Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-02-22 / 4. szám

(Folytatás a 12. oldalról)

Férje - aki jó kedélyűen fogad minket, s biztat, hívjuk csak Ferikének - fedezte fel a tanyát. No nem az épület ragadta meg, mert az nem volt több mint „romvár”, ahogy ők hívják, hanem a környék. Akkoriban a vízügynél dolgozott dózeren. Ennek huszonöt éve. Esztike éveken át visszajárt Madocsára dolgozni napi kétszer. Orvosírnok volt. Közben építették, szépítették, bővítették otthonukat, ami valóban csupán néhány száz méterre fekszik az atomerőműtől. Áram azonban csak öt éve van, hiába az áramgyár szomszédsága, nem volt egyszerű kijárni, addig egy aggregátorra voltak utalva. Most viszont már minden megvan, ami a kényelemhez kell: tévé, mikro, kávéfőző, meg a már említett fagyasztóládák dugig tömve. Hét nem telik el, hogy Eszti néni ne sütne valami finomat. Jöttünk hírére hájas tésztát gyúrt, krémest, isteni jó sós rudat sütött. Férje sem fukar házigazda, fröccsel kínált, hogy leöblíthessük a süteményeket. Kiser Ferenc, akarom mondani, Ferike, már nem annyira szeret a tanyán, se szomszéd, se semmi, mondja hozzátéve, milliókat áldoztak a házra, amíg ilyen lett. Felesége épp ellenkezőleg, nem vágyik máshová, mindig talál elfoglaltságot, ellátja a baromfit, tavasztól őszig akad munka a kiskertben, szívesen sétál a töltésen, az ártéren. - Szép, nyugodt hely - összegzi Eszter.

Ez kétségtelenül elmondható a Biritótól néhány kilométerre lévő Krizák-tanyáról is. Automata kapu és egy sereg kutya fogad minket, majd nem sokkal később a házigazda, Krizák Ferenc. A ház, ahova betessékel, nemcsak melegséget, hanem békét és harmóniát sugároz. Ez az érzés megmarad bennünk végig a beszélgetés alatt. Feri és felesége, Mónika is szívesen mesél arról, hogy mit találtak meg itt, messze a nyüzsgéstől. Kislányuk, Adél kissé visszahúzódó, amit szülei helyénvalónak is tartanak, azt mondják, jobb, ha az idegenekkel távolságot tart. Feri a gyökerekhez tért vissza, amikor a válás után megváltotta volt apósától a gazdaságot, amit módszeresen épített fel. Tanyán - egészen pontosan Csámpán - éltek a szülei, amikor ő világra jött.

Amikor kiköltözött Forrásmajorba, hízóbikákkal foglalkozott, de ez már nem éri meg, maradt a föld. Hetven hektárt művel. A ház körül kevés a jószág, nem érdemes baromfival foglalkozni, rendre elviszi a róka. Az újabb jövevényeket, a két kakast is zárva tartják.- Nagyon jó kakasszóra ébredni - mondják házigazdáink. Egyetértenek abban, hogy valójában csak előnye van annak, hogy tanyán élnek, eltekintve attól, hogy érthetetlen módon az nem Pakshoz, hanem Pusztahencséhez tartozik.- Kár, hogy a nagyszülők már nem élnek, ha nem így volna, tökéletes lenne a világ - mondják, és ahogy hallgatjuk őket, hisszük, hogy így is majdnem az. - Mi nem autókkal találkozunk, ha óvodába megyünk, hanem állatokkal - meséli Mónika. Hozzáteszi, hálószobájuk ablakából szokták csodálni a

dombtetőn időző őzeket. A házat hagyományos építési módszereket alkalmazva, a lehető legkevesebb káros anyagot használva bővítgették, szépítgették, még arra is ügyelve, hogy a vízerek káros hatását elkerüljék. Mónika, miként elődei, a családi tűzhely melegét őrzi, süt, főz, takarít, gondoskodik kislányukról, arról, hogy mindig minden rendben legyen a ház körül. Feri elárulta, amikor egyedül volt, attól tartott, nem lesz olyan nő, aki az ő kedvéért ideköltözne. Mónika tulajdonképpen azonnal beleszeretett a tanyába, pedig mielőtt férjhez ment, városias életet élt. Ma is sportos és egészséges életmódot folytat, s ügyel arra, hogy férje, lánya is hasonlóan tegyen. Bár nem rendezkedtek be önellátásra, nem estek kétségbe, amikor a hó miatt napokig nem tudták kitenni a lábukat otthonról. Egybehangzón állítják, hogy az volt a legjobb, amikor ezt egyszer átélték. Természetesen vannak háztartási gépeik, van televízió is, igaz, egy öreg, kiszolgált darab, de nem cserélik le, hiszen arra a néhány percre, legfeljebb egy órára, amennyire bekapcsolják, ha Adél már alszik, bőven megfelel. Amire kíváncsiak, annak inkább az interneten néznek utána, ügyelnek arra, hogy ne engedjék be otthonukba azt a sok rosszat, ami a világban van. Vida Tünde

Olvassa be a kódot okostelefonjával, és további fotók között böngészhet.

Áldozatsegítők álltak munkába

Szándéknyilatkozatban rögzítette 2005-ben a Paksi Rendőrkapitányság és a Paksi Roma Nemzetiségi Önkormányzat, hogyan tudja segíteni a másik munkáját. Az évenkénti összejöveteleken értékelik a megállapodásban foglaltakat.- Az együttműködésnek is köszönhetően mára zökkenőmentes a kapcsolat a rendőrség és a romák közt, ez nemcsak Paksra, hanem az illetékességi területünkön található mindegyik településre igaz. Részt veszünk különböző roma programokon, többek közt a juniálison és a gyermekrendezvényeken. Itt főként bemutatókat és előadásokat tartunk, de segédkeztünk már pályázati anyag elkészítésében is - mondta el Heisler Judit, a rendőrkapitányság sajtóreferense. Az összejövetelen bemutattak két új bűnmegelőzési és áldozatsegítő munkatársat. Balogh Mária és Békésiné Hermész Éva december elsejétől dolgozik a kapitányságon, munkáltatójuk a kormányhivatal. Feladatuk többek közt a romák és a rendőrség közötti párbeszéd segítése.- Egyszerre kezdtük tevékenységünket az oktatási intézményekben, az idősotthonokban és a roma nemzetiségi önkormányzatnál, ahol áldozatsegítő és bűnmegelőzési előadásokat tartunk. Balogh Mária mint roma kapcsolattartó is dolgozik, a térség roma polgárai folyamatosan keresik. A kötelék egyre szorosabb, mindenhol szívesen fogadnak minket. Adataink szerint Tolna megyében 85%-kal több áldozatsegítés történt az eltelt két és fél hónap alatt, mint korábban - fogalmazott Békésiné Hermész Éva bűnmegelőzési és áldozatsegítő munkatárs.- Jó döntés volt a kormány részéről, hogy roma kapcsolattartót, jogsegélynyújtókat foglalkoztatnak a Paksi Rendőrkapitányságon. Úgy gondolom, hasznára válik a paksi romáknak a kezdeményezés - tette hozzá Berki Attila, a Paksi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Faller Gábor

Paksi Hírnök, 2013. február 22. ■ 13