Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-02-22 / 4. szám
Elet a tanyavilágban SÍ Üres, elhagyott házak között vezet az út a Pörösi soron, némelyik épületet már csak a lélek tartja össze. Egyik portán szemlátomást laknak, ezt jelzi az ablakon a függöny, az udvaron limlomok között bóklászó kutya, kecske. Hoszszas és hangos kiabálásunkra nem reagál senki, ezért továbbállunk A részönkormányzat cseresznyési képviselője, Horváth Zoltán instrukcióját követve elhagyunk két eladó házat, és eljutunk Kiss Józsefhez, aki feleségével, Katalinnal együtt ballag ki a kiskapuba hangos jónapotozásunkra. Készségesen beszélnek arról, hogy milyen az élet a tanyavilágban.- Itt születtem, semmi pénzért el nem mennék - szögezi le rögtön a családfő. - Nem, nem ez a szülői ház, hanem a szomszéd, ami most eladó - teszi hozzá. Azt is elárulja, hogy édesanyja a nyáron halt meg, hárommilliót kérnek a házáért. Csodálkozásunkra hozzáteszi, a mellette lévőnek hét az ára. Nagy az érdeklődés Cseresznyésben a házak iránt, azt beszélik, hogy akad 47 milliós 12 ■ Paksi Hírnök, 2013. február 22. is. A Pörösi sor már nem a régi, derül ki szavaikból. Valaha sokkal is. A Pörösi sor már nem a régi, derül ki szavaikból. Valaha sokkal népesebb volt, most legfeljebb, ha tízen vannak, beleértve egy Erdélyből átvándorolt négygyerekes családot is. József még helyben, Cseresznyésben járt iskolába, két fiuk viszont Paksra, nekik a boltig kellett begyalogolni, onnan mentek busszal. Bolt már nincs, ha valamit venni szeretnének, be kell menni a városba. Ez a legnagyobb problémája a Kiss házaspárnak, nincs kocsijuk, jogosítványuk. A piacos járattal járnak be. Amúgy minden megvan, amire szükség van, állítják. Vezetékes víz ugyan nincs, bár néhány éve ígérték. Van viszont fúrt kút, és vagy tíz éve már fürdőszoba is. Előtte birkákkal foglalkoztak, s ha volt egy kis pénz, visszaforgatták a gazdaságba, nem bánták, ha lavórban kell fürdeni, mesélik. Katalin azt is elárulja, hogy szívesen jött 33 éve Cseresznyésbe férjhez. Bölcskén lakott, ott is tanyán, ahol a mai napig nincs áram, itt meg van már negyven éve. Egy hátránya van a tanyasi létnek: nincs munka. Jobb volt, amíg József a tsz-ben dolgozott. Elismerik, egyéb tekintetben is változott a tanyasi lét, annak idején összetartottak.- Amikor gyerekeskedtem, nem kellett zárkódni, nem kellett zárni a fásfészert, tyúkólat- magyarázza József. Hozzáteszik, a közvilágítás lehetne jobb és azt se bánnák, ha igaz lenne a szóbeszéd, és tavaszszal megcsinálnák az utat aprókövesre. Még mielőtt azt hinnénk, hogy városi kényelem után áhítoznak, a családfő elárulja, még Paksra se költözne el.- Ha bemegyek egy fél napra, meg vagyok bolondulva - mondja. Kisemé Törjék Eszter se vágyik a városba, megesik, hogy hónapokig be se megy. A nyugdíjas aszszony, aki férjével Magyaripusztán él, mindig jól megtörni a fagyasztóládákat, van mit enni, inni, nincs miért a városba menni. Nincs egyszerű dolga annak, aki hozzájuk készül, nem könnyű eljutni a Duna-töltés lábánál álló házhoz. Nem véletlen, hogy eleinte még a postás sem találta Eszti néniéket, és Gerjen irányából közelítette meg Kiseréket. Nekünk sincs egyszerű dolgunk, amikor látogatóba indulunk a házaspárhoz, az atomerőmű horgásztavai szomszédságában a melegvizes csatorna partján lehet a töltésre jutni, feltéve, ha az embernek van kulcsa a két kapuhoz. A vadászmester, Kardos Zoltán és felesége, Kati van segítségünkre, ők kalauzolnak minket. Tőlük tudjuk, hogy a közelben lévő vadlest, Kiser-lesnek is nevezik. Eszti néni - miután a békesség kedvéért elzárja a házat őrző tekintélyes német juhászkutyát - mesél arról, hogy van egy dűlőút is, de azon sohasem járnak. A postakérdést is megoldották, a szomszédba, az Atomerőmű Horgászegyesület büféjébe érkeznek a küldemények. Ha gond van, akár hozzájuk, akár az erőművet őrző kommandósokhoz is fordulhatnak, árulja el az asszony. (Folytatás a 13. oldalon)
