Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-03-19 / 6. szám
Paksi Hírnök 16 2010. március 19. Üdvözlet Paksról! Városunk egyik legszebb műemléke, a Bezerédj Általános Iskola Anna utcai épülete, a hajdani Daróczy kúria (amelyet Ybl Miklós tervei alapján építettek át) 1906-tól 1926-ig a település postahivatalaként szolgált, mint ezt a korabeli képeslap is tanúsítja. Paks szerencsés földrajzi helyzete miatt már a rómaiak idejében is az egyik legfontosabb hadi-kereskedelmi út menti település volt, s fekvésének köszönhetően a postaszolgálat kialakulásától kezdve postaállomás is. Első ismert királyi postamestere Daróczy István tolnai alispán (Daróczy Zsigmond és Paksi Anna fia) volt, hiszen a megbízatás elnyeréséhez a tekintélyes nagyságú vagyon igazolása is hozzátartozott. A Daróczy-család a posta üzemeltetési jogát 1770 körül adta el Rosty Istvánnak. A paksi postaállomás a piactéren volt, s tudnivaló, hogy a postakocsik ekkoriban már nemcsak küldemények, hanem személyek szállítását is végezték. A postahivatal működtetésének jogát a Rostyaktól 1825- ben vásárolta meg Szeniczey Bárány Pál ügyvéd, s tőle örökölte fia, Szeniczey Ferenc paksi közbirtokos nemes, kinek kúriájában (ma Deák házként ismert) működött a paksi posta a XIX. század második felében 1885-ig. Forgalma már a XIX. század közepén is jelentős volt (1855-től már házhoz kézbesítették a leveleket, s 1869-ben a világon elsőként, az osztrák és magyar posta rendszeresítette az új küldeményfajtát, a levelezőlapot), ez a század utolsó évtizedeire csak növekedett. 1882-ben a paksi postahivatal bevétele a távírda és a küldemények díjaiból a megyében Dombóvár után a második legnagyobb volt (a távírda a postától elkülönülten, másik épületben működött a Malom, ma Deák Ferenc utcában, a Községháza udvari épületében). A növekedés különösen megmutatkozott a hírlapforgalom számadataiban is. Az 1884-ben készült statisztika szerint Pakson 81 féle magyar nyelvű és 10 féle magyarországi kiadású német nyelvű újságot, emellett többféle Ausztriában, Franciaországban és Németországban kiadott lapot kézbesítettek, összesen 112 féle újságot és folyóiratot 269 példányszámban. Városunkban postamester ez idő tájt csik-vacsárcsi Balás Sándor postaügyi szakíró, újságíró, lapszerkesztő és laptulajdonos, akinek munkásságátakiadónál jelent meg az 1826- tól kibocsátott kocsipostai szabályokról, majd többféle postai ügyvitel-szabályzat összeállítását jelentette meg (1875), s kiadták posta-távírdai zsebnaptárát is. Paksra 1875-ben került postamesternek, s szakírói, kiadványszerkesztői munkáját is folytatta. Szerkesztésében már itt jelentek meg 1881 decemberében a Postai Értesítő, 1882 decemberében a Közlekedés Ügy, s még ebben az évben a Távirdai Közlöny számai, a lapokat Rosenbaum Ignác nyomdájában készítették. val kezdte meg munkáját, s az egykori Községháza épületének udvarában lévő ún. Börzsönyi házban működött 1906-ig, a telefon bevezetéséig. Ekkor helyezték át az Anna utcába, a volt Daróczy kúriába. 1926-ban a Deák Ferenc utcai ún. Kaszásvillát az államkincstár megvásárolta az új postahivatal számára, a hajdani kúriában pedig a község leánypolgári iskolája kapott helyet. 1979. november 9-én adták át a Dózsa György úti új postaépületet, ahol a paksi posta és telefonközpont jelenleg is található, bár azóta megQduözlet Paksról Postahivatal _ hoz az első Pakson nyomtatott újság megjelenése köthető. E tevékenységének emlékére, nevét viselő díjat alapított és osztott a paksi újságíróknak a Jámbor Pál Társaság. Balás Sándor 1847. szeptember 30- án született az Arad megyei Berzán, ahol édesapja körjegyzőként dolgozott. Gimnáziumi tanulmányait nem fejezte be, hanem 1864-ben postakiadó lett, majd 1867-ben állami szolgálatba lépett, s Aradon, Nyíregyházán majd Budapesten lett postatiszt. 1872-től számos újságcikke jelent meg fővárosi és egyéb lapokban, szakfolyóiratokban. Postaügyi szakíróként első könyve 1873- ban, a budapesti Magyar PosBalás Sándor próbálkozott több paksi, a helyi közélettel foglalkozó újság megjelentetésével is, szerkesztője s kiadója volt a Paksi Lapok (1885), a Duna Vidéke (1887-1888), a Paks és Vidéke (1888) című lapoknak. Sajnos, ez a vállalkozása (akárcsak vetélytársának, Daróczy Zsigának) veszteségesnek bizonyult. 1887-ben már Dunaföldváron adta ki Egy őszinte hang! címmel, Baross Gábor miniszternek ajánlott írását. 1885-től a postai szolgáltatás kincstári kezelésbe került, majd 1887-ben összevonták a távíró- és postaszolgálatot. Az egyesített paksi postahivatal Forray József hivatalvezető irányításányílt a Kishegyi úti lakótelepen egy fiók postahivatal is. Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; Dr. Németh Imre-Somogyi György- Dr. Koch József: Paks nagyközség monográfiája, Paks, 1976. 261-263.o; Fülöp Attila: Tolna megye sajtóbibliográfiája, Szekszárd, 1980; Bogdán István: Régi magyar mesterségek. A postamester, www.mek.niif.hu A képeslap a paksi Városi Múzeum tulajdona. A fényképet készítő fotográfus nevét a lap nem tünteti fel, a kiadás, terjesztés joga Wiener Haimann paksi papír- és írószer-kereskedőé. Kernné Magda Irén
