Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-08-13 / 15. szám
2010. augusztus 13. 11 Paksi Hírnök A tavaly nyári ásatás utolsó napjaiban került elő a páratlan leletnek számító római kori bronz császárszobor töredék. Az idei ásatás egyik legkomolyabb lelete az Európában is ritkaságnak számító hun kori fibula az V. századból, ami egy fiatal nő sírjából került elő. Tárgy/Történet A most bemutatott tárgyak sokaknak ismerősek lehetnek, hiszen már szerepeltek a múzeum „Édes élet” című időszaki kiállításán 2003-ban és a múzeumi nyílt napok tárgyfelismerőjátékában is. Származásuk és gyűjteménybe kerülésük ismert: Paks első cukrászüzletének felszereléséhez tartoztak. A cukrászdát Huszár János (1904-1980) mestercukrász nyitotta meg 1933-ban. A mesterséget Budapesten tanulta, a híres Hauer cukrászdában. A tanulóévek után itt dolgozott tovább segédként, majd siófoki szállodákban helyezkedett el. Önálló vállalkozását a családalapítás után indította. Cukrászdája hosszú évtizedekig az egyetlen volt Pakson. A műhelyben egy segéddel, Halász Józseffel dolgozott, az üzletben pedig a felesége, Huszár Jánosné Baksay Mária szolgálta ki a vendégeket. A Duna-korzó japánkertjében nyáron fagylaltozót is működtetett. Az 50-es évek elején üzlete az ÁFÉSZ tulajdonába | került, őt és feleségét is alkal- % mazottként foglalkoztatták. * Később a második paksi cukrászdában, a Gyöngyvirágban dolgozott, mely az Erzsébet szálló földszintjén nyílt meg, innen ment nyugdíjba. A tárgyakat felesége adományozta a múzeumnak. Az ónból készült formákat parfé készítéséhez használták. A belső íveken domborodó minták mutatják, milyen alakzatot adott ki a forma: eper, kukoricacső, spárga, barack, virágok, sas, kagyló. A parféfigurákból álló tálakat gyümölccsel, tejszínhabbal, csokoládéval díszítve tálalták. A különböző színű és formájú édességekből különleges kompozíciók születhettek. A parfé a fagylalt közeli rokona, ízesített, formába fagyasztott tejszínhab. Elnevezése az anekdota szerint egy francia nemesnek köszönhető, aki amikor először kóstolta a jeges nyalánkságot, így kiáltott fel: „páriáit”, vagyis: „tökéletes”. Budapesten a két világháború között különösen kedveltek voltak az Auguszt, a Hauer és az Oroszi cukrászda figurális parféi. Huszár János már a tanulóévek alatt elsajátíthatta a parfékészítés művészetét. A formák történetét tehát ismerjük, viszont a cukrászda szerepét, amit a város életében betöltött, és a hozzá kapcsolódó szokásokat kevésbé. Jártake rendszeresen, hétköznap a cukrászdába, vagy csak hétvégén és ünnepnapokon? A nagy ünnepekre a süteményeket otthon készítették el, vagy az üzletben vásárolták? Volt-e olyan sajátos, csak itt kapható, vagy a környéken a legfinomabban elkészített édesség, amiért mindenképpen érdemes volt ide látogatni? Várjuk történeteiket! írjanak a muzeum.paks@ gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi visszajelzéseiket! Kövi-Ónodi Gyöngyi
