Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-02-03 / 3. szám
Paksi Hírnök 10 2012. február 3. Nemcsak a múltnak élnek Mindig nehéz döntés a családok számára, felváltsa-e a szülők, nagyszülők megszokott életterét az idősek otthona. A paksi intézményben igyekeznek otthonossá és tartalmassá tenni a mindennapokat. A rendszeres foglalkozások mellett minden jeles napot megünnepelnek az otthon falai között, most épp a februári farsangi időszakra készülnek, ahol az intézmény zenés ünnepségén a dolgozók és a bentlakók jelmezei mellett az elmaradhatatlan tombola, halászlé és túrós rétes teszi különlegessé az estét. Jövőre tölti be 100. születésnapját az intézmény legidősebb lakója. Az 1913-as születésű Édl Istvánné Kati néni az utolsó percig otthonában akart maradni, de mivel egyetlen élő testvére is betöltötte 80. életévét, így rá sem támaszkodhatott tovább. Bár az intézményben is kellemesen érzi magát, elárulta, hiányzik a régi tevés-vevés, hozzá volt szokva a dologhoz, a mindennapos munkához. Gyakran járja a folyosókat, sétál, beszélget, szép időben pedig szívesen tölti idejét a szabad levegőn, azonban ebben a zord időben inkább legkedvesebb hobbijának, az olvasásnak hódol. Idős kora dacára csupán hallása és látása kopott meg kissé, ennek ellenére amikor csak tud, olvas. Nem csupán újságokat, regényeket is szívesen a kezébe vesz, például egy igazi klasszikusra, az Egri csillagokra éppen az intézményben lelt rá. Kati néni nyolc testvére közül a legidősebbként jött a világra, mára már csupán ő és legfiatalabb húga él. A munka - derül ki szavaiból - soha nem állt távol tőle, előbb háztartásbeli volt, majd a paksi konzervgyárba került, és onnan is ment nyugdíjba 30 év szolgálat után. Későn ment férjhez, gyermekei nem születtek, de az otthonban szerető közeg veszi körül, ahol már mindenki századik születésnapjának megünneplésére készül. Egy éve él az otthonban a dunaföldvári születésű Jákhalmi Tibor, családja közvetlen közelségében, ugyanis legnagyobb örömére egyetlen lánya öt házzal arrébb lakik az intézménytől, így pár naponta látják egymást. Csak úgy sugárzik az örömtől, amikor róla és gyönyörű unokájáról, az Éva Kata névre keresztelt egyéves kislányról beszél, akit anyukája minden látogatás alkalmával magával hoz. Vélhetően ők adnak erőt a 62 éves Tibor számára ahhoz, hogy megküzdjön az őt próbára tevő betegséggel: beszélgetőpartnerem elárulja, nemrég még beszélni sem tudott, ugyanis egy agyvérzés után testének egyik fele lebénult és beszédében is gátolt volt. Mára, ha nem is minden megpróbáltatás nélkül, de tud, és szívesen is társalog, és bal karján kívül mindenét mozgatja. Mint mondta, a környezetet nagyon kellemesnek találja, szobatársával hamar öszszeszokott és a többi lakóval is könnyen barátkozik, ami nem meglepő, azonnal érezhető közvetlensége. (Folytatás all. oldalon)
