Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-12-18 / 24. szám

Lemezt ad ki a fesztiválgyőztes Pagony Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Minden rendben - énekelte Wel­ler Fruzsina és Kerner Péter né­hány hete a XVIII. Amatőr Pop- Rock-Jazz Fesztiválon. Pedig akkor még nem is sejtették, hogy mennyire rendben van: néhány perccel és két újabb saját szerze­ménnyel később ott álltak a köny­­nyűzene hazai kiválóságainak di­cséretözönét hallgatva. A paksi Pagonyt üdítő kivételként em­legetették kreativitása, újszerű­sége miatt. A zsűri minden tag­ja pozitívan értékelte a formációt, amely a műfajok ötvözése mellett a férfi és női énekhang erős kont­rasztját is jól használja. Az ítészek nem beszéltek a levegőbe, a fődí­jat a Pagonynak ítélték. A Kerner Péter, Magyar Zoltán, Kriszt An­tal, Tar Sándor, Édl Péter - ő hi­ányzott a fesztiválról -, valamint Weller Fruzsina alkotta együttes a fesztivál ifjúsági zsűrijének külön­­díját is elnyerte, sőt: Fruzsina a kö­zönségdíjat is kiérdemelte. Semmi sem történt - mondta Kerner Péter arra reagálva, hogy sikerült-e már felocsúdniuk a fesztivál óta. A Pagony frontem­bere minderről a 70-es bokszban, azaz a lakótelep melletti garázssor 70-es garázsában beszélt. Itt talál­koznak a pagonyosok, ha tehetik, hetente kétszer. Miután sikerül Kriszt Antalt meggyőzni, kapunk néhány dobszómentes percet. Peti sietve leszögezi, hogy a hírek­kel ellentétben ők csupán néhány hónapja zenélnek együtt. Ahogy a Csengey színpadán is elmondta, ránézésre is látszik, hogy nagyon különböző zenei műfajokból ér­keznek, a dobos Kriszt Antal és a basszusgitáros Tar Sándor, azaz Tad a metálos vonalat, Magyar Zoli gitáros a bluest, a rock and rollt képviseli, Fruzsina kórusok­ban énekelt, s míg a többiek Black Sabbathon, Pink Floydon, eset­leg Omegán nőttek fel, addig ná­luk elsősorban keresztény zene szólt. Éppen ezért ki kellett lépnie a „komfortzónájábór, ami viszont nem esett nehezére, egyrészt, mert - ahogy mondta - ő mindig is kicsit csodabogár volt, másrészt miután meghallgatta Peti szöve­geit, azonosulni tudott velük.- Láttam, hogy tehetséges - tette hozzá. Szülei, miután meghallgat­ták egy koncertjüket, szintén „ál­dásukat adták”, mondván: látszik, hogy a szerző lelke is benne van a dalokban. A mindig renitens Anti hozzáteszi, Petivel tartottak tőle, hogy a báránylelkű lányka nem találja majd helyét a farkasok kö­zött. Amellett, hogy zenei ízlésben nem egyeznek, eltérnek egymás­tól korban, stílusban is, de mégis megtalálják a közös nevezőt. Ez Kerner Péter és Magyar Zoltán esetében, mint mesélik, egy pilla­nat alatt megvolt, egy találkozás, beszélgetés nyomán eldöntötték, hogy nekik együtt kell zenélniük.- Kétéves koromtól zenélni aka­rok - veszi át a szót ismét Anti, aki, ha már kezében a dobverő, nem rest használni: meg-megajándé­­koz minket egy-egy szólóval. A kisgyermekkorban szőtt álom vi­szonylag későn vált valóra, 23 éve­sen ült le először a dobok mögé.- Előtte a zeneiskolában klari­néton játszottam - árulja el. Peti meglepve kérdez vissza. - Komo­lyan? Én is - feleli. Taci, mint me­séli, beleszületett a zeneszeretetbe. - Apu rockzenén nevelt fel - jegy­zi meg. Édesapja akusztikus gitár­ja volt az első, amin játszott. A Pagony szinte kizárólag sa­ját szerzeményeket játszik, mos­tanáig tizenhat daluk készült el. A szövegeket Peti írja, a zenét is nagyobbrészt, a többit társai te­szik hozzá. - Többnyire depresz­­szív szövegek, amit nem tudok megmagyarázni - mondja. Fruzsi hozzáfűzi, hogy dalaiban rendkí­vül sok a metafora. A fesztiválra visszatérve, s immár komolyabbra fordítva a szót, azt mondják, igazán örülnek a győ­zelemnek, annak, hogy a zsű­rit alkotó zenészek látnak fantá­ziát abban, amit ők képviselnek. A véleményük csak megerősítet­te, ami előzőleg is eltökélt szándé­kuk volt: folytatják az örömzené­lést. Ha a csapat elképzelése valóra válik, nemcsak koncerteken és az interneten lehet majd őket halla­ni, fontos céljuk, hogy lemezt ké­szítsenek annak ellenére, hogy so­kan úgy gondolják, ennek ideje leáldozott. Ők ugyanis egyetérte­nek abban, hogy egy zenész szá­mára kihagyhatatlan élmény az a pillanat, amikor kezében tart­hatja saját lemezét. Búcsúzóul el­árulják, hogy december 25-én, a Mirrorban koncerteznek, illetve azt is, hogy a zenekarba vonóst keresnek. - Hegedűsre vagy csel­­lósra lenne szükségünk - mond­ja Kerner Péter. - Nekem meg egy jó állásra - vágja rá Kriszt Antal, s egy fergeteges dobszólóval tesz pontot a mondat végére, -vida-A Baltazár Színház is vendég volt Süli János, Paks polgármestere köszöntötte a fogyatékkal élők világnapja alkalmából szer­vezett ünnepség résztvevőit a Csengey Dénes Kulturális Központban. A világnapról 1992 óta emlékezünk meg minden éven az ENSZ kez­deményezésére, felhívva a figyelmet a baleset, betegség vagy katasztrófa következtében fo­gyatékossá váltak problémáira. Az idei paksi program a Veled is törődünk Egyesület Paks szervezésében jött létre. A rendezvényen mű­sorral mutatkoztak be a Kereszt utcában mű­ködő nappali ellátóház gondozottjai, és a köz­­biztonsági, ifjúsági, sport- és esélyegyenlőségi bizottság pályázati támogatásával a Budapes­ti Baltazár Színház előadását is láthatta a kö­zönség. A program vendégeinek egyéb aján­dékkal is készültek a rendezők, köszönhetően a Szivárvány csoport tagjainak. A rendezvé­nyen kihirdették a Veled is törődünk Egyesü­let Fogyatékkal élők világa címmel kiírt rajz­pályázatának eredményét. 270 alkotás érkezett felhívásukra, közülük három korcsoportban az első három helyezettet díjazták, és helyi vál­lalkozók jóvoltából korcsoportonként tíz kü­­löndíj is gazdára talált. Az első helyezettnek járó elismerést Nyisztor Luca, a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola, Bach Alexandra, a Paksi Bezerédj Általános Iskola és Leber Vero­nika, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium diákja vehette át. -dal-14 ■ Paksi Hírnök, 2015. december 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom