Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-04 / 11. szám
Paksi Hírnök 14 2010. június 4. A világutazó- Tanulmányaim végeztével indultam el világgá... — kezdi a beszélgetést Mayer István, aki három esztendőt Dublinban, Írországban töltött, jelenleg pedig több mint egy éve Kanadában él. Dublinből egy nyolchónapos világ körüli utazásra indult tavaly azzal a szándékkal, hogy miután kiutazta magát, visszatér Írországba és újra iskolapadba ül. A terv azonban módosult, s az út utolsó jelentősebb állomásán Torontóban maradt.- Írországba a szuper munkalehetőségek vittek, és persze a kalandvágy. A pesti éjszakában összeakadtam néhány ír ingatlan-befektetővel, akik néhány sör után fennhangon bátorítottak a kalandra, és szállást is ajánlottak... Aztán még a reptérre is kijöttek értem. Dublinban néhány hét átmeneti munka után jött a legnagyobb ír bankcsoport állásajánlata: menedzsment tanácsadóként dolgoztam a banki infrastruktúra optimalizálásán. Most pedig Torontóban az egészségügyi hatóság energiaügyi tanácsadójaként egy központosított energiamenedzsment programot vezetek, emellett futárcégem napi adminisztrációs teendőit is ellátom. István már 17 évesen megízlelte a függetlenség és az utazás ízét, amikor egy iskolaévet tölthetett az USA-ban cserediákként. Innen az „alapok” az utazáshoz: az angol nyelv ismerete, a nyitottság a világra, a bizalom az emberekben. Lelkesen meséli élményeit az Abu Dhabi és Sydney közötti repülőútról, arról, hogy Wellingtonban a helyi egyetem professzoránál lakott, hogy Új-Zélandon mindenki sportol valamit...- Szamoára egy új-zélandi rögbicsapattal együtt érkeztem. Helyi szokás szerint hoszteszek virágkoszorúval várták a delegációt. Próbáltam érdeklődni a buszok iránt, ez azonban félreértést eredményezett: én is kaptam virágkoszorút és a csapatképre is rákerültem... Hozzájuk kapcsolódik a hazaút egyik élménye is. A szigeten minden bankautomata elromlott, mikor indultam volna. Az egyetlen, valóban szállodának mondható szálloda felé vettem az irányt, miután kiderült, hogy lehetetlen pénzt felvenni az automatából, így nem tudok taxit és a reptéren esedékes „szigetelhagyási díjat” fizetni. A rögbicsapat felismert és felajánlották, hogy kivisznek az egyik csapatbuszon a reptérre, így tudtam mégis utazni. Kalifornia és egy rövid keletiparti utazás után érkeztem Torontóba, ahol - többnyire a munkám miatt - rengeteg érdekes, ismert és kevésbé ismert emberrel találkozom. (Pl. a város polgármesteréhez, David Millerhez is volt szerencsém.) A kanadai társadalom nagyon heterogén. Szigorúan véve csak az őslakosok (indiánok) kanadaiak, mindenki más bevándorló és legfeljebb 3-4 generációra tudja visszavezetni családja kanadai „gyökereit”. Mindenki hozza magával otthonról a saját kultúráját, aminek a mindennapokban leginkább látható része a kulinária. Az ország híresen befogadó jellegére büszke minden kanadai. Ez nagy különbség a mi kis országunk viszonylag zárt társadalma, és egy tipikus újvilági ország között. Az egyik legérdekesebb párhuzam Torontó és a mi nagyvárosaink között, hogy sokkal gazdagabbak, mint amilyennek látszanak. .. A szociális és közellátás ugyancsak emlékeztet a magyar rendszerre. A világutazó rendszeresen hazalátogat, de, hogy mikor költözik haza végleg, azt még nem tudja. Az internet segítségével egyszerűen és gyakran tartja a kapcsolatot a barátaival, családjával. - Én igaziból Pakson lakom, csak a munkám miatt keveset vagyok otthon - viccelődik István - Pakson érzem valójában otthon magam... Az állandó lakcímem pedig itt van, a Kereszt utcában. Sólya Emma Ezek a mai fiatalok... Pataki Balázs Balázs az ESZI harmadéves tanulója a kör|o nyezetvédelem és vízgazdálkodási szakmacsoportban. Érdeklődése leginkább az irodalom, a szakmai tárgyak közül pedig a környezetvédelmi alapgyakorlat - ahogy ő mondja: „labor” - felé irányul. Balázs szabadidejében két könyvön dolgozik: a Fekete püspök címet viselő regény a reneszánsz Itáliában játszódik az 1500-as években, a másik történet egy trilógia második része. A hármas első kötetének, a Calestian hatalmának cselekménye Írországban játszódik Kr. u. 500-ban. A most készülő folytatás az Árnyak alkonya, melynek színhelyei párhuzamos dimenziókban található alternatív világok. - Egyedi környezetbe szerettem volna helyezni a történeteim cselekményét, így jutottam el a mitológiához, azon belül is legfőképp a kelta mitológiához. Az írországi, angliai kelta druida rendek szertartásai ragadtak meg és a Fionn-mondakör, melynek fő alakja Fionn harcos, költő és látnok is egy személyben - meséli. Balázs a keszthelyi Helikonon bronzérmet nyert „A tökéletes világmindenség” című novellájával.- Ebben egy torz bolygó vonul végig a világűrön, amin a civilizációnk problémáit szemléltettem az univerzummal történő folyamatos interakciók, összehasonlítások által. Az igazat megvallva folyamatosan azon gondolkozom, hogy a körülöttem zajló történésekből mi az, amit beépíthetek a könyvekbe, forrásokat keresek, amik újítást hoznak. Jövőbeli terveit illetően elmondja: az ESZI technikuma után a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán tanulna tovább. Balázs az őt körülvevő világról ekképpen vélekedik: - Rengeteg lehetőség áll előttünk, szinte bármit elérhetünk, ha valóban akaijuk, és hajlandóak vagyunk tenni érte. Az információ forrása végtelen, régen nem volt ez így. Az érme másik oldala a társadalmi berendezkedés. A manipuláció fogásait úgy gondolom, józan ésszel azért ki lehet védeni. -ms-
