Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-04 / 11. szám
2010. június 4. 13 Paksi Hírnök Az új viselet Cserenyecz Katicát feleségem révén ismertem meg, aki Dunakömlődön tanítja a néptánc iránt érdeklődőket. A kicsiny, de lelkes csapat egyik legrégebbi tagjának nem mindennapi hobbija van. Míg más képeslapot, bélyeget vagy érméket gyűjt, a 18 éves lány viseleteket. Katica édesanyja, Kati varrónőként dolgozik, ö varrja lánya ruháit otthoni műhelyében néprajzi leírások, könyvek és fotók alapján. Mikor az év elején kiderült, hogy a néptánccsoport sárközi táncokat fog tanulni, nem volt kérdés, hogy mi lesz Katica új ruhája; én pedig kaptam az alkalmon, hogy fényképezőgépemmel végigkövessem és dokumentáljam a viselet elkészítésének fázisait. A sárközi viselet anyagát egyébként régen Lyonból, díszét St. Etienne-ből hozatták, a 19. században a sárközi női öltözet a legdíszesebb és legdrágább viseletnek számított Magyarországon. Manapság igen nehéz hasonló anyagokat találni. A táncba a kevésbé drága „ternó” vagy „sodrott selyem” anyagú szoknyát viselték, ezeken a díszítés is egyszerűbb volt. Míg Katica ruhája készült, ő gyöngygallért készített magának és szerda délutánonként a faluházba járt a táncpróbákra. A néptánccsoport pünkösdkor lépett fel először sárközi tánccal a dunakömlődi sportpályán felállított színpadon, ekkor mutatkozott be Katica új ruhája is. A viselet készítését végigkövető fotóriportot megtekinthetik a Paksi Hírnök internetes oldalán: www.paksihirnok. hu. Kövi Gergő Mit ajánl olvasóinak a VMK könyvtára? Ismeri, kedves olvasó az Aranyrög Könyvtár sorozatot? A pomázi Kráter Kiadó indította azzal a céllal, hogy négy évtizeden keresztül eltitkolt vagy feledésbe merült szépirodalmi alkotásokat hozzon vissza a köztudatba. A sorozat új darabját ajánlom most elolvasásra, Herczeg Ferenc Északi fény cimű regényét. Kulcsregény, a Tanácsköztársaság idején játszódik. A regény főszereplője egy arisztokrata ifjú, akinek neveltetésével és műveltségével nem fér össze a véreskezű népbiztosok és „bolsevik kokettek” világa. Törvényszéki elnökként azonban életről és halálról kell döntenie. Az első ítélet meghozatalakor lelkiismerete tiltakozik, aztán minden úgy megy, ahogy a történelemből ismerjük. Vajon van-e menekülés ebből a földi pokolból? A letehetetlenül izgalmas regényben megtaláljuk a választ. Herczeg Ferenc: Északi fény. Pomáz: Kráter Kiadó, 2009. A Városi Múzeum gyűjteményében a néprajzi textilek közt nincs paksi népviselet. Ennek egyik oka, hogy a lakosság viszonylag korán alkalmazkodott a polgári öltözködéshez, másik, hogy gyakran átalakítva viselték, vagy más formában újrahasznosították a ruhadarabokat. A gyűjteményben találhatóak sváb viseletek, ezek kisebb része Dunakömlődről, nagyobb része Aparról származik. Egyegy olyan darabbal is találkozhatunk, amelynek sem eredete, sem bekerülése nem ismert, a múzeum alapítása előtti gyűjtésekből való, úgynevezett „régi anyag”. A ma bemutatott tárgy is ilyen. Semmilyen adatot nem találhatunk róla sem a leltárszűkített és övvel összefogott, majd kibővülő, csípőig érő „bíboring” alól kivillanva díszítette az öltözetet. Hogy hogyan került Paksra és a múzeumba, azt valószínűleg már nem fogjuk tudni kideríteni, csak fantáziánk keríthet hozzá történeteket. Az öltözködésről és a régi paksi divat változásáról azonban még sok újat megtudhatunk Önöktől. Milyen volt a hajviselet, milyen színeket hordtak szívesen, kik voltak a jó varrónők, honnan szerezték be a különlegesebb darabokat...? írjanak a muzeum.paks @gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi visszajelzéseiket! Kövi-Onodi Gyöngyi Tárgy/Történet könyvben, sem a leírókartono- seiet része, a felsőszoknya fekon. Valószínű, hogy a 20. szá- lett hordott fehér kisszoknya, zad eleji bátai katolikus lányvi- melynek csipkéje a derékban
