Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-09-27 / 18. szám
Tell Edit alpolgármester így vall partnertelepülésünkről: 2009-ben jártam először Visken. Azonnal beleszerettem a tájba, az emberekbe. Aztán 2012 áprilisában paksi forgatócsoporttal jártam arrafelé. A Máramarosi-hegyek árnyai mellett betértünk a magyar iskolába, az ukrán óvodába, a tűzoltóságra, meglátogattuk az év emberét és a kórházat. Megláthattuk ennek a vidéknek a bánatos arcát: az ukrán-magyar értékrend keveredését, az ezerarcú szegénységet, az élni akarást. A viski iskolában, a közéletben nem csupán a lélekszám csökken, hanem az öntudat is. Az értékrendek keveredése nem ad okot bizakodásra. A gyerekek testben, lélekben éhen maradnak. Akik nem tudatosan, hanem ösztönösen szólnak egymáshoz anyanyelvükön, azoknak eszébe sem jut, hogy máshová adhatnák gyerekeiket, mint magyar iskolába. De aki többre vágyik, az hagyja magát meggyőzni és a könnyebb utat választja, mert mint ahogy Arany János is megírta a Toldiban: könnyebb eltörni a faragott, mint a faragatlan fát... (Folytatás a 8. oldalról)- Jó helyre megy a mi anyagi és erkölcsi támogatásunk - öszszegezte. Azt is elárulta, hogy akárhányszor járt Kárpátalján, mindig olyan helyekre vitték - Husztra, Munkácsra, a Vereckei-hágóhoz - ahol „nekünk a múltunk volt”. - Személy szerint engem örömmel tölt el, hogy valamennyi határon túli testvérvárosban neves zenészek működnek. Viskhez kötődik Pál István Szalonna, az állami népi együttes vezetője és prímása, és testvére Pál Eszter, aki több Kormorán-lemezen közreműködött. Az idei lemezbemutatóra, december 7-én várják Pál Esztert és szintén elismert muzsikus édesapját is. Pakson legutóbb a Kenyér-, hal- és borünnepen járt küldöttség Viskről. Szajkó Károllyal, akit 2006-ban választottak polgármesterré, akkor beszélgettünk.- Tudtam, hogy van egy gazdag testvérvárosunk. Gazdag azért, mert Európa-hírű atomerőműve van, ami biztosítja Paks lakosainak a jólétét minden téren, nagy beruházások vannak és jó itt élni. Paks, egy húszezres város két NB I-es csapatot tud működtetni, amit nálunk nem tud megtenni a megyeközpont, Ungvár a kétszázezres lakosságával - így foglalta öszsze azt, hogy akkor mit tudott az anyaországi partnervárosról. Amikor megismerte a polgármestert, a képviselőket, a városháza munkatársait, még inkább rájött, hogy ezt a kapcsolatot fejleszteni, ápolni kell. - Örültem és továbbra is örülök, ha idejöhetek, mert sok barátot szereztünk, személy szerint én is. A gyerekek is várják a paksi látogatást, mert szeretettel fogadják őket, sok ismerőst, sok tudást szereznek, nagy megelégedéssel jönnek haza - folytatta Szajkó Károly, aki szerint gazdasági területre azért nem terjed ki a partnerség, mert náluk nincs meg a háttere. - Sajnos mi szegények vagyunk, minekünk az iparunk abból áll, hogy van öt ásványvízgyárunk és egy varrodánk - összegezte. Szavaiból kiderült, hogy egyre nehezebb, nem jut pénz semmire. A város éves költségvetése hat és félmillió hrivnya (176 millió forint), amit felemészt az óvodák fenntartása, a munkatársak fizetése. Az iskolák már rég nincsenek önkormányzati fenntartásban, idén a kórházat is elvették, a „járás rátette a kezét”. Fejlesztésre évente nagyjából 800 ezer hrivnyát tudnak fordítani. Az utak állapota egyre romlik, az erre szánt pénzt átutalják a kincstári bankba, ott azonban feltartják. Az utóbbi két évben egy tatarozás történt a központi óvodában, ami valamikor a kolhoz irodája volt. - El lehet képzelni milyen állapotban volt, szinte kétévenként fel kell újítani, hogy tudjuk használni - jellemzi az elöljáró. Egy másik, korábban patikának használt épületet renováltak még, itt két óvodai csoportot szeretnének elhelyezni. A férőhelyek tekintetében talán a legrosszabb helyzetben Visk van a nagyközségek között, 680 kisgyermek vár elhelyezésre, de jelenleg csak 220-at tudnak ellátni. Az óvodáról - aminek ügyét néhány éve Jenei Károly református lelkész kézbe vette - azt mondja, elvileg át kellene adniuk 2014 márciusában, ehhez ígéretből nem szenvednek hiányt. - Az üzemeltetés jogát sajnos oda kell adnunk az ukrán államnak, ami kicsit engem a kakukkmadárra emlékeztet. Nehéz megbarátkozni azzal, hogy csak így lehet, mert fenntartani egyedül nem tudjuk, az állam pedig nem állami oktatási intézményt nem támogat - öszszegzi. - A paksi kapcsolatot én valahogy megörököltem, mert egy december 5. köré szervezett, számomra megható és megtisztelő megemlékezésre érkeztem Paksra mint a viski városi küldöttség egyik tagja. Igazából ezek előtt nem is igazán tudtam, hogy a két városnak van köze egymáshoz. Persze aztán szembesültem azzal is, hogy a viski és a paksi református gyülekezetek között is van testvérgyülekezeti jellegű kapcsolat - idézte fel a fiatal református lelkész. - Élmények? Elfogadás, megértés, segíteni akarás, komolyan vétel, jóleső, felemelni akaró egyenrangúság, pedig messze nem vagyunk azok! A barátság számomra emberekhez köthető, Gárdái Gyuri, a MOBAK, Fekti Laci, Söni és a többiek, Hajdú polgármester úr és Tell Edit. S talán a barátság szó ki is fejezi mindazt, amit érzek, bármennyi idő után könnyedén folytatható beszélgetéseket, szavaknál néha többet jelentő kézfogásokat, találkozásokat. De azt is remélem, hogy azt a barátságot, ami a települések között megvan, nem „fújja szét” sem az esetlegesen változó politika, sem emberi hiba, hanem valahogy felette tud maradni ezeknek is - fogalmaz. Visknek kilencezer, az öt kültelekkel együtt tizenkétezer lakosa van napjainkban. A városban 45 százalékos a magyarság, de a zömmel ukránok lakta Saján, Rákos Fenes, Mogyorós rontja az arányt. A legfőbb megélhetési forrás ma is a külföldi munkavállalás, a célországok Portugália, Olaszország, Csehország, Lengyelország, Magyarország, sőt még Románia is, ami nem gazdag ország, sorolja Visk polgármestere, aki szerint a legfájóbb az, hogy nincs kilátás a javulásra. Annak hogy ilyen körülmények ellenére a paksiak miért ragaszkodnak ennyire Viskhez, Szajkó Károly szerint az az oka, hogy a viskiek vendégszerető emberek. - Ha az utolsó is, a viski ember azt is odaadja. Vida Tünde Paksi Hírnök, 2013. szeptember 27. ■ 9
