Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-07 / 1. szám

2011. január 7. 13 Paksi Hírnök A téli ünnepi időszak a magyar paraszti kultúrában különös jelentőséggel bírt. A megszokott életritmus ilyenkor megválto­zott, a napi munka helyet adott a zenének, táncnak, éneknek. A szórakozás mellett jellemzőek voltak a házról házra járó cso­portok köszöntői, a jövőre vonatkozó jó­lét biztosítását célzó rituáléi. Napjainkra az ünnep megrövidült, ma már csak jeles napjait tartjuk, de ezekhez a köszöntések, jókívánságok ma is szorosan hozzátartoz­nak. Az elkövetkező évre vonatkozó foga­dalmak szerepe hasonló a régi rituális mondatokéhoz: a jobb jövőt próbálják biztosítani. A szavak azonban a 19. század köze­péig jóval nagyobb jelentőséggel bírtak, nem csak azért, mert az írástudás még nem volt általános, hanem mert hittek a kimondott szó varázserejében. A pa­raszti írásbeliség szerepe a 19. század második felétől nőtt meg. Legkorábbi és legegyszerűbb formája a különböző használati tárgyakra, épületelemekre, fej fákra írt nevek, dátumok, egy-két mondatos feliratok; valamint a szemé­lyes és gazdasági vonatkozású bibliai, kalendáriumi, ládabeli bejegyzések. A hosszabb lélegzetű írott emlékek készí­tésében általában fontos szerepe van az egyéniségnek. A múzeum gyűjteményében a felsorolt típusok többségére találhatunk példát, festett, faragott tárgyakon található mo­nogramoktól a szekrény ajtajára feljegy­zett családfáig. A papíralapú feljegyzések közül választottam néhányat, melyek jól példázzák a népi írásbeliség változásait. Tárgy/Történet A legrégebbi darab egy német nyelvű, bársonyborítású, folyóírással írt, de nyomdában sokszorosított imádságos­­könyv, belső borítójára a tulajdonos felír­ta nevét és az 1828-as évszámot. Korban a következő egy bőrkötéses, va­laha két csattal záródó imádságoskönyv, melynek első és hátsó szennycímlapján a tulajdonos 1839-es keltezéssel a családfá­ját jegyezte fel, születési és halálozási dá­tumokkal, 1911-ig németül, utána pedig magyarul. Az 1907-ben nyomtatott „Buzgóság szárnyai”, melyben „reformált kereszté­nyek” számára találhatóak imádságok, szintén a tulajdonos nevével és dátummal ellátott (1908.), de más kézírással tartal­maz egy személyes bejegyzést is, melyből azt is megtudhatjuk, hogy édesapja aján­dékozta lányának a könyvet: „ez drága édesapánk keze írása, ki meg halt Galíci­ába a háborúba 1914 szép 22 en élt 31 évet haza hozattuk onand 1916 Április 3án temettük el Pakson.” A következő könyvecske egy bevásárlá­si könyv, melyet tulajdonosa 1955 és ‘57 között vezetett kiadásairól és bevételeiről. A gazdasági jellegű feljegyzések mellett azonban naplóként is szolgált a könyv, az árvízi munkálatokról, az 56-os esemé­nyekről, családi történésekről is informá­ciókat kaphatunk belőle. Az utolsó tárgy, amit kiválasztottam, már kifejezetten az emlékek megörökítése céljából íródott, emlékversek, imádságok, népdalok, személyes megjegyzések vált­ják benne egymást. A bemutatott tárgyak múzeumba kerü­lésének körülményei és történetei na­gyon különböznek egymástól, azonban összeköti őket az írás, melyből a pontos adatok mellett képet kaphatunk a kor er­kölcsi, társadalmi viszonyairól, érték­rendjéről is. Ha ismernek hasonló feliratos tárgya­kat, iratokat, feljegyzéseket, vagy saját emlékeiket szeretnék megosztani a jövő nemzedékeivel, Írjanak a muzeum. paks@gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi visszajelzé­seiket! Kövi-Onodi Gyöngyi Paksi ellenforradalom mai szemmel Hiánypótló helytörténeti mű kiadását készíti elő a Pákolitz István Városi Könyvtár, mely te­lepülésünk és a környékbeli falvak 1919-es fel­kelésének viszontagságait mutatja be. Marosi Tibor a Tolna Megyei Levéltár munkatársaként egy­éves kutatómunka eredmé­nyeként készítette el Ellenfor­radalom Paks és Tolna kör­nyékén című művét. Könyvé­nek születése során korabeli visszaemlékezésekre, vala­mint levéltári forrásokra tá­maszkodott, azonban ezek hi­ányos, olykor ellentmondásos volta gyakran hátráltatta mun­káját - mondta el újságunk­nak a történelem szakos vég­zettségű szakember. Marosi Tibor hangsúlyozta, az a tény, hogy műve elsőként dolgozza fel ilyen részletességgel a he­lyi események történéseit, a fellelhető források hiányossá­gának is köszönhető. A könyv hűen eleveníti fel 1919 nya­rát, a Tanácsköztársaság ural­mának időszakát. A vidék, mely igazán soha nem fogad­ta el ezt a rendszert, többször is nemtetszését fejezte ki az akkori vezetés intézkedései ellen. Hatalmas megmozdulás tört ki a sorozási rend beveze­tésekor, hiszen a parasztok aratás idején nem akartak be­vonulni, illetve harcolni a vö­rös hadseregben. A felkelés először a Duna-Tisza közén tört ki, majd miután a gazdák láncszerűen riadóztatták egy­mást a falvakban, a megmoz­dulás elért Tolna megyébe, így Paksra is. Marosi Tibor az események láncolatát kellő részletességgel végigfűzve a felkelések összefüggéseit, a vörösterror, majd ennek ref­lexiójaként a fehérterror, a rögtönítélő katonai bírósá­gok, valamint az elítéltek és személyes sorsok tragédiáit is feleleveníti az olvasók előtt. A szerző elárulta, a jö­vőben könyvének bővítését is tervezi. Matus Dóra Marosi Tibor könyve mellett Serdült Benke Éva Elindul­tam szép hazámba című új kötetének kiadását is tervezi a Hiador-sorozat részeként a városi könyvtár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom