Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-04-22 / 8. szám
Paksi Hírnök 14 2011. április 22. A Szentháromság tér A Paks óvárosában található, a Deák Ferenc utcáról nyíló, a régi paksi temetőkhöz, a Vörösmalom dűlőbe és a Malomhegyre vezető utak kereszteződésében kialakult tér nevét az 1818-ban itt felállított Szentháromság-szoborról kapta, bár hivatalossá természetesen jóval később, 1935 után vált. A kommunizmus évtizedeiben elnevezését Béke térre változtatták, de 1994-ben az itt lakók kezdeményezésére ismét visszakaphatta eredeti nevét. A tér közepén álló szoborcsoport jellegzetes vallási-fogadalmi építmény, a XVIII. század közepétől terjedt el, a pestis- és kolerajárványok pusztításai után az életben maradt hívek a pusztító kór áldozatainak emlékére, a járványok elkerülésének reményében állíttatták fel. A Szentháromság-szobrok szabadtéren álló, oszlopon elhelyezett alakjai a trónszéken ülő tiarás Atya, ölében a keresztre feszített Fiú, fölöttük galamb képében a Szentlélek. Magyarországon elterjedt mintája a bécsi Grábenen áll, amelyet I. Lipót császár (1682-1693) állíttatott fel. E szobrok hozzátartoztak a közép-európai barokk városkép ünnepélyes megjelenítéséhez, szakrális atmoszférájához. A Szentháromságról szóló tanítás érdekes módon összekapcsolja az egyébként sok mindenben gyökeresen eltérő nézeteket valló keresztény felekezeteket. Római katolikusok, keleti ortodoxok és protestánsok (beleértve az evangéliumi keresztényeket) egyaránt hiszik a Szentháromságról szóló tant (az unitáriusokat kivéve), s ez is magyarázza e szobrok általános, természetes elfogadottságát a települések épített városképében. A hajdani Bajorországban, és különösen az egykori Habsburg-monarchia területén alig volt/van város, falu, ahol ne lenne megtalálható. Hazánkban már 1692-ben a pesti vásártéren, Tolna megyében majd száz évvel később: Tolnán és Bátaszéken 1794-ben, Bonyhádon 1796- ban állították fel. A paksi Szentháromság-szobor oszlopa négyzet alapú, emelt oltáron áll, amire lépcsők visznek fel, négy sarkán a városvédő szentek alakjai állnak: Szent Flórián, Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Dömötör. Oszlopa négyzet alapú hasáb, tetején az Atya felhőkön ül, mellette a Fiú, kezében kereszttel, s felettük a Szentlélek galamb képében. Felállítása óta többször renoválták, amelynek költségét alapítványi birtok biztosította: 1335 négyszögöl szántó, ami ugyan adóköteles volt, de évi tiszta jövedelme 1909-ben 9 korona 18 forintot tett ki. Pákolitz István önéletrajzi prózakötetében leírja, hogy édesapja a katolikus templom harangozójaként kapott fizetését kiegészítendő, Krómer körösztpapánál kőművessegédként dolgozott. Tanult mestersége is ez volt, így az ő feladata lett az árlejtést elkészíteni. „ ... az árlejtés pedig annyit jelent, hogy a tatarozási munkákat olcsóbban elvállalják a körösztpapával, olcsóbban, mint más kőművesek. ” Miután meg is kapták a megbízást a szobor felújítására, a többiek megharagudtak rájuk: „...el is híresztelték: Az a nyavajaszaró Pákolic Gyura meg a Krómer lenyomták az órabért, átujába válúták el. ... És akkor megfogadták a Krómer kör ösztp apával culágernak a Császár Jóskát, aki agglegény, annak is hibás egy kicsit, ezért is lakik a szegényházban, nincs senkije, de culágernak jó, noha Rakács-istennek nevezte a Szentháromság-szobrot; azonban ezen senki sem botránkozott meg, mert a Jóska nem tehet róla, hogy nincs ki a négy kereke, és hogy ilyen félnótás kelekótya, ettől még hordhatja a maltert a Szentháromság tatarozásánál. ” A legutóbbi, az 1993. évi restauráláskor a műemléki védettségű építmény felújítását Szabó Péter adjunktus irányításával a képzőművészeti főiskola hallgatói végezték el (ők újították fel a Bazársor szobrait is). Az eredeti, az időjárás viszontagságai által erősen megrongálódott szobrokat a Városi Múzeum kőtárában helyezték el. Az egyes alakokat műteremben újraöntötték, és a helyszínen újították fel az oszlopot és az alapzatot. Sajnálatos, hogy az egymást követő tatarozások során az eredeti építményt megváltoztatták: elhagyták a talapzat lámpásait, a régi, kovácsoltvas kerítést oda nem illő vaskerítéssel helyettesítették, legutóbb pedig a talapzat északnyugati oldaláról maradt le a felirat. Érdemes lenne (talán a következő tatarozáskor kivitelezhető is) a régi képeslapok alapján az eredetileg emelt Szentháromság-szobrot helyreállítani. Források: Börtsök László: Paks városképi és műemléki vizsgálata, Bp. 1954. (Kézirat); Pákolitz István: Bögrésdiákok, Bp. 1980. 93-94; Gutái Isván: A Szentháromság-szoborról. Paksi Hírnök, 1992. december 2; Magyar Katolikus Lexikon. A képeslap a szerencsi Zemplén Múzeum tulajdona. Kernné Magda Irén
