Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-09-21 / 18. szám
i Jó napot, mi újság? Haraszti Zsolt O Külföldön is szerencsét próbáltam 1994 őszétől: Ausztriában és Németországban. Sokat köszönhetek Ausztriában élő húgomnak. Mindenben támogatott és az ő biztatására kezdtem el újra rajzolni, festeni. Később tanfolyamokon, alkotótáborokban tökéletesítettem a technikámat. Az első, csoportos kiállításom 1996-ban, a mártélyi festőtábor záró tárlata volt Hódmezővásárhelyen. Önálló bemutatkozásomra először a budapesti Rózsa Művelődési Házban került sor 1997 decemberében. Ezeket számtalan csoportos és egyéni kiállítás követte Münchentől Innsbruckon át Őriszentpéterig, Szálkától Esztergomon keresztül Bécsig. Képeimen egyfajta fantasztikus realizmus keveredik a természet valódi részleteivel, amelyet minden formában a hagyományos, háromszög vagy kerek alakú vásznakra, papírra, sőt tűzzománcra is megálmodtam. Az egyik ötlet szüli a másikat és én mindig bátran kísérletező alkat voltam. A látvány örömét szeretném adni az embereknek. Közben írtam verseket, novellákat, esszéket, amelyek képeimmel együtt megjelentek az Esztergom és Vidéke, a Mentsvár, az Átkelő, a Muravidék, a Polisz, a Jelenlét, a Szél-Járás című folyóiratokban. Hat éve írásokkal és grafikákkal a Tolna megyei Kézjegy antológiában is szerepelek, de szívesen bemutatkoznék az általam is épített atomvárosban, ha a kultúrakedvelő paksi közönség érdeklődik a festményeim iránt. Wessely Az Álom egy jobb Földről c. kép Hét éve jutott fel a PSE - jelenleg MVM Paksi FC - az NB I.-be, azóta Haraszti Zsolt szinte nonstop dolgozik. A klub ügyeinek intézése, különösen a mostani gazdasági helyzetben, kemény feladat. Nagyon meglepett, kommentálja Kis Károly távozását Haraszti Zsolt, az MVM Paksi FC ügyvezetője. Mont mondja, voltak már nehéz időszakaik, de a problémákat mindig megoldották. Emberileg viselte meg leginkább, hiszen kettejük barátsága harmincéves, együtt jártak középiskolába. Hogy ez a barátság odalett-e, most nem tudja, mindkettejükben rossz érzések maradtak. Szakmai szempontból viszont nincs idő a sebek nyalogatására. - Adódott egy helyzet, amit sürgősen meg kellett oldani. Higgadtan, nyugodtan kellett dönteni - fogalmaz. Tomiszlav Szivics szerződtetésével abszolút megnyugtatóan rendeződött az edzőkérdés. Az, hogy őt választották, a kritikákkal szemben nem ellentétes az alapelwel, miszerint csak magyarokkal dolgoznak a csapatnál, a tréner édesanyja magyar, ő pedig rövidesen magyar állampolgár lesz. - Aki tájékozott a labdarúgás terén, annak nem kell magyarázni a döntést - fogalmaz. Az, mint Haraszti Zsolt megerősítette, tény, hogy megcsappantak a klub bevételei. A kieső összeget játékoseladásokból pótolták, például Böde Dániel az FTC-hez igazolt, de az alacsonyabb költségvetésből nem lesz könnyű hozni az eredményt. Végül két válogatott labdarúgó érkezésével sikerült a keretet úgy rendezni, hogy remélhetőleg tudják tartani a célkitűzést, azaz az első tízbe kerülést. - Folyamatos küzdés, amit mi csinálunk. A klub működtetése mindennapos komoly munka, ez a családra iszonyatos terheket ró. De nekem ilyen téren szerencsém van, mindkét fiam focizik, úgyhogy édesanyjuk labdarúgásból akár már doktorálhat is - jegyzi meg. Természetesen nem csak hétköznapjaik, hanem hétvégéik is a futball jegyében telnek. Egyik nap a PFC játszik, a másik napon utaznak a Videoton mécseseire, hiszen ifj. Haraszti Zsolt már a fehérvári csapatot erősíti. Édesapja szerint a nyári rajt óta sikerült beilleszkednie, ebben persze ő is igyekezett segítségére lenni. Leginkább abban, hogy hogyan fogadja be a különböző ingereket az új közegben, ami merőben más, mint az eddigiek. Olyan mintha idegenlégiós lenne Magyarországon, portugál edző, spanyol edzői gárda, több mint tíz külföldi játékos van, az öltözőben pedig az angol a hivatalos nyelv. A kisebbik fiú, Zoli elvileg az NB Il-es keret tagja, de sorozatos lábműtétei miatt egyelőre lábadozik. A családnak ritkán van ideje közös kikapcsolódásra, idén csupán három napot töltöttek együtt Szegeden. Zsolt nyáron, amikor a csapat pihen, a keretet rendezi, érkező és távozó játékosokkal tárgyal, az edzőtábort szervezi, aztán jön a felkészülés és a szezon... Ha van egy kis ideje, nem társaságra vágyik, hanem inkább egy kis mozgásra, ami úszást, kondit jelent. Hogy megéri-e a pörgés? A család biztos mást mondana, de ő azt, hogy igen, mert ez egy csodálatos szakma, és kiváló munkatársai vannak, akikkel jó együtt dolgozni. Vida Tünde Paksi Hírnök, 2012. szeptember 21. ■ 17
