Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-07-25 / 14. szám

Régi-új Gastroblues

A helyszín és az időpont is a régi volt a Gastroblues fesztiválon. A menetrend is a megszokottnak megfelelően alakult: klubestek vezették fel a fesztivált, a fellépők nagyobb része régi ismerős. A kissé átalakított Coffee Ring is játszott már, Bese Dóriék hazajöttek és a Beatbackkel is találkoztunk már, ők kibővített műsorral készültek. A zenészek régen is szerették a klubhangulatot, amikor a közönség érintésnyi közelségben van, fellépés után pedig a művész nem tűnik el az öltözőben, hanem együtt koccint a fanatikusokkal. Így tett Petruska András, a nagy energiával játszó Varga János vagy az egyre felkapottabb Szűcs Gábor is. Ő nem mellesleg az idei X-Faktor újdonsült zsűritagjaként kelt majd nagyobb országos figyelmet, de Pakson elsősorban zenei teljesítményére voltak kíváncsiak a Little G. Weevil művésznévre hallgató, Amerikában is sikeres, blues-díjas gitáros játéka kapcsán.

Újdonság volt viszont, hogy még sosem találkoztunk ennyi kis lurkóval plédeken pihenve, apuka nyakában koncerteket hallgatva, rétest máj szolgáivá, a fűben játszadozva. Úgy látszik, megérkezett az új generáció.

Az ESZI sportcsarnoka megújult öltözőkkel, kényelmes körülményekkel várta az új és a visszajáró fellépőket. A régi ismerősnek számító Deák Bili Blues Band hozta a szokott formát, a megszokott dalokat és színvonalat. Az új fellépők közül a nagy létszámú The Magic Of Santana két tagja is évtizedeket töltött a mester, Carlos Santana egykori zenekarában. Raul Rekow és Alex Ligertwood új társai hamar eltalálták a paksi közönség zenei ízlését. A forró hangulat kialakításához nem sok kellett: néhány ismert és kevésbé ismert régi Santana-dal és máris felugráltak az emberek az asztalok mögül, hogy csatlakozzanak a színpad előtt éneklő, táncoló

tömeghez. Nem kisebb feladat várt a következő fellépőre, mint a hangulat megőrzése. Chantel McGregorról annyit tudtunk, hogy sosem járt még nálunk, és több korábbi díj után 2013- ban az év brit blues-gitárosa cím mellett a legjobb énekesnő kategóriát is elnyerte. Amikor a pici, szöszke lányka megjelent a színpadon virágmintás nyári ruhácskában, néhányan összenéztek. Mi lesz itt? Aztán a bájos kislány meggyőzött mindenkit arról, hogy jó kezekben van a hangszer és a korábban nyert díjak. Időnként metálos keménységű riffek, bravúros improvizációk következtek, az egész zenekar nagy energiával játszott. A dobos kiválóan egészítette ki Chantel játékát.

Régi ismerősünk, Little G. Weevil a klubkoncerteken kívül a csarnokban is fellépett és a másnapi templomi fellépése is emlékezetes volt. Az evangélikus templomban rendezett koncert jegybevételét a

kárpátaljai Visk partnertelepülésünk magyar nyelvű óvodájának támogatására fordítják a szervezők. Különleges csemegét láttunk a közös produkcióként jegyzett Ferenczi György és a Rackajam, valamint Pál István „Szalonna” és bandája jóvoltából.

A templom kiváló akusztikája megfelelő hátteret adott a hoszszú lélegzetű produkciónak. A különleges felállás, az autentikus hangszerek (cimbalom, hegedű, bőgő) mellett megszólaltatott kürt, mandolin és szájharmonika együttes játéka nagyon hatásosnak bizonyult. Igazi örömzenét hallottunk a népzene, a világzene, a megzenésített versek világából. Csodálatosan szólt az ének, szárnyaltak az improvizációk, szinte versenyre keltek a hangszerek. A majdnem másfél órás blokk után a közönség alig akarta elengedni a két zenekar amúgy igen egységes produkciót nyújtó tagjait.

(Folytatás a 11. oldalon)