Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-12-17 / 24. szám
2010. december 17. 9 Paksi Hírnök Örülni annak, ami van Szenteste kilencen ülik majd körül a vacsoraasztalt Győrfíy Orsolyáéknál. Karácsonykor persze még többen megfordulnak majd náluk, s biztosan mindenkinek jut majd egy tányér étel és senkinek nem kell ajándék nélkül elmennie. Orsi számára nagyon fontos a karácsony, az is, hogy olyan ajándékot kapjanak a szerettei, g aminek örülnek, éppen ezért jó ü korán hozzá szokott fogni a ke- § resgetéshez. Elárulta, hogy so- =§ ha nem adott pénzt a gyerekeinek. Nyár óta igyekszik kipu- ^ hatolni a kívánságokat, beszerezni az ajándékokat, mégpedig amit csak lehet úgy, hogy abban a saját keze munkája is benne van. A karácsonyi díszek nagy részét is maga készíti, s ebbe a munkába két lánya, Ági és Livi is bekapcsolódik. Eleinte inkább a kíváncsiság, netán a szelíd anyai ösztökélés viszi őket a gömböket, szalvéta- és rongydarabokat, csillogó-villogó díszitőelemeket, ecseteket, festékeket tartalmazó doboz köré, aztán elkapja őket az alkotás öröme. Elárulják, hogy ők is mindenkit megajándékoznak a zsebpénzükből saját és barátjuk családjában is. Mosolyogva idézik fel, hogy Livi egyszer azt mondta, ő nem vesz semmit, úgyis hoz a Jézuska. Aztán, ahogyan születnek az újabb és újabb motívumok a néhány perce még fehér gömbön, történetük egy része is kikerekedik. Kiderül, nem várták mindig ilyen békésen, együtt az ünnepeket. A szülők elváltak, Livi apjáékkal más településre költözött, Orsi édesanyjához Ágival. Ahogy felidézi, azon a karácsonyon nem készült, sőt azt sem bánta volna, ha nincs ünnep, hiszen nem volt férje és csak egy gyereke maradt. Nem akart fát, díszeket, vendégjárást, karácsonyi hangulatot, de a szekrényben pakolgatva, a ruhák között rábukkant egy kis csomagra, amin az volt: Anyukámnak. A véletlenül fellelt ajándék rádöbbentette, hogy ha valamikor, akkor most kell igazi karácsonyt varázsolni „megmaradt” gyerekének. Arra is rádöbbent, hogy nem azért kell keseregni, ami nincs, hanem annak örülni, ami van. - Talán akkor kezdtem el angyalkákat horgolni - gondolkodik el, hozzátéve, anyukája tanította meg. Szép karácsonyuk volt. Akkor is, az azt követő években is. Ha olyan barátot, ismerőst sodort útjába az élet, aki egyedül töltötte volna a szentestét, őt is meghívta, és soha nem engedte útjára apró ajándék nélkül. Azóta vált szokássá náluk az üzletben, ahol húga kozmetikusként, ő műkörmösként dolgozik, hogy vendégeiknek is készítenek egy kis figyelmességet ünnepekre. - Rájöttem, hogy szeretetet annak kell adni, aki azt elfogadja — állítja. - És olyan sok ember van, aki örömmel veszi - fűzte hozzá. A karácsony mostanság már nem a nagymama kisszobájában találja Orsit egy szem lányával, s nemcsak a gyerekeket illetően egészült ki a család, édesanyjuk párra is talált. Karácsonykor persze János gyerekei, sőt a két lány - ahogy a mama szokott fogalmazni - „udvarlói” is együtt ünnepelnek majd velük, és persze a nagyszülők, testvérek is betoppannak majd. - Már olyan sokan vagyunk, hogy lassan húzni kell, hogy ki kit ajándékoz meg - mondják tréfásan. S, hogy az ünnep milyen lesz? Az biztos, hogy nem a pénzről és egymás túllicitálásáról szól majd, hanem az együttlétről. Beszélgetnek, játszanak - merthogy a karácsony nem múlhat el úgy, hogy ne volna a fa alatt egy társasjáték - sőt most egy új ötlettől vezérelve mindenki készül egyegy történettel vagy verssel, ami valamiért fontos vagy kedves a família valamelyik tagjának. A lányok a családban megtörtént emlékezetes, mosolyfakasztó sztorikon törik a fejüket, Orsi pedig „megsúgta”, hogy már tanulja édesanyja kedvenc versét, a Cinege cipőjét. Vida Tünde Kistérségi portékák Tizenhét, Pakson és a kistérségben tevékenykedő alkotó kínálta portékáját advent második vasárnapján a művelődési központ előterében. Az Adventi Kézműves Kirakatot első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal szervezték meg. Ünnepi díszek és ajándéknak valók sorakoztak a művelődési házban berendezett vásár asztalain. Helyi és a paksi kistérségben élő mesterek kínálták gyékényből, gyöngyből, fából, agyagból, mézeskalácsból vagy éppen hímzéssel készült alkotásaikat. Két cél vezérelte a program szervezőit: szerettek volna bemutatkozási és ismerkedési lehetőséget biztosítani a kistérség alkotói számára, valamint, hogy igényes és értékes kézzel készült ajándékok közül válogathassanak karácsony előtt az arra járók. A kirakatot nem csak az alkotók, az érdeklődők is szívesen fogadták, így az elképzelések szerint jövőre ismét ajándékozhatunk szeretteinknek a kistérség kézműveseinek alkotásaiból. -dallos-
