Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-12-05 / 23. szám
Paksi Hírnök 14 2008. december 5. Híres paksiak, paksi hírességek Madarász Jenő 1861-ben Pápán jelent meg egy karcsú, inkább füzet, mint verses kötet Első gondolatok címmel. Szerzője a paksi születésű pápai diák: Madarász Jenő, az ifjú poéta édesapja pedig az a Madarász József országgyűlési képviselő, akinek életéről olvasóim az előző lapszámban már olvashattak. A szülők, kisfaludi Madarász József és tóthváradjai Komis Mária családja a reformkor haladó nézeteit valló középbirtokos nemessége közé tartozott. Gyermekeik közül háromnak ismerjük a nevét: Béla, az apa kedvence, ő Madarász olmützi várfogsága idején meghalt, a másodszülött fiú: Jenő, és harmadikként kislányuk, Mária. Negyedik gyermekük még csecsemőkorában meghalt, őt „somogyi kisfiúnkként” említi az apa, kinek temetésére kiengedték a komáromi börtönből. Madarász Jenő 1845-ben Pakson született. Gyerekkorának, életkörülményeinek alakulását a reformkor politikai csatározásai, a forradalom és a szabadságharc eseményei határozták meg. Édesanyja ha csak tehette, a gyerekekkel együtt mindenhová követte férjét: Pestre, Debrecenbe, Aradra költöztek, majd a fegyverletétel előtt a gyerekekkel együtt menekültek vissza Paksra. Madarász Emlékirataiban olvashatjuk, hogy amikor Komáromban volt börtönben, felesége hetente kétszer látogathatta, ezért legkisebb gyermekükkel oda is költözött, ez idő alatt a két nagyobbik fia, Béla és Jenő Meszleny Rudolfné Kossuth Zsuzsanna intézetében tartózkodtak. Madarász Jenő iskolai tanulmányait előbb otthon, a családi házban, majd Pápán, a református gimnáziumban kezdte és a debreceni egyetem jogi fakultásán fejezte be. Ezután Fejér megyei birtokán, Uzdon kezdett gazdálkodni, és bekapcsolódott a vármegye törvényhatósági bizottságainak munkájába is. Politikai gondolkodását, közéleti tevékenységének irányát apja példája, a Madarászok politikai öröksége szabta meg, amint ezt a tizenhat éves korában megjelentetett verseskötetében, melyet apjának ajánlott, le is írta Édes atyámhoz c. versében: Mint szeretlek, édes atyám, Kit szeretnék nálad jobban? Valahányszor rád gondolok Szivem szeretettől dobban. Tudom, hogy sokat szenvedtél! Nem miattam, a hazáért! Adja az ég, adja ha kell Én is szenvedhessek azért. S ha mindannyian szenvedtünk Akkor boldog lesz a haza Mert hiszen úgy is oly régen Régen nyomja az ég átka. Szenvedjünk mi, hogy ezután Boldog és virágzó legyen, Szenvedjünk mi! Hogy a magyar Egyetértve, s dicsőn éljen Mint várom a perczet! melyben A régi hon lesz e haza. S látja a világ, mint lobog A magyar nemzet zászlaja. Mint várom a perczet! melyben Meglátjuk hogy ki az ember? S szent hazánk dicsőségéért, Leszünk fölhullámzó tenger. Lesz üdől Melyben meglátjuk Ki lesz dicső, ki lesz laza. S lesz kor, melyben fölkiáltunk lm; szabad a magyar haza. A vers persze műalkotásként gyenge, de a gimnazista fiú gondolatai a mai napig érvényesek és tiszteletet parancsolok. (Tűnődhetünk azon is, korunk vajon már az az „üdő” lett-e?) Madarász Jenő a kiegyezés után a Függetlenségi Párt tagjaként apja támogatásával került be az országos politikába: 1869- ben Madarász József fia javára lemondott mandátumáról, s így helyébe 1869. június 10-én Jenőt választották meg Fejér megye csákvári kerületének országgyűlési képviselőjévé. Mint az 1886. évi Országgyűlési Almanachban olvasható, e minőségében különösen nagy figyelmet keltett felszólalása az általános választási jog törvénybe iktatásáért. Amikor pedig egy képviselőtársa ez ellen azzal érvelt, hogy ennek kiteijesztése a köztársaság államformáját eredményezné, Madarász Jenő kijelentette, hogy akkor egy okkal több, hogy ezt ő elfogadja, és kiálljon mellette. A következő ciklusban Csákváron kisebbségben maradt, majd 1875-től 1884-ig a szegvári kerület (Csongrád megye), ezután 1892-ig Komárom megyében az ócsai kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Országgyűlési képviselőként a 48-as, majd a Függetlenségi Párt programját képviselte, beszédei megtalálhatók az Országgyűlési Naplók köteteiben. Forrás: Madarász Jenő: - Első gondolatok, Pápa, 1861. 4-5. o. (Az Édes atyámhoz c. vers betűhív közlése), -Madarász József: Emlékirataim, 1831-1881. Bp. 1883. -Halász Sándor: Országgyűlési Almanach, Képviselőház, 110-111.1. Bp. 1886. és Sturm Albert: Új Országgyűlési Almanach, 1888. 261.1. http://www. ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/ aim/almanach, html - Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, -Takács Ferenc: Két flamingó, Magvető Kk. Bp. 1982. Kernné Magda Irén Tehetségesek, fiatalok Sóthy Szabina All. osztályos gimnazista lányt ismerheti a paksi közönség, hiszen állt már színpadon műsorvezetőként és színjátszóként is. Sóthy Szabina harmadik éve tagja a Pro Artis művészeti iskola színjátszó csoportjának, lépett már fel városi rendezvényen, megyei, országos fesztiválon, versenyen. Vers, próza, zene, komoly és könnyű műfaj, mindenben kipróbálhatja magát, számára a legizgalmasabb, ha színdarabban játszhat. Szabina az iskolai közösségben is aktív résztvevő: idén másodszor is megválasztották diáktársai az iskola diákpolgármesterének. A programszervezésben otthonosan mozog, s elmondása szerint fontos számára társai öröme egy-egy programon, osztályában és az iskolában egyaránt. Kitűnő tanuló, de kiemeli a matematika és a történelem tantárgyat, valamint az angol nyelvet. Ez utóbbiból előrehozott középszintű érettségit tett, középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, és a tanév végén emelt szintű érettségire készül az idegen nyelvből. Matematikából többször volt résztvevője tanulmányi versenyeknek. Pályáját, jövőjét a közgazdaság területén képzeli el, -s Budapestre felvételizik majd. A j színjátszás kedves hobbi, ahogy-o-§ az volt évekig a floorball, és ” most a lovaglás, valamint a tenisz is. A népszerű, tehetséges, vidám gimnazista sokoldalúságát, szorgalmát díjazta a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány is. Sóthy Szabina legközelebb a Vak Bottyán Gimnázium szalagavatóján szerepel színpadon, az est egyik műsorvezetője lesz. -bézsé-
