Művészeti Diákköri Konferenciája, amelyet minden esztendőben a magyar kultúra napja alkalmából rendeznek. A tudományos diákköri konferenciát 1998-ban hívták életre a Paksi Vak Botytyán Gimnáziumban. Kezdetben csak az iskola diákjainak hirdették, majd városi, később pedig egy tehetséggondozó pályázat keretében megyei szintű lett. Az idei megmérettetésre a házigazda intézmény mellett az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumból, yalamint a Szekszárdi I. Béla Gimnáziumból neveztek fiatalok, összesen tizenegyen. A tudáspróbára bármilyen szabadon választott témában lehetett dolgozatot, majd a konferenciára prezentációt készíteni, így igen változatos volt a paletta. Szó volt például a vízről, borászatról, a szakítószilárdságról, valamint irodalmi alkotásokról különböző szempontok alapján. Korábban külön értékelt a zsűri a társadalom, illetve a természettudományos szekcióban, ám néhány éve nem választják szét a tudományterületeket. A versenyzők munkáit dr. Kárpáthy Istvánná, Kováts Balázs, Hideg László és Kirchkeszner Csaba értékelte. A konferencia több szempontból hasznos a fiataloknak. Lehetőség arra, hogy tapasztalatokat szerezzenek egy ilyen munka formai és tartalmi elkészítéséről, de arra is, hogy az őket érdeklő témákban elmélyüljenek, kutassanak. Ismereteiket, tapasztalataikat később jól kamatoztathatják felsőfokú tanulmányaik során, illetve hasonló tudáspróbákon. A szervező gimnázium legjobb előadóit benevezi a regionális tudományos diákköri versenyre. A konferencia napján nyitották meg azt a tárlatot is, amelynek anyagát a kutatók napján, illetve rajzórákon elkészített kalligrammák, azaz képversek adták. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2015. február 6. ■ 9
