Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-04-04 / 7. szám
Sáhi Manuéla Érzékeny az emberek problémái iránt, érdekli a politika, a város jelene és jövője. Bár nem itt született, nagyon szereti Paksot és még soha nem gondolt arra, hogy elköltözne innen. Sáhi Manuéla 2005 óta ügyvezetője az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítványnak, folyamatosan tervez, szervez, segít, ami nemcsak a munkahelyén, hanem a magánéletében is jellemző rá. A munkával kezdtük a beszélgetést, merthogy Sáhi Manuéla mindennapjainak jelentős része erről szól, sőt amikor otthon van, akkor sem tudja igazán ajtón kívül hagyni munkahelyi feladatait. Nem csoda, hiszen ha csak az őszig tervezett alapítványi programokat tekintjük át, látható, hogy bőven várja tennivaló őt és két kollégáját. Javában zajlik az egész tanéven átívelő, általános iskolák közötti Zöldalma vetélkedő, amelynek a héten értek soros állomásához, a labdarúgótornához; április 9-én osztják ki a tavaszi virágosításhoz a palántákat az összes paksi általános iskolának és óvodának, majd az utolsó állomás következik: a nyusziváró a sóbarlangban. A program egyben búcsúzás is a sóbarlangtól, de nem végleg, csupán bő két hétre, ami alatt átköltöztetik az alapítvány jelenlegi irodahelyiségébe. Az átalakítás eredményeként a sóbarlang alapterülete a jelenlegi duplájára nő és 10-12 ember befogadására lesz alkalmas. A most rendelkezésre álló sótéglakészlet közel ezer darabbal bővül, lesz a helyiségben sóionizátor, valamint az igénynek eleget téve kialakítanak egy három négyzetméter alapterületű sóhomokozót. Mindemellett hamarosan megkezdik az idei lakossági virágosítási verseny zsűrizését, szervezik az asztmaallergia klub havonkénti öszszejöveteleit, a társaság májusi egynapos kirándulását, illetve a júliusban esedékes lengyelországi gyógyüdülésüket. Aztán itt van még az egyhetes nyári napközis gyermektábor 6-12 éveseknek, áprilisban környezetvédelmi vetélkedő általános iskolásoknak az Ürgemező természeti értékeiről és a Virágos matrica akció, amihez alkotópályázaton választják ki az emblémát. Mint elmondta, munkájában jól tudja kamatoztatni eddigi tanulmányait, tapasztalatait és szívesen foglalkozik az emberekkel. Pécsen született, de hároméves kora óta itt él. Tiszta, virágos, biztonságos városnak tartja Paksot és ragaszkodik hozzá. Itt végezte az általános iskolát, majd a gimnáziumot, aztán útja szülővárosába vezette, ahol személyügyi szervező, majd humán szervező diplomát szerzett. Három évig a Tourinform Irodában dolgozott turisztikai referensként, majd 2005-ben ment az alapítványhoz, ahol egy rövid ideig ügyintéző volt, azt követően lett felkérésre az alapítvány ügyvezetője. Miután 2008-ban megszületett kislánya, megint viszszaült az iskolapadba. Harmadik diplomáját a Budapesti Gazdasági Főiskolán vehette át, de mérlegképes könyvelő, illetve boltvezető végzettsége is van, valamint két nyelvvizsgája. Rendületlenül keresi az új kihívásokat. Erre jó példa, amikor 2006-ban elvállalta a képviselő-jelöltséget a Paks Városért Mozgalom színeiben az önkormányzati választáson. Akkoriban kezdett komolyabban érdeklődni a város működése, gazdálkodása, a politika iránt, ami a mai napig nem változott. Igénye van arra, hogy segítsen másoknak, ez édesapjától örökölt tulajdonsága. Számíthatnak rá kislánya óvodájában is, amely nincsen messze otthonuktól. Öt esztendővel ezelőtt költözött a család a lakótelepről a Munkácsy utcába, ahol nagyon jól érzik magukat. Kevés szabadideje a családjáé, ha idővel akad majd egy kicsit több, szeretne még tanulni, mégpedig talpmasszázst, mert sok minden más mellett ez is érdekű. Kohl Gyöngyi Konferencia zárta a sikeres programot Konferenciával zárta a Tolna Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Paksi Tagintézménye által vezetett konzorcium azt a kétéves programot, amelyet a sajátos nevelési igényű (sni) gyermekek együttnevelésének segítésére hívtak életre. A megvalósításra harmincmillió forint pályázati támogatást nyertek. Ahogy arról korábban már hírt adtunk, a konzorcium sikeresen pályázott egy, az sni gyermekek együttnevelését segítő kétéves projekt támogatására, folytatva a 2009-2011 között lezajlott programot. Míg az első pályázatban az sni gyermekekkel foglalkozó pedagógusok képzésére helyezték a hangsúlyt, most az eszközpark megteremtése, a szülők megszólítása volt a legfőbb cél, illetve a korai fejlesztés támogatása. A pályázati összeg egy részéből többségében kereskedelmi forgalomban nem kapható speciális eszközöket vásároltak, amelyekkel hatékonyan segíthető a mozgás-, illetve hallássérült, értelmi-, illetve beszédfogyatékos, valamint autista gyermekek fejlesztése akár otthon is. Az eszközök használatát segítendő négy oktatófilm is készült, a szülőknek eszközbemutatókat, felkészítő tréningeket tartottak, de a szakemberek is gyarapították tudásukat, ugyanis a program megvalósítását segítő akkreditált képzéseken vettek részt Budapesten. Az eszközök igénybevételéhez kidolgoznak egy ingyenes kölcsönzési rendszert. A fogadtatás nagyon kedvező volt, a tervezett 100 helyett 120 szülőt, illetve sni gyermekekkel foglalkozó szakembert sikerült bevonni a programba. A záró konferencián megállapították, hogy a paksi és a lengyeltóti intézményben párhuzamosan végzett munka sikeres volt, minden, a pályázatban kitűzött szakmai célt elértek. Az egyik szülő úgy fogalmazott, hogy ezek a speciális eszközök egy újabb kaput jelentenek gyermekének a világra. -gyöngy-Paksi Hírnök, 2014. április 4. »11 Jó napot, mi újság?
