Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-10-19 / 20. szám

A testvérvárosban versenyeztek Galánta vendégszeretetét élvezték egy hosszú hétvégén át a Csámpai Country Road Club és a Csámpai Lovassport Egyesület tagjai. Utazásuknak az adott apropót, hogy Paks szlovákiai testvérvárosa western Közép-Eu­­rópa Kupát rendezett, amelyre az egyesület versenyzői is neveztek. A paksi atomerőmű tette lehetővé azt, hogy népes szurkolótábor kísérje a lovasokat, a táncosok természetesen nemcsak a magyar csapat, s azon belül is a paksiak buzdításában serénykedtek, két al­kalommal linedance-bemutatót is tartottak a Silver Lake Ranchen. Űtjukhoz a nemzet­közi kapcsolatok ápolására szolgáló alapból kaptak támogatást, így módjuk nyílt arra is, hogy Pozsonyt, Vöröskő várát és a Driny­­cseppkőbarlangot meglátogassák. Utóbbi két helyszínen Lovász Ágnes pedagógus ka­lauzolta őket, aki egész idő alatt szárnyai alá vette a paksiakat. Többek összefogásának köszönhetően Galánta nevezetességeivel is megismerkedhettek a csoport tagjai, illetve a Galandia-fürdőben is eltölthettek néhány órát. Mindeközben Ledneczki Veronika, Led­­neczki László és Polányi Máté három napon át állta a sarat. Több versenyszámban is meg­mérették magukat. Veronika trailben ötö­dik, édesapja, Ledneczki László super horse számban hatodik lett, míg Polányi Máté egy trail versenyszámban szerzett tizedik hellyel gyarapította eddigi eredményeit. A magyarok a szlovákok, csehek és lengyelek mögött a ne­gyedik helyen zártak összetettben. A Csám­pai Lovassport Egyesület elnöke, Csapó Sán­dor értékelése szerint az, hogy versenyzőik a középmezőnyben zártak, jó eredménynek számít, hiszen a többi részt vevő nemzet 5-10 évvel korábban kezdett foglalkozni a western lovaglással. Hozzátette, hogy a program alatt sok tapasztalattal gazdagodtak. Mint mond­ta, a szervezés példás volt, a verseny és a neki helyet adó létesítmény magas színvonalú volt, ami igaz a lovakra és lovasokra is. Vida Tünde Százötödik születésnapján köszöntötték Isten áldásának és az őt körülve­vő szerető családnak tulajdonítja hosszú életét Tóth Lászlóné. Joli néni a város - és nagy valószínű­séggel a megye - legidősebb pol­gára, október 14-én töltötte be 105. életévét. Vasárnap a család, hétfőn a város nevében Teli Edit alpolgármester és Hajdú János polgármester köszöntötte. Joli néni valójában ma is jó egészség­nek örvend, beteg soha nem volt, de mostanra megkoptak érzék­szervei, látása, hallása megrom­lott, memóriája is cserbenhagyta. Ez az oka annak, hogy le kellett mondania kedves elfoglaltsá­gairól, már nem tud olvasni, té­vézni, rejtvényt fejteni. Arról viszont nem akar és nem is kell lemondania, hogy gyerekei, uno­kái, déd- és ükunokái, valamint a szomszédok, ismerősök körében időzhessen, hiszen rendszeresen látogatják. Lánya, Arany Bélá­­né Sárika harminc éve él vele, ma már fia, Dezső is Pakson él és mindennapos vendég csak­úgy, mint a helyben élő unokák. Három unokája öt dédunokával ajándékozta meg, s századik szü­letésnapja óta gyarapodtak egy ükunokával is, így már kettő fi­úcska aranyozza be életüket. Joli néni azt mondta, gyerekei imádnivalóak. - Nagyon kevés munkát adnak nekem - válaszolt a kérdésre, hogy mivel tölti a napjait. Lánya, unokája elmond­ta, hogy szívesen sétál a levegőn - persze nem egyedül. - Mind­annyiunk életében főszerepet játszik - fogalmazott Joli néni lá­nya. Azt is hozzátette, hogy édes­anyja nagyon örül annak, hogy körülötte van a család, nagyon várja, számon tartja a gyerekek, unokák, dédunokák látogatását. Férje, akit hosszú évtizedekkel ezelőtt veszített el, ugyanilyen családszerető volt. Pedagógusok voltak, Kajdacson éltek, onnan költöztek Paksra több mint negy­ven esztendeje. Összetartó család az övék, ami Joli néni szerint a legfontosabb. Minden vasárnap együtt ülik körül az asztalt. Hajdú János úgy fogalmazott, nagy ajándék a sorstól, hogy ilyen magas kort ért meg jó egészségi és szellemi állapot­ban, ami bizonyos értelemben irigylésre méltó. - Ez csak akkor történhet meg, ha valakit a csa­ládja ilyen szeretettel vesz körül - húzta alá hozzátéve, hogy ritka az ilyen szeretet és megbecsülés, ami ezért példa lehet a paksi és a magyar családoknak egyaránt.-vf-Paksi Hírnök, 2012. október 19. ■ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom