Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-23 / 2. szám
2009. január 23. 17 Paksi Hírnök Hol (/olt...? A kultúrház Tudják-e, hol működött régen a művelődési ház? A magyar kultúra napja alkalmából most ennek jártunk utána. 2008 decemberében rendezgettem a gondolataimat. Igyekeztem rendet rakni a képzeletbeli kamrapolcon: a már megoldott feladatokat magasabbra raktam, a megoldásra várókat szemmagasságba helyeztem. Tervezni kezdtem az előttem álló évet. Az első jeles nap januárban a magyar kultúra napja. Persze nagyon jó, hogy a kultúrának (is) van ünnepnapja. Ahogy a költészetnek, a tudománynak, a környezetvédelemnek - hosszan sorolhatnám. Hasonlít a születésnaphoz, amikor kiemelt figyelmet kap az ünnepelt — egyszer egy évben. S aztán az év többi napján? Őrizzük és vigyázzuk szellemi és anyagi kultúránkat? Tiszteljük emberi és épített környezetünket? Elegendő figyelmet szentelünk embertársainkra, akik többet tudnak nálunk, és képesek vagyunk-e meghallgatni őket, elfogadni műveltségüket? - kérdeztem elsősorban magamtól. És eszembe jutott a Petőfi utcai egykori kultúrház. Egy zárt, emberibb világ ma már lakatlan és csendes második otthona. A kultúrához vajon melyik szó illik jobban? A ház vagy az otthon? A kultúra háza vagy a kultúra otthona... Takács Gyuláné Mária néni és Károly János - hol így, hol úgy emlegették a Petőfi utcai házat, amely hosszú évtizedeken át meghatározta Paks kulturális életét. A ma már üresen álló épületről, az egykori közösségi életről is kétféle elbeszélést halottam. Mária nénit hallgatva, az ötven-hatvanéves képeket nézegetve, betekinthettem a II. világháborút követő időkbe, amikor társadalmikulturális eseménynek számított az Iparoskor által szervezett Katalin-bál, a szilveszteri bál majd a farsang. Vasárnaponként az iparosok elfoglalták a kártyaszobát, más napokon a fiatalok teadélutánt rendeztek. Teadélutánt, ahová pontosan, tisztességes öltözetben érkeztek a fiatalok és beszélgettek. Egyszerűen beszélgettek és rendes időben indultak haza. Színi előadásokat szerveztek a paksi közönség szórakoztatására. Mária néni a kulturális élet emlékei mellett a kulturált magatartásformát, annak minden korabeli megnyilvánulását felelevenítette. És nem csupán emlékeket idézett: úgy fogadott és beszélgetett velem órákon át, ahogy azt annak idején szüleitől megtanulta. Károly János az 1960-as évek második feléről mesélt. Ebben az időben már mozgalmasabb volt a kulturális élet a városban. Kórus működött, a színi előadások sem maradtak el, néptánccsoport gyakorolt a Petőfi utcában. A szabadtéri táncparkett nyári estéken megtelt a szórakozni vágyókkal... Sikerült felfedeznem néhány közös emléket a két eltérő korú emlékező elbeszélésében. A legszembetűnőbb a lelkesedés volt a kultúrotthon, ifjúságuk meghatározó színhelye iránt. Bár nem laktak benne, csupán a szabadidejüket töltötték ott, mégiscsak otthon volt. Egy ház, amely annak idején állandó lakhelye volt a kultúrának. A lehetőségekhez és igényekhez igazított kultúrának. A mi lehetőségeink ma már szinte korlátlanok. Bárhol és bármikor hozzáférhetünk régi és új kulturális értékeinkhez. De - a régi szólással élve - ahány ház, annyi szokás. S hozzáteszem: ahány otthon, annyiféle igény... Teli Edit Díjazták az autentikus előadást Paksi siker született az egész Kárpát-medencére kiterjedő Wass Albert vers- és prózamondó verseny Bonyhádon megrendezett döntőjén, felnőtt kategóriában. Fejes Margit öregbítette az elnyert díjjal városunk jó hírét, a sepsiszentgyörgyi származású, 25 éves ifjú hölgy néhány hónapja él Pakson. Internetes barangolás közben talált rá a városi könyvtár honlapján a versenyről szóló felhívásra, ami azonnal felkeltette érdeklődését. A jogot az országos döntőn való részvételre a Tolna megyei fordulón vívta ki magának, amelyet immár hagyományosan, a Pákolitz István Városi Könyvtárban rendeztek. Wass Albert prózaírói munkásságát kidomborítandó arra kérték a nevezőket, hogy az író prózái közül válasszanak egy művet, illetve a Balassi-kard díjjal kitüntetett magyar költők életművéből verset. Ennek megfelelően, az első fordulóra Wass Albert egyik művéből idézett, amely arról szól, hogyan teremtette meg Isten a székelyeket, valamint Ferenczes István Csíkszeredái költő Székely dalok című versét interpretálta. A döntőre Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című regényéből tanult meg egy részletet, amelyet párja segítségével választott, illetve Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél című versét vitte. A versek világa mindig is vonzotta Margitot, esetében a rímbe szedett gondolatok szeretete anyukájától ered. Elárulta, hogy érzéseit, gondolatait a világról, az életről, maga is számos alkalommal versbe, novellába önti, de írásai egyelőre a fiókban pihennek. Ahogy mondja, az életet imádó, alapvetően optimista ember. Most azon munkálkodik az egyébként történelem és művészettörténet szakos tanárnő, hogy találjon egy olyan munkahelyet és egyben közösséget, ahol megleli boldogulását, és azon, hogy minden szempontból otthonra leljen Pakson.-gyöngy-Fotó: Szaffenauer Ferenc
