Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-07-08 / 13. szám
Paksi Hírnök 14 2011. július 8. A külföldi munka nyitottságot igényel Pár héttel ezelőtt őszinte lelkesedéssel beszélt uniós munkájáról a Vak Bottyán gimnazistáinak dr. Nagy-Rothengass Márta, a paksi intézmény egykori diákja, akit érdeklődve faggattam nemzetközi munkakörnyezetről, külhoni kihívásokról és hazai gyökerekről. A paksi származású szakember jelenleg az Európai Bizottság Információs-társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóságának osztályvezetője, azonban mint mondta, a brüsszeli karrierig hosszú út vezetett. 1982-ben érettségizett a paksi gimnáziumban, majd tanulmányait a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta külgazdasági szakon. Szakmai pályafütását a külkereskedelemben kezdte és tudományos munkásságát doktori vizsgával mélyítette. A családalapításig itthon dolgozott, majd karrierjét Németországban folytatta, amiben meghatározó szerepe volt annak, hogy férje, akit egy svájci szakmai gyakorlat során ismert meg, német származású. Mint mondta, nem volt egyértelmű, hogy hol telepedjenek le, végül a nyelvtudás döntötte el a kérdést, ugyanis Márta ekkor már felsőfokon beszélt németül, míg félje számára a magyar nyelv kihívást jelentett. A gyermeknevelés ideje alatt folyamatosan társadalmi munkát végzett különböző szociális egyesületeknél, ennek során hamar megtapasztalhatta a multikulturális környezet sajátosságait. Amikor gyerekei kicsit nagyobbak lettek, egy főiskolán kezdett tanítani Karlsruhéban, majd ezt követően a vállalati szférában helyezkedett el olyan nemzetközi cégeknél, mint például a Bosch. Szaktudása és vezetői ismeretei elmélyítésére az ezredforduló táján MBA végzettséget szerzett a Donau Universitäten Ausztriában, és egy szerszámgépgyártó vállalat internetstratégiájának kiépítését irányította Stuttgart közelében. 2004- ben a tíz újonnan csatlakozó tagország állampolgárainak egyikeként, egy újsághirdetés nyomán jelentkezett a meghirdetett osztályvezetői pályázatra. Számtalan jelentkező közül került fel a listára, ahonnan főigazgatósága kiválasztotta. Az uniós intézményeknél ugyanis nem konkrét állásra kell pályázni, hanem szakmai listákra, ahonnan a sikeres pályázók közül válogatnak az európai intézmények vezetői. Márta jelenleg egy 15 fős nemzetközi csapatot vezet Luxemburgban, fő területük az informatikai kutatás. A szakember elárulta, munkáját nagyon szereti, bár nagymértékű rugalmasságot, toleranciát és nyitottságot igényel, roppant változatos és izgalmas is. A kezdeti nehézségeket a beilleszkedés során számára nem a többnyelvűség jelentette, hanem a brüsszeli munkanyelv, az úgynevezett euro-angol elsajátítása, mely sajátos szakzsargonra épül és rövidítések tömkelegével zsúfolt, ehhez hozzászokni hónapokra volt szükség. Emellett munkája során fontos még a különböző kultúrákból érkező kollégák megismerése, valamint szakmai és kulturális háto terének megértése is. Mint ő mondta, őt az új tagországból | érkező első osztályvezetők só egyikeként kíváncsian fogad^ ták, és ő is hasonló érdeklődéssel fordult környezete felé. Márta annak ellenére, hogy nagyon szereti munkáját és a nemzetközi környezet adta lehetőségeket, elárulta, sosem zárkózott el az itthoni karriertől, pár éve fontolgatta is, hogy családjával hazatérnek. Nagyobbik fia éppen pályaválasztás előtt áll, és komolyan megfordult a fejében, hogy Magyarországon próbáljon szerencsét. Emellett gyakran haza is látogatnak, hiszen szülei Pakson élnek, majd halkan megjegyezte, a külhoni munkában a tőlük való elszakadás volt a legnehezebb. Matus Dóra Építettük és védtük- A Jámbor Pál emlékalbum a szívem csücske, ez volt a legkomolyabb munka. Aztán a sajtótörténet, amiből három kötet született, de megvan már a negyedik kötetre való anyag is- kezdte számba venni kérésünkre eddig megjelent könyveit Beregnyei Miklós. A sort folytatva elmondta, hogy emléket állított annak a 250 embernek, akik Paks legnagyobb tragédiájában, a biskói kompkatasztrófában veszítették életüket. Később, amikor rácsodálkozott, hogy mennyi szobor, köztéri alkotás van a városban, azokat is kötetbe foglalta. Az atomerőmű üzemtörténészének, a Jámbor Pál Társaság elnökének legújabb kötetbemutatóján került sor az összegzésre. Az új könyv annak a katonai alakulatnak a történetét dolgozza fel, amely 1975-től 1990-ig székelt Pakson. Beregnyei Miklós, az alakulat utolsó parancsnoka, Bencze János felvetésére kezdett foglalkozni a kötet megírásának gondolatával. Bencze János egy emlékmű állítását szorgalmazta, Miklós pedig azt tervezte, hogy az avatásra meghja az egység történetét. A szobor nem készült el, a könyv viszont szerzője szorgalmas munkájának és az atomerőmű támogatásának köszönhetően megjelent. - Nagyon örülök, mert én is ennek az alakulatnak voltam a tisztje 1976- tól ’83-ig - mondta, és azt is elárulta, hogy nosztalgiával emlékszik vissza rá. Mint megtudtuk, nem monográfiáról van szó, hanem részleteket villant fel, történeteket dolgoz fel a Pakson szolgáló katonák életéből. Mégpedig elsősorban a honvédek, tisztesek, nem pedig a tisztek világából. Célja ugyanis az volt, hogy azoknak a nem önként Paksra került, hanem besorozott katonáknak állítson emléket, akik szolgálati idejük alatt az „ország piramisának” építésében vettek részt. A kötet az Építettük és védtük címet kapta. A fordított sorrend persze szándékos, mert a könyv írója jelezni akarta, hogy az MN 2986-os alakulat katonáinak javarészben nem védelmi, hanem építői szerepe volt. A kötethez ingyenesen lehet hozzájutni Beregnyei Miklósnál, Bencze Jánosnál és a nyári szünet után a városi könyvtárban. Az érdeklődőknek érdemes igyekezni, mert mindösszesen kétszáz példány készült belőle. Vida Tünde
