Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-07-08 / 13. szám
2011. július 8. 15 Paksi Hírnök Hosszú távra tervez Pakson Kis Károly neve összeforrt a futballéval, és számunkra, paksiak számára a PFC-vei. De, hogy mi van a focin túl, arról vajmi keveset tudunk. Ezért gondoltuk, hogy megmutatjuk olvasóinknak az immár MVM Paks néven működő paksi klub vezetőedzőjének másik arcát. Törekvésünk, hogy elsősorban ne a labdarúgásról essen szó, szinte hiábavalónak bizonyult. Mátraballa nyolcszáz lelkes, Heves megyei kistelepülés. Kis Károly otthona. Soha nem merült fel, hogy elköltözzenek. Születése óta ott él, ott van családi házuk, felesége a közeli Nagybátonyban iskolaigazgató. A család - egy idén végzős joghallgató fiuk van - leggyakrabban Pakson jön össze, merthogy a többiek minden hazai mérkőzésre eljönnek. Károly ritkán jár haza, hét közben edzés, hétvégén mérkőzés van, vagy ha éppen nincs, ellenfeleket térképeznek fel. Nem egyszerű az egyedüllét, de a család mögötte áll, tudják, hogy ezt választotta, segítenek benne, így sokkal könnyebb elviselni. Az, hogy élete a futball lesz, nagyon korán eldőlt. Egy Budapesten látott kettős rangadó meghatározó élmény volt. A szurkolók - hetvenezer néző - lenyűgözte. Az, hogy jelentkezett egy fővárosi középiskolába nem cél, hanem eszköz volt. Sikerült az ország akkor egyik legjobb ifi csapatában - Bicskei Bertalan volt az edző - játszania. Már akkor írogatta, hogy mit csinálnak, edzésterveket, feljegyzéseket készített. Nagyon bízott benne, hogy maradhat, mégsem érte csalódás, amikor kiderült, nem, mert azokat, akiket az MTK szerződtetett, jobbak voltak nála. Azt gondolja, hogy nem feltétlenül a jó játékosokból lesz jó edző. Azt viszont trénertársaitól tudja, hogy legtöbbjük már futballistaként figyelte az edzésmunkát. S hogy mi a jó az edzői munkában? Kis Károly legjobban a győztes meccs lefújása utáni fél percet szereti. Mindegy, hogy az megyebajnokság vagy NB 1. Fantasztikus átélni, hogy megvan, amiért dolgoztak. — A kudarcot, akárhogy is tagadnánk, nehéz feldolgozni. Arra kell figyelni, hogy amikor másnap bemegy az ember, ne érezzék a játékosok, hogy azzal foglalkozik. A vereségek megviselnek, ugyanakkor tovább kell lépni. Azt, hogy az utóbbi időben sokkal inkább sikerek szegélyezték pályafutását, nem a szerencse számlájára írja, sőt a szerencse fogalmát alapból nem kedveli. Azt viszont nem titkolja, hogy élete legnagyobb örömének a család mellett azt tartja, hogy azt csinálja, abból él, amit szeret. Az is tény, hogy voltak már eredményes szezonjai, például, amikor megyeiben bajnokságot nyert csapatával, és nem is szeretne összehasonlítást tenni, de a tavalyi év kiemelkedő. A legmagasabb osztályban, a legjobb csapatok és edzők között bizonyíthatott.- Természetesen van életem a focin kívül, de nekem minden ekörül forog. Sokan azt mondják, nem szabad egy dolognál ennyire leragadni, de szinte az egész napomat a futball tölti ki. A kollégákkal nagyon sokat szakmázunk, családias a hangulat a klubon belül, mindenkivel le lehet ülni egyegy órára. Attól függetlenül, hogy a játékosokkal megvan a három lépés távolság, jó a kapcsolat. És mivel jó a kapcsolat, az elvárás még magasabb, mert olyanoknak akarok bizonyítani, akiket szeretek. Az óriási elvárás nem nyomasztja, ráadásul szerencsés alkat, nem menekül a kritikák elől. Ha játékukat kritizálják vagy a döntéseit, nem sértődik meg, hanem elgondolkodik, de a személyeskedés felzaklatja. Azt is nehezen tűri, ha valaki nem állja a szavát. A legnagyobb csalódás, ha „ezerrel dolgoznak”, sikeresek, mégis szétbombázzák a csapatot, nem teljesítik az ígéreteket, mondta minden bizonnyal korábbi tapasztalatok alapján, mert Pakson hosszú távra tervez. — A célom — nem is titkolom — nagyon sokáig Pakson dolgozni. A városban is elfogadtak, kialakult egy olyan alkotói légkör, amiben lehet tevékenykedni. Hogy a mostani sikerek után mi a terv? Nyilván feljebb jutni, mert, aki megelégszik, viszszacsúszik. Újabb és újabb célokat kell kitűzni, menni-menni előre, de nem csörtetve, nem nyomulva. Nagyon fontos, hogy olyan közösséget hozzunk létre, ami tud közös célért dolgozni, nem mindegy, milyen a hangulat. Azt szoktam mondani, hogy plusz hat pontot jelent, ha jó a közösség. A játékosoknak nap mint nap érezniük kell, hogy felkészült, magabiztos edző lép az öltözőbe. Érezniük kell, hogy bármi történik, van valaki mögöttük, van valaki, aki a szünetben elő tud állni valami újjal, ha kell. Fontos számára, hogy, amit elvállal, tudja teljesíteni, és azok, akikkel együtt dolgozik, elégedettek legyenek vele. És, hogy még mit szeretne? Azt, ha a fiának hozzá hasonlóan megadasson, hogy abból élhessen, amit szeret. - Mindent meg fogok tenni azért, hogy ő is boldog ember legyen, és sikerüljön elérnie, amit szeretne - szögezte le. Miután közösen megállapítottuk, hogy ezúttal sem sikerült nem a fütballról beszélnünk, újabb kísérletet tettünk rá, és Károly elárulta, hogy a sport minden válfaját szereti. Szívesen jár más mérkőzésekre, például kosármeccsekre, ilyenkor lelkesen szurkol az ASE-nak. Szívesen olvas riportkönyveket és újságot minden mennyiségben. E téren mindenevő, hol Blikket, hol HVG-t vesz a kezébe, napilapokat böngész, interneten tájékozódik. Nagyon szereti más edzők filozófiáját, nyilatkozatait olvasni, sorolja, majd hozzáfűzi, a kikapcsolódás számára az, ha olyan futballmérkőzést nézhet, ahol nem szurkol egyik csapatnak sem. A családi nyaralást is úgy szervezik, hogy legalább egy meccset megnézhessenek. Hát ilyen az, ha Kis Károllyal nem a fociról beszélgetünk... Vida Tünde
