Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-07 / 1. szám
Paksi Hírnök 14 2011. január 7. A paksiak szíve határok nélküli A Paksi Közművelődési Nonprofit Kft. szervezésében rendezték meg december 28- án a Határon túli magyar középiskolások téli találkáját. A zord idő dacára közel 25 fiatal jelezte részvételi szándékát, akik négy külhoni településről érkeztek városunkba. A program a Határon túli magyar középiskolások cseresznyéspusztai táborához kötődik, mely 2010 nyarán immáron 17. alkalommal került megrendezésre. Az évenkénti nyári tábor hosszú ideig nem ad alkalmat az egymástól távol élő fiatalok számára találkozásra, így merült fel a szervezőkben egy „félidős” összejövetel gondolata, ahol a gyermekek szórakoztató programok mellett merülhetnek el a viszontlátás örömében. Az eseményen a tábor fotóiból készült kiállítás képeit, a táborozok által tavaly készített filmek bemutatóját, valamint az elmúlt öt év emlékmorzsáit öszszefoglaló vetítéseket tekinthették meg a részt vevő fiatalok. Egy kellemes vacsora után az esti órákban a Szaggató zenekar koncertje, a Sosem Ugyanaz Comedy Club meglepetése, a Woodrock együttes, valamint a P.Á.C. zenekar könnyűzenei koncertje szórakoztatta a középiskolásokat. A programon részt vevő fiatalok különböző helyekről, különböző körülmények közül érkeznek, de mindannyian egy közös kincset őriznek, a magyarságukat. Az, hogy itt lehetnek, nagyon fontos számukra és erőt ad, mutatott rá szervezőként Baracskay Zsanett a program sikerére. A galántai iskolából érkező Gaál Zsuzsanna másodszorra vett részt a rendezvényen és állítja, a tudományos előadások és érdekfeszítő műhelymunkák mellett a találkozás öröme az, mely minden évben visszacsábítja. Matus Dóra Ez valami más! A fenti gondolat suhant át az agyamon, amikor beléptem a művelődési központ nagyklubjába, ahova a Pro Artis Drámaműhely invitált „Duett” című szobaszínházi előadására. Az oszlopok és a nagy ablakok az óriási függönyökkel a szinpad részévé avanzsáltak, a nézői széksorok pedig szinte beleharaptak a díszletbe, egybefüggő játékteret kínálva a színészeknek. A jelenetek között nem gördült függöny se le, se fel. A társulat időnként a fény és árnyék segítségével, pillanatok alatt új környezetet varázsolva repített el Feleki László, Radványi Ervin és Szakonyi Károly színre vitt műveinek helyszíneire. Mintha láthatatlanná tévő köpönyeggel a vállamon járnék mások otthonában, és büntetlenül fürkészném titkaikat. Közben arra gondoltam, hogy azok a fiatalok, akiknek a játéka most körül-§ ölel, milyen nagy utat tettek ? meg, amióta négy esztendővel | ezelőtt először átlépték a mű£ vészed iskola kapuját. Eljutot“■ tak arra a szintre, hogy lényük részévé vált a színpadi jelenlét, tudnak nevettetni, és feszültséget teremteni a rájuk ruházott szerepben. Elhiszem bármelyiküknek, hogy boldogtalan feleség, fásult művész vagy éppen szerelmes férfi. Ahogy a szerző kívánja. A záró taps alatt az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy vajon mi lehet sikerük titka. Azt hiszem, hogy megtaláltam a választ. Egy maroknyi tehetséggel és akarással megáldott ifjú színjátszó áll előttem, akik olyan emberek védőszárnyai alatt bontogathatják a magukét, mint tanítómestereik, Hefner Erika és Vajda Tibor. Ők nem csupán játszani tanítják meg, hanem a drámapedagógia eszközeivel jól sáfárkodva, magukat ismerő és egymást feltétel nélkül elfogadó közösséggé kovácsolják őket.-gyöngy-Fotó: Szaffenauer Ferenc
