Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-02-03 / 3. szám

2012. február 3. 11 Paksi Hírnök (Folytatás a 10. oldalról) Hamar fel is idézi a régi szép időket, amikor még aktívan sportolt, kézilabdázott és atleti­­zált, nem is akárhogy: megyei versenyeken is kiemelkedő eredményeket ért el magas­ugrásban. Jó fizikumú fiatalemberként he­lyezkedett el Budapesten a Pestvidéki Gép­gyárban repülőgép-szerelőként: a Csepel­­szigeten létesített javítóbázis egykor a légi­erő ipari hátterét adta, itt folyt a harci repü­lőgépek és a helikopterek nagyjavítása. So­sem kerülte a nehéz munkát, még malom­ban is dolgozott, és elárulta: ha egészsége engedné, most is szívesen jáma-kelne, visz­­szaülne a volán mögé autózgatni. De ami a legjobban hiányzik számára, az a horgászás. Amióta felesége nem él, a magányos tevé­kenységeket kedveli: nagy vágya, hogy az atomerőmű gyönyörű horgásztavainál egy­szer újra bedobhassa a csalit. Még az óvárosi otthonba költözött be Rácz Jánosné Puskás Eszter, majd 1998-as megnyitása után került az új lakótelepi in­tézménybe. Mint mondja, bár kellemes a légkör és mindenkivel jóban van, nem szomszédol, és közvetlenül nem keresi a társaságot. Háromszor házasodott életé­ben, először nagyon fiatalon,- 16 évesen, de tíz hónapra rá már újra a szülői házba költözött. 19 évesen ismerkedett meg má­sodik férjével, akivel 26 évig élt együtt, tő­le született egyetlen gyermeke, majd négy év özvegység után talált rá harmadik pár­jára. Eszti néni elárulta, fiatalkorában nyüzsgő életet élt. Rendelőintézeti orvosasszisztensként dolgozott, már reg­gel hattól jöttek a betegek, igy soha nem lehetett lustálkodni, pihenni. Sokáig a Pongrácz házban szolgált, és bár mindig is az egészségügyben dolgozott, ő maga nem orvoshoz rohangáló típus. Nincs is pana­sza semmire, egyedül elaludni nem tud, az álmatlanság már fiatalon is gyötörte, ezért nem volt ritka, hogy hajnalig kötögetett a televízió előtti időkben. Szenvedélyének, a kézimunkázásnak most 82 évesen is ren­díthetetlen híve, térítőkét és zoknikat kötö­­get a család többi tagjának. Ők egyébként igazi büszkeségei, egytől egyig diplomás emberek, derült ki Eszti néni szavaiból. Egy fiúval és egy lányunokával áldotta meg a sors, akik bár messze laknak, rend­szeresen látogatják. Az ünnepeket, a kará­csonyt és a húsvétot mindig náluk tölti. Matus Dóra Várólista mindig van, bár a hat évvel ezelőtt átadott új szárny birtokbavétele óta jelentősen rövidebb, hiszen akkor általában hat­­vanan is vártak arra, hogy bekerüljenek, most tizenkilencen. A bekerülés feltételei az évek alatt jelentősen megváltoztak. Vala­ha elegendő indok volt, ha valaki elérte a nyugdíjkorhatárt, ma már kötelező állapotfelmérés előzi meg a felvételt, ahol az ápolás­ra leginkább rászorultak felvételéről döntenek. (Kivételt képeznek a 80 év fölöttiek, akik koruknál fogva jogosultak a felvételre.) Va­lamilyen formában minden bentlakó igényli a segítséget: akad, aki 24 órás felügyeletet, s akad, aki részben önellátó. Az intézmény fenntartója Paks Város Önkormányzata, s az otthon Paks közigaz­gatási területéről fogad jelentkezőket. Az intézmény működtetését a bent élők által fizetett térítési díj, az állami normatíva és az ön­­kormányzati támogatás fedezi. Alacsony jövedelem miatt nem uta­sítanak el felügyeletre szorulót. Ha a nyugdíj nem fedezi a térítési díjat, akkor a család egészíti ki azt, ennek hiányában pedig az ön­­kormányzat. Az otthonban lehetőség van fodrász, kozmetikus, pedikűrös szolgál­tatásait igénybe venni, a mentálhigiénés munkatársak pedig hetente kétszer bevásárlókörútra indulnak, amikor a piaci lángostól a hajhálóig teljesítik az otthon lakóinak megrendeléseit. Nem csak a mindennapokat igyekeznek otthonossá tenni az idősek otthonában: a Kishegyi úti épületet folyamatosan csinosítják, fejlesz­tik. Tavaly 18 paddal gyarapodott az udvar, jelenleg pedig épp pályá­zatot nyújtanak be elektromos ágyak vásárlásához, ami nagy segítsé­get jelentene az ápoltaknak és a gondozóknak egyaránt. Fotók: Babai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom