Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-07-25 / 14. szám

Maga sütött a kilencvenedik születésnapjára

Gregán Gyuláné Málics Irén elképesztően fiatalos és energikus. Arról, hogy kilencvenesztendős, legfeljebb okmányai árulkodhatnak és az a fantasztikus rózsacsokor, amelylyel születésnapjára családtagjai meglepték. A vasárnapi családi ünneplés másnapján Hajdú János polgármester és Teli Edit alpolgármester köszöntötte a 90 éves hölgyet, aki immár kicsit szűkebb családi körben, izgatottan fogadta a városvezetőket. Hajnali 5-kor kelt, hogy az alkalomra frissen sült sajtos rúddal készüljön. Mint mondta, nagyon szeret Pakson, nagyon szépnek találja a várost, ahova 19 éve költözött azért, hogy gyerekei közelében legyen. Fia, lánya, öt unokája és mostanáig egy dédunokája van, többségük Pakson él. Irénke néni a Vas megyei Nemeshollóson született 1924. július 13-án, 16 évesen Budapestre költözött, ahol a Vánczánál dolgozott, sütni-főzni már ebben az időben megtanult. Ezek most is kedvelt időtöltései, új recepteket is szívesen kipróbál. Teljesen önellátó, ragyogóan tiszta lakását is természetesen maga takarítja. Tréfásan meg is jegyezte, hogy a család nem nézi jó szemmel, de ő bizony az ablakpucolás érdekében felmászik a szék tetejére is. A délelőttök házimunkával telnek, a délutánok sétával, baráti tereferével - mesélte Irénke néni, aki rendkívül érdeklődő és tájékozott, ahogy gyerekei mondták, „topon van a politikában is”. Ő pedig azt árulta el, hogy egyszerűen bolondul a virágokért. Ezzel - mint hozzátette - nincs egyedül a családban, lánya és menye is nagyon szereti a dísznövényeket, -vf-Mértékletesség - ez a hosszú élet titka Balogh Miklós szerint, aki a napokban töltötte be kilencvenedik életévét. Őt is köszöntötték a városvezetők Bástya utcai otthonában. Az ünnepelt Becskén töltötte gyermekéveit, majd Debrecenben tanult. A háború és a több mint három évig tartó orosz hadifogság mély nyomokat hagyott a lelkében, de ahogy mondani szokás, az élet ment tovább. Egész szakmai pályafutása a mezőgazdaság területéhez köti, több gépállomáson dolgozott, illetve az ötvenes évek első felében, majd 1968-tól a szakminisztériumban, onnan vonult nyugállományba 1984-ben. Házasságából egy lánygyermek született, aki Paksra ment férjhez. Egyszer az iskolapadba is viszszaült, 1961-ben államvizsgázott, érettségijéhez hasonlóan jeles eredménnyel, Gödöllőn. Ekkor már régóta Budapesten élt feleségével, Szabados Gabriellával, aki 2000-ben hunyt el, majd hét

évvel később egyetlen gyermekük, Zsuzsanna is örökre eltávozott. A család úgy látta jónak, ha Miklós bácsi a közelükben van, így 2008-ban Paksra költözött. Egyik unokájával, Keller Jánossal lakik, de veje és másik két unokája, Anna és Zoltán is szerető gondoskodással veszi körül. Határtalan öröm számára három dédunokája: Milán, Zsófia és Vince. Mint mondja, Paksra költözve még sétálgatott az utcán, elment az üzletekbe, de mára sajnos nagyon könnyen elesik. Egészségi állapota azt sem engedi már, hogy tegyen-vegyen a ház körül, így aztán napjait pihenéssel tölti, sokat alszik, televíziót néz, és szeret kimenni az udvarra. Miklós bácsi azt mondja, hogy szerinte a hosszú élet titka a mértékletesség. Ő mindig mértéket tartott evésben, ivásban, soha nem volt semmilyen káros szenvedélye, és bár voltak nehéz idők, soha nem elégedetlenkedett.-gyöngy-Paksi Hírnök, 2014. július 25. ■ 9