Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-02-07 / 3. szám

Képei magukért beszélnek Nem a szokványosra, a hagyo­mányos értelemben vett szép­ségre, inkább a művészi, tűéles képek által közvetített gondo­latok átadására törekszik Fitt Tamás. Annak a szcénának a tagja, amely rendhagyó módon, különleges tükrön keresztül láttatná Paksot és környékét. Nem csoda, hogy a fotós által készített fényképek többsége már-már mérnöki pontossá­gú, hiszen a szenvedélyes foto­gráfus eredetileg informatikus mérnök végzettségű. Tíz éve, hosszabb kihagyás után véletle­nül került a kezébe kolléganője fényképezőgépe, azóta azonban egy nap sem telt úgy, hogy va­lamit meg ne örökített volna. Kíváncsisággal közelít a kör­nyezetéhez, a témát nem kere­si, inkább azt jeleníti meg, ami benne van. Egyedi fotók készí­téséhez nem ódzkodik a szinte elfeledett technikák, például a képalkotáshoz lehető legegy­szerűbb lyukkamera alkalma­zásától. Erről elsőként 2008- ban olvasott egy újságcikkben, majd közel három óra alatt elkészítette az első sajátját gyu­­fásdobozból. Azóta nem egyet szerkesztett már kellő rutinnal szinte filléres eszközökből. A lyukkamerához ugyanis nem kell más, csupán négy dolog: sötét tér, ami lehet akár egy re­pülőgéphangár is, kell egy fény­­érzékeny anyag, film vagy fény­­érzékenyített vászon, egy lyuk és egy zárszerkezet. A fényérzé­keny anyagot, például papírt le­het hajlítani, hullámoztatni vagy gyűrni, így nyerhet a fotográfus egészen egyedi és sajátos képe­ket, mondja Tamás. Hasonlóval kísérletezik ő is kekszes doboz­ból, közönséges szigetelőanyag­ból, használt tekercsből készült házi készítésű lyukkameráin. A szóban forgó technika trükk­jeit főként külföldi fórumokról tanulja. Az, hogy a képalkotás teljes folyamatát uralni tudja, szabadságot ad a fénykép készí­tőjének - éppen ez szimpatikus olyannyira a lyukkamerában a paksi fotósnak. Tamás több ízben mutatkozott már be a helyi közönség szá­mára kiállítás keretében, tartott fotótanfolyamot, megfordult vendégelőadóként a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban, siker­rel szerepelt Az én Paksom elne­vezésű fotópályázaton, de képe­ire már külföldön is felfigyeltek: 20 r 2-ben egy több mint há­romszáz tippet és eszközt be­mutató átfogó fotográfiai gyűj­temény összeállításához kérték el Los Angelesből a képét. (Kü­lönleges fotóival lapunk megje­lenésével egy időben találkoz­hatnak is a Paksi Hírnök online oldalán elindított Kereső című rovatunkban.) Tamás úgy véli, egy kép akkor jó, ha közönsége elidőzik rajta, nem feltétlenül kell hagyományos értelemben véve szépnek lennie. Fotói meg­alkotása során is erre törekszik: minimalista szemléletre, amely nem tűri a mellébeszélést. Ha­sonlóan gondolkozó partne­rekkel nemrégiben életre hívta az mStúdió elnevezésű társu­latot, amelynek tagjai rendsze­res találkozók keretében töre­kednek a folyamatos szakmai fejlődésre. A munkaközösség hosszú távú célja workshopok, képzések, szakmai találkozók szervezése, eszközfejlesztés és természetesen a szakmai is­meretek kamatoztatása akár a modell-, a rendezvény- vagy a természetfotózás területén. Matus Dóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom