Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-04-04 / 7. szám
Sport A profi amatőr Egy verseny szünetében kaptuk mikrofonvégre Nyemcsek Károlyt, az Atomerőmű Rádióamatőr Sportklub versenyzőjét, akit nemrég a Tolna Megyei Önkormányzat és a Tolna Megyei Sportszövetségek Szövetsége is elismert 2013-as teljesítménye alapján. A díjat az Európa-bajnokságnak megfelelő EUDX- versenyen elért negyedik helyezéssel érdemelte ki.- Mikor és hol találkozott a rádióamatőr sporttal?- Székesfehérváron, a József Attila Gimnázium és Szakközépiskola rádióműszerész osztályába jártam, ott kezdtem el 1972-ben a rádiózást. Egyik iskolatársam révén kerültem oda, ott ismerkedtem meg a Videoton rádióklub tagjaival, többek között Mach Jánossal, az Atomerőmű Rádióamatőr Sportklub egyik alapítójával és vezetőjével. Az iskolában tanultam angolul, és a klubban az amerikai állomásokat úgy hallgattuk, mint a Kossuth Rádiót. A külföldi rádióamatőrökkel lehetett beszélgetni is, válaszoltak a hívásomra, az akkor nagy kuriózum volt. Az első hajnali hívást valamikor három órakor próbáltam 14 MHzen, és számos próbálkozást követően sikerült kapcsolatot teremtenem az ománi szultanátussal, majd egy nepáli pappal, s mindezeket kiváló hangszóróvétellel. Kezdő operátorként emiatt nagyon megtetszett a dolog. Szinte mindennap iskolakezdés előtt korán bementem a kollégiumból a klubba, nyolc óráig rádióztam, és a nyári szünetekben is a szabadidőm nagy részét a rádió mellett töltöttem. Elkezdtem aktívan versenyezni, megtanultam viszonylag nagy sebességgel morzézni, ami az akkori vizsgafokozathoz kellett, de ez igazából nem fogott meg, így maradtam a távbeszélő üzemmódnál. 1978- ban egyéni adóengedélyt kaptam - hívójelem: HA4SXSH, olyan ez, mint egy rendszám -, és Balinka-Mecséren, a szülői házban egy akkoriban modernnek számító állomást építettem ki.- Hogy kell elképzelni egy rádióamatőr versenyt?- Ezeket különböző szempontok szerint rendezik: például egy hétvégén 48 óra alatt USA és Kanada létesít összeköttetést a világ többi részével, tehát mi velük forgalmazhatunk. Mondjuk egy USA-beli amatőrrel létrejött kapcsolat 3 pontot ér, és ha az ötven tagállammal és a kanadai provinciákkal dolgozom, és létesítek velük összesen ezer összeköttetést, az 3000 pont. Elküldöm a jegyzőkönyvet a nemzetközi szövetségnek, amit a versenybizottság a többi amatőrtől kapott jegyzőkönyvvel vet össze. Ezeknek meg kell egyezniük. Naplózzuk az ellenállomás hívójelét, a versenyriportot, ami azt tartalmazza, hogy értett-e engem, milyen hangerővel hallott, s ad egy sorszámot. A mostani verseny, amelyben részt veszek, a Seek U Worldwide VPS Contest. Ezen a világ minden amatőrével lehet összeköttetést létesíteni, valamennyi rövidhullámú rádióamatőr sávon. A szorzók itt a különböző úgynevezett prefixek, amik a hívójelkezdetet jelentik. Ha magyar rádióssal létesítek kapcsolatot, az egy pont, ha szomszéd ország rádiósával, az két pont, Európán kívüli rádióssal pedig már három pontot ér.- Az elmúlt 42 év rádiós eseményei közül melyeket emelné ki?- Mikor 1983-ban, a Murcia Del Prima Vera spanyol versenyt nyertem, egyhetes spanyol nyaralás volt a díj. Az utazásig közel egy évem volt, és egy Székesfehérváron élő chilei férfi segítségével spanyolul is megtanultam. Azóta nyolc másik spanyol versenyről hoztam aranyérmet. Székesfehérváron egy ideig a Videoton Rádióklub titkáraként dolgoztam, s ebben az időszakban többek között Gál József és Fa Nándor Szent Jupát Föld-kerülő útját követtük, velünk tartották a kapcsolatot. Ez kemény kihívás volt, mert a hajón egy mindössze 10 Wattos rádió volt, ezt kellett megtalálnunk nekünk az óceánokon, tengereken. Körbekerültük velük a Földet, szinte mindig tudtunk velük kapcsolatot létesíteni. A rendszerváltás után létrehoztuk az első önálló jogi személyiséggel rendelkező rádióklubot, az Equatort és Gál Józsefet és családját éveken keresztül követtük önálló Földkerülő útjukon. Az első magyar szóló Föld-kerülő Kopár Istvánt (egy Balaton 31 típusú vitorlással, a Salambóval egy kikötéssel kerülte meg a Földet - a szerk.) és Fa Nándort is követtük versenyeiken. Itt már voltak műholdkövető rendszereink is, ez az időszak 1991-től 1995-ig tartott. 1995- től 2010-ig rádióműszerészként Fehérváron a Philipsnél dolgoztam a mérnökségen, itt a munka annyira lekötött, hogy nagyon hosszú időre elszakadtam a rádiózástól. Négy évvel ezelőtt Mach János barátom csalogatott ide és most már én is az Atomerőmű Rádióamatőr Sportklubhoz tartozom, havonta 1-3 alkalommal jövök Székesfehérvárról Paksra. Péntektől vasárnapig versenyzek vagy technikai ügyekkel foglalkozom. Az elmúlt években az Atomerőmű állomásáról a Spanyol Királyi Nemzetközi Versenyen kétszer is első helyen végeztem, tavalyelőtt második lettem. Ez azt jelenti, hogy 24 órán keresztül rádiózom, kb. 800 spanyol összeköttetést hozok össze, majd ezeket szorzóm az adott terület szorzószámával, s így jön ki az eredményem. (joko) A rádiózásban a legfontosabb, hogy milyen antennát használsz. Itt Pakson nagy, 35 m-es árbocok vannak forgatható YAGI antennákkal. Ezek az elmúlt évek során fel lettek újítva, amibe a klub komoly pénzt fektetett. Ez is kell a sikerhez, tette hozzá a profi rádióamatőr. Az Atomerőmű Rádióamatőr Sportklub 1985-ben alakult 54 fővel. A klubház 1986-ban épült, 1987-ben telepítették a 35 m-es árbocokat, antennákat. Jelenlegi taglétszámuk 28 fő, a klub elnöke Mach János. 12 ■ Paksi Hírnök, 2014. április 4.
