Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-21 / 2. szám

Paksi Hírnök 12 2011. január 21. ESZI-s sikerek a Wass Albert-versenyen Két dobogós helyet hoztak el az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium diákjai a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Művelődési Központban meg­rendezett Ki tud többet Wass Albertról című középiskolások­nak meghirdetett vetélkedőről, amely az író születésének 103. évfordulójára szervezett prog­ramsorozat egyik állomása volt. A tudáspróbán négy ötfős csa­pat vetélkedett, a két paksi mel­lett egy Szekszárdról, egy pedig Bonyhádról érkezett. A zsűri tagjai Gutái István, a paksi Pákolitz István Városi Könyvtár igazgatója, Surján József, a Wass Albert Törzsasztal tagja és Antal Mária, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium könyvtárosa voltak. Az ESZI két csapatából az egyik a 11. év­folyamos gépészek közül ver­buválódott, a másik pedig a 10. évfolyam közgazdaság-ügyvitel szakmacsoportos diákjaiból. Felkészítő tanáruk, Tóth Judit elmondta, hogy az író életútját, munkásságát felölelő szövegér­tési és tesztfeladatlapok mellett egy jelenetet is elő kellett adni­uk a versenyzőknek, amelyhez Wass Albert tizenhárom almafa című regénye szolgált alapul. A lányok csapata végül a harma­dik, a fiúké pedig a második he­lyet szerezte meg. Tanárak en­nek a szép sikernek a kulcsát el­sősorban a diákok felkészültsé­gében látja, de úgy véli, hogy a két csapat egymás közötti ver­sengése is jó hatással volt telje­sítményükre. -gyöngy­iem mindennapi koncertre várta a paksiakat Hatvani Sza­bolcs. Az előadó helyi zenészekkel kiegészülő stábja látványos, zenére komponált „Szimfóniával” fogadta a különleges képi és hangélményre vágyókat. A közel százperces műsor Amerikában világversenyt nyert, a helyi közönség számára viszont eddig be nem mutatott újdonságot villantott meg a csapat. A műsor ki­emelt része Magyarország első 5.1 hangrendszerre íródott vizuá­lis operája, a Rotation volt. Tárgy/Történet A 19. századtól - a belterjes sertéstartás uralkodóvá válásá­tól - kezdve, aki tehette, leg­alább egy disznót tartott, hi­szen a háztartás évi hús- és zsi­radéktartalékát biztosította a hizlalt sertés levágása és fel­dolgozása. A magyar nyelvte­rületen a vágások menete nagyjából egységes: az állatot szúrással ölik meg, vérét fel­fogják, szőrét perzseléssel tá­­volítják el. A bontásnak a ma­gyar parasztháztartásban máig uralkodó, a századfordulóig kizárólagos módja az ún. orjá­­ra bontás. A német lakosságú vidékeken jellemző az ún. ka­rajra bontás, a perzselést he­lyettesítő forrázással együtt. A képen látható tárgyat a perzseléshez használták, kö­rülbelül az 1930-50-es évek­ben. A perzselő dobjában lehe­tőleg jól égő puhafából tüzet kellett rakni, melynek lángját a szíjjal meghajtott ventilátor nyomta ki a perzselő csövén. Előnye a szalmán való perzse­léssel szemben, hogy irányít­ható a láng, viszont kezelése folytonos odafigyelést igé­nyelt, hogy a tűz ki ne aludjon, illetve a ventilátor a megfelelő erősséggel forogjon. (A per­­zselőt M. Sándor ajándékozta a gyűjteménynek.) A perzselés hagyományosan férfimunka, mint ahogy a tar­tós töltelékek elkészítése, a hús és szalonna sózása is. Női munka a béltisztítás, a hurka-és gömböckészítés, az abálás (kövesztés), a zsírsütés, vala­mint a munka végeztével sorra kerülő disznótor ételsorának elkészítése, a szomszédoknak, rokonoknak küldendő kóstoló összeállítása. A disznóöléshez különböző előírások és tilalmak is kapcso­lódtak, melyek a hiedelem sze­rint a sikeres lebonyolítást, a megfelelő minőséget és meny­nyiséget biztosították. Például: ölés előtt a disznót meg kell ker­getni, hogy porhanyós húsa le­gyen. A szúrás közben nem sza­bad a disznót sajnálni, mert ne­hezen döglik meg. A disznó fel­hasításakor kacagni kell, hogy vastag legyen a szalonna. Nem szabad újholdkor ölni, illetve a sózást szótlanul kell végezni, hogy ne legyen férges a hús. Ha öléskor a Göncölszekér és a Ka­száscsillag közel van egymás­hoz, több zsír lesz. A disznó or­rát nem eheti meg asszony, mert akkor tömé az edényeket. A paksi disznóölés szokásai­ról nem sok adatunk van an­nak ellenére, hogy a mai napig sokan a hagyományos módon vágnak. Ha szívesen megosz­tanák velünk, Önöknél régeb­ben hogyan zajlott és napja­inkra hogyan változott a disz­nóölés, írjanak a muzeum.paks @gmail.com e-mail címre vagy a Városi Múzeum, 7030 s> Paks, Deák F. u. 2. címre. Kö­<D % szönjük eddigi leveleiket! Kövi-Onodi Gyöngyi Fotó: Molnór Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom