Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-03-18 / 6. szám
Paksi Hírnök 14 2011. március 18. A Katolikus Kör A képeslap Paks múlt századi kulturális életének fontos helyszínét ábrázolja, a Kossuth Lajos utca 13. számú épületet, közismert nevén a Katolikus Kört. A XIX. század utolsó évtizedeiben a magyarországi történelmi egyházak a polgárosuló lakosság hitéleti gondozására, szellemi irányítására sorra egyleteket, társasköröket szerveztek a gyülekezeti tagok különféle csoportjainak tagjaiból. A lelkipásztorok feladatává vált a legény- és leányegyletek, olvasó- és színjátszó körök, egyházi énekkarok alapítása, programjainak szervezése, irányításukban fontos feladatokat kaptak az egyházközség tanítói és jómódú tagjai is. A gyülekezeti élet világiasodása új, templomon kívüli helyszíneket igényelt, leggyakrabban (a kisebb falvakban) az egyházközség iskolája adott helyet az ilyen összejöveteleknek. Ám a nagyobb lélekszámú, módosabb gyülekezetek saját tulajdonú, közösségi célokra használt épület(ek)re is szert tettek, így Pakson a katolikus, az evangélikus és a református egyházközség is. A paksi Katolikus Kör a napjainkban is a védett városi épületek között számon tartott házban működött. Az épület eredetileg a Rosty család kúriája volt, majd Kurz Józsefé. Sólyom Károly szerint az evangélikus templom építése idején itt tartották az istentiszteleteket, amíg az új templom felépült, ezután került az egyházközség tulajdonába. 1884-ben itt, az udvari szobákban kapott helyet a Hány Gábor plébános által szervezett Katolikus Legényegylet, amely a paksi és a környékbeli fiatalság iparos tagjaiból alakult. Tagsága már az alapítás évében 45 rendes és 45 pártoló tagot számlált, jelszavuk: „Isten áldja a tisztes ipart!” a bejárati táblán hirdette az egyesület célját, a helybeli ipar fellendítését, a fiatal nőtlen férfiak hitbéli, erkölcsös szórakozásának elősegítését. Miután az egyházközség tulajdonába került a kúria, itt kezdte meg működését a Streicher József plébános által 1898-ban szervezett Katolikus Kör és a Katolikus Iljúsági Egyesület. Majd’ fél évszázadig ebben az épületben működtek a paksi katolikusok különféle egyletei, amelyek puszta felsorolása is kimerítené írásom terjedelmi kereteit. A Körnek 200-300 kötetes könyvtára volt, itt tartották meg a kertészeti, a korszerű szőlő- és gyümölcstermesztési eljárásokat, az állampolgári, a jogi és a különféle társadalmi ismereteket népszerűsítő előadásokat. Itt rendezték a legényegylet legendás szüreti báljait, a műkedvelő csoportok színházi estjeit. Az 1942-ben a leányok számára alakult Napsugár Egyesület is számtalan alkalmat teremtett a fiúk és lányok találkozására, a közös, kulturált szórakozás lehetőségeinek szervezésére, az egymással való ismerkedésre, megteremtette a szülők által is igényelt és jóváhagyott együttlétek lehetőségét és alkalmait. Ezt a célt szolgálta a közös zenehallgatás (lemezjátszóról), a teadélutánok, a Mikulás-, meg farsangi estek, színielőadások szervezése. Az épületben saját italmérést is működtettek, volt kuglipálya is, de alkalmasint a hívek csak úgy be-betérhettek beszélgetni, kártyázni is. Az egyletek tagdíja, az ivó, a bálok és az előadások bevételei biztosították a ház fenntartásának költségeit, emellett gyakran a jótékonykodást, pl. a budapesti bombázások károsultjainak megsegítését is szolgálták. Szomorú emlékű eseménye volt a kör történetének, hogy 1945 után a kitelepítésre váró német származású családok gyülekezési helyéül szolgált. 1946-ban az egyletek feloszlatásakor a Katolikus Kör is megszűnt. Az épületet államosították, a hajdani kúria udvari épületrészébe a Járási Katonai Kiegészítő Parancsnokság, majd később az MHSZ (a Magyar Honvédelmi Sportszövetség) került. Az utcai fő épületben (színházterem, két kis klubszoba) az Iljúsági Ház működött (1979-ig), és az egymást váltó kommunista ifjúsági szervezetek: a Madisz, a DISZ, a KISZ székházaként szolgált. Falán Petőfi emlékére és az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumi évfordulójára a MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége) paksi szervezetei emléktáblát helyeztek el, a táblánál március 15-én évekig koszorúztak is. (A táblát jelenleg a Városi Múzeum őrzi.) De hála Istennek, a ház mindennapjaiban az államosítás után is megmaradtak a fiatalok életének fontos (ideológiától független, hogy ne mondjam konstans) eseményei: a bálok, koncertek, iljúsági találkozók. Az épület az én korosztályom számára a fiatalságot, az izgalmas gimnáziumi szalagavatók hangulatát, az Illés, az Omega, Koncz Zsuzsa koncertjeit idézi, és hát azt az ellentmondást, ami a szándék és a tárgyi környezet között állt. Példaként egy történet: Az egyik balettesten zongorakíséretre a Hattyú halálát táncolta Esztergályos Cecília. Már illúzióromboló volt a balerina minden ugrására az elhanyagolt színpadról felszálló porfelhő is, hanem amikor a zongorakísérő, aki addig is vitézül küzdött a romos, lehangolódott instrumentummal, az egyik ugrás után felmutatott egy letört billentyűt, és megkérdezte a publikumtól, akkor most hogyan tovább. Mi dőltünk a nevetéstől, ám a koncert folytatódott. Ugyanis azt tanácsolták a zongoristának, ne foglalkozzon vele, kerülje ki ezt a hangot és folytassa! És ő folytatta. Mi pedig művelődtünk. Napjainkban az ifjúság (ha csak egy részében is), továbbra is benépesíti az épületegyüttest. A rendszerváltozás után a katolikus iskola birtokba vehette az udvari és az újonnan (már az MHSZ által) épített szárnyát, a kúria főépületében szociális foglalkoztató üzemel. A paksi protestáns gyülekezetek közösségi házait képeslapok nem, csak a gyülekezeti tagok emlékezete, s néhány rendezvényük alkalmi fotója, csoportképe örökítette meg. Tartalmukban hasonló típusú összejöveteleket tartottak ezekben is: szüreti bálokat, műkedvelő színházi esteket, ismeretterjesztő előadásokat, a legény- és leányegyleteinek öszszejöveteleit. Remélem, a közeljövőben sikerül korabeli épületfotók segítségével szólni a reformátusok mára lebontott Templom utcai és az evangélikusok- Eötvös utcai (ma az óvoda épülete) közösségi házának rendezvényeiről is. Forrás: Dr. Németh Imre: A paksi római katolikus egyházközség és plébánia története. Paks, 1978. (Kézirat); Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján, Paks, 1991; Blazsek Károlyné: Emlékezés..., Paksi Hírnök, 1993. április 21.11.0; Bencze Barnabás szíves közlései. A képeslap a szerencsi Zemplén Múzeum tulajdona. Kernné Magda Irén
