Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-07-25 / 14. szám

(Folytatás a io. oldalról)

Pedig még hátravolt néhány kedvenc: Éles Gábor, Petruska András, Little G. Weevil és Cliff Moore élvezetes játéka.

Régi ismerősök fellépését ígérték szombat estére is. A délután azonban hozott újdonságokat is. Igazán örömteli, hogy évről évre egyre több paksi előadó jelentkezik a fesztiválra fellépőként. Néhányan egészen kiváló produkcióval lepték meg az érdeklődőket. A Jack-Ki zenekar nem jött zavarba a korai időponttól és ebben komoly érdemei vannak az együttes énekesnőjének. A paksi gimis Pintér Petrának arany van a torkában, hangja betöltötte az egész csarnokot. Kiváló adottságai vannak, könnyed volt, a dalokat egyéniségéhez választották. Petra elmondta, hogy a következő nagy feladat számára az érettségi. A zene közelében kellene maradnia, a tehetsége elvitathatatlan.

Új formációban zenélt Petruska András, a hegedű-gitár összeállítás érdekes volt, a dalok a mindennapokról szóltak, megtöltve humorral, szarkazmussal. Új felállással, de a kiváló basszeros Szkladányi Andrással érkezett Éles Gábor. A néhol melankolikus, máskor nagy energiákat mozgósító zenekar remekül rejtette el a régi példaképek (pl. Hendrix) kompozícióit a saját, fondorlatosán elvont zenei világába. Nagy figyelmet követelő megszólalás volt, az biztos. Ferenczi Gyuriék fellépése a zenekar délelőtti színvonalát hozta, az ahhoz hasonló sikerrel.

Új fellépők következtek, ám ők már a zenei világ nagy legendáihoz tartoznak. A kaliforniai Ford testvérek a 6o-as évek végén alakították zenekarukat, mesés karrier az övék. Bár Robben szólókarrierbe kezdett korábban, a Ford Blues Band első paksi fellépése nélküle is csemegének számított. A két Ford fivér ritka humoros, jókedvű zenész, a többiek is élvezték minden Pakson töltött percüket. Emlékezetes koncertet adtak.

Julian Sas régi, kedves barátunk. Már négyszer járt Pakson, végre újra láthattuk őt és bandáját.

Sodró lendület, hatalmas ívű gitárszólók, finom, érzékeny dallamok, pontos, egységes megszólalás. Julian sugárzó egyéniségét a paksi nagyérdemű újra forró hangulattal honorálta.

A szombat estét ismét egy régi ismerős zárta. A T. Rogers elhozta az amerikai Sean Carney-1, ahogy vasárnapi fellépésük alatt sem zárkózott el attól, hogy vendégzenészeket fogadjon. Kovács Ferci és csapata ritka önzetlen vendéglátó zenekarként működött az ESZI-park vasárnapi szabadtéri eseményein, hiszen színpadra szólították maguk mellé Cliff Moore-t, Patrick Fordot, Volkert Striflert egy közös jammelésre. Nagy öröm, hogy nagy hírű muzsikusok önként vesznek részt a közös zenélésben, nem zárkóznak el az extra fellépésektől. Ez is utal a Gastroblues zenészeinek baráti együttműködésére, a közönség szeretetére. Az amúgy is jó erőkből álló együttes fergeteges volt, különösen Stewart Hay szájharmonikás volt elemében.

Új fellépőként mutatkozott be dr. Gál Gábor vezetésével a Paksi Atom Jazz Orchestra. A Doki nagyszerűen muzsikáló zenészeket gyűjtött maga köré, amatőröket és profikat egyaránt. A big band kellemes zenei színfoltja volt a fesztiválnak. A zenekarhoz csatlakozott az Ismerős Arcokból Tánczos István és egy újabb régi barát, Muck Ferenc. Muki később saját családtagjait is felvonultató együttesében szenzációsan játszott.

Az Ismerős Arcok tökéletes programját, a komoly mondanivalót tartalmazó dalokat nagy figyelemmel hallgatta a közönség, és tömött sorok nézték a Soulbreakers marcona zenészei előtt az énekesnő Pleszkán Écskát is, aki színes hajával, erőteljes hangjával vonta magára a figyelmet. A Tűzkerék az eddigi 22 év többségében játszott nálunk. A paksi közönség nagy kedvence most is hozta a kötelezőt, a jól ismert dalokat, elementáris erejű gitárszólókat, sodró, lendületes megszólalást. A fesztivált a kiválóan teljesítő Heep Freedom zárta.

Kozma Győző

A hajnalig tartó, kiváló koncertek miatt feltehetőleg kissé későn ébredtek a fesztiválozók vasárnap. Sem ez, sem a kitartó hőség, nem tántorította őket, késő délelőttre benépesült az ESZI- park a sátrakat pazar illatok lengték körül. A hagyományos főzőverseny zsűrijének asztalára 48 féle étel került, akadt olyan társaság, amelyik több kategóriában is nevezett. Egy sor paksi baráti társaság, civilszervezet „kitelepült”, így a Paksi Városi Vegyeskar, a Motoros Baráti Kör, a nukleáris iparban dolgozó nőket képviselő WIN, a város önkormányzata, a Dunakömlődi Borbarátok. Néhány zenekar, testvér-, illetve környező település delegációja is fakanalat ragadott, főztek a madocsaiak, pálfaiak, györkönyiek.

Jól bevált menetrend szerint zajlott a főzőverseny, halászlé és borral készült ételek, borkorcsolyák, egyéb ételek kategóriája mellett a standokat is értékelték és kiosztották a közönségdíjakat, amihez alapul a kóstolójegyek szolgáltak. A legjobb halászlevet a Halvajárók színeiben Vámosi Lukács készítette. Elmondta, hogy szegediként bajai recept alapján készítette az ételt. A finom ízek mellett a külsőre is adtak, ami a zsűri tetszését olyannyira elnyerte, hogy a legszebb főzőhelynek járó címet nekik ítélte. A borral készült ételek, pörköltek mezőnyében a Práter nevű csapat csülökpörköltje vitte el a pálmát, az egyéb kategóriában a Norden Kft. nyert. Különdíjat kapott Tiffán Zsolt és a Mosolygó Rétes. A közönségdíjat az alapján ítélték oda, hogy ki gyűjtötte a legtöbb kóstolójegyet, itt a Paksi Baráti Kör volt a legsikeresebb 270-nél több jeggyel. A kóstolójegyekből és a templomi koncertből származó bevétel egy részét, több mint 500 ezer forintot a szervezők nevében Gárdái Ádám átadta Jenei Károly viski református lelkésznek, hogy ezzel segítsék az óvodaépítést.

Paksi Hírnök, 2014. július 25. ■ 11