Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-05-22 / 10. szám

Kosborlesen az Ürgemezőn Habár az Ürgemező hivatalo­san csak az M6-os felett átívelő híd után kezdődik, a környék növény- és állatvilágának be­mutatására felkért kísérőnk már jóval előbb, a faháznál el­árasztott minket információ­val. - Nézzétek, nyílik az akác. Tudtátok, hogy gyógynövény? Akinek sok a gyomorsava, ref­­luxos, annak ez kifejezetten hasznos - sorolta Sáfrány Szil­via. Természetesen abban is naprakész, hogy melyik gyógy­növényt hogyan kell elkészíte­ni, melyiket kell és lehet forráz­ni, főzni. Éles rikoltás szakítja meg a beszélgetést, mire Szilvia megjegyzi, a természet csúnyán elbánt az egyébként káprázato­sán szép pávával, amikor ilyen hanggal áldotta meg. A páva egy aranyfácán társaságában a kerítés mögött bontogatja ékes faroktollazatát, de úti­kalauzunk már újabb kincsekre figyel. Mint meséli, a harkály az idősebb fák törzsébe vájja odú­ját. Minden évben újat, az elő­zőt pedig más madarak veszik birtokukba. Mivel egyre keve­sebb az erre alkalmas fa, szük­ség van a mesterséges odúkra, amelyeknek se szeri, se száma a fakocsma körül. - Ez egy ma­dárparadicsom, a tulajdonos a télen 130 kiló napraforgót tett ki az etetőkbe - meséli Szilvi, miközben felhívja figyelmün­ket az egyszerű virágalátétből kialakított fürdetőkre, ami sza­vai szerint a madárbarát kert alapja. A kis szárnyasok kon­certje kíséretében kutakodunk fán, bokron, fűben fészek után. Találunk is egyet. Erdei pintyé, benne vannak a tojások is. A madarak mellett a mókusok is állandó lakói a takaros „kert­nek”, a fák ágaira tűzött almán ők osztozkodnak a rigókkal, amelyek szintén szeretik az ef­féle lágy eledeleket. Miközben az Ürgemező felé haladva hol egy kökény-, hol egy galagonyabokorra bukkan, csalánra, turbolyára mutat rá, s beszél arról, hogy a gyógynövé­nyek nagyon sok esetben termé­szetes színezőanyagok is, azt is megtudjuk, hogy „gyüttment”, a férje oldalán került Paksra. A természethez való vonzódása akkor kezdődött, amikor Török­bálinton dolgozott óvónőként, de Pakson teljesedett ki. Sze­rinte április-májusban mutatja legszebb arcát az Ürgemező, akkor a legszínesebb, de mind­ettől függetlenül az év minden szakában szép. Van egy nagy előnye, ami egyben a hátránya is: túl közel van a városhoz. így sokan kijárnak, s láthatják, itt milyen értékek vannak, de ez­zel együtt óvatlanságukkal sok kárt okoznak. Bár hivatalosan csupán három út van, szélté­­ben-hosszában keréknyomok szelik át a mezőt. Ez azért gond, mert ahol felszaggatják az összefüggő talajtakarót, a legigénytelenebb, agresszíven terjedő fajok nyernek teret, így a vaddohány, a bálványfa, az aranyvessző. Ahhoz, hogy va­laki tudja az elvárt viselkedést, olvasni sem kell tudni, a tájé­koztató tábla piktogramjai egy­értelműek. Örömmel állapítjuk meg, hogy az árvalányhaj is el­kezdett „himbálódzni”, arrébb egy feltűnőnek nem mondható ökörfarkkórót is lencsevégre kapunk. (Folytatás a 11. oldalon) TÍJíÉDElMI <ŐRIET Fotók: Babai István/Paksi Hírnök 10 ■ Paksi Hírnök, 2015, május 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom