Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-23 / 2. szám
Fotó: Kövi Gergő Paksi Hírnök 18 2009. január 23. Különös vendégek időznek a napokban Pakson. Egy fiatal német pár kempingezik a Dunaparton. Nem tévedés! Hideg idő ide, mínuszok oda, sátrat vertek a folyóparton, a kompkikötőnél. A helyválasztás sem volt véletlen, nem közúton, hanem vízen érkeztek. Ulmból indultak október 13-án. Veronika Jankevel és Matthias Riedellel a Pákolitz István Városi Könyvtárban találkoztunk, ahol többször időztek paksi vendégeskedésük alatt. Internetezni jártak a tékába, a világhálón családjukkal tartják a kapcsolatot, és honlapjukat frissítik, amelyen különös kalandjukról számolnak be. A 26 éves asztalos lány és harmincéves barátja, aki nyáron fejezte be egyetemi tanulmányait, a Fekete-tengerre tart egy túrakajakon. Azt tervezik, hogy onnan kerékpárral mennek tovább egyenesen a Bajkál-tóig. A bicikliket magukkal is hozták a hajóra erősítve. Ezek nyergében Paksot is bejárták ugyanúgy, mint más városokat, ahol többet időztek. Eredetileg nem tervezdeklődéssel fogadták őket az emberek. A fiatalok, bár teljesítményük rekordok könyvébe illő, nem dédelgetnek efféle gondolatokat. Demonstrálni sem akarnak semmit, és nem is teherbíró képességüket tesztelik a rendkívüli próbatétellel. Egyszerűen kíváncsiak a világra, más nemzetek életére és az utazásnak ezt a hozzájuk közelálló módját választották. Néhány kisebb, néhány hetes vízi és biciklitúra van már mögöttük, de a mostanihoz hasonlóban még nem volt részük. Elárulták, hogy koFélúton a Fekete-tenger felé ték, hogy hosszabb pihenőt tartanak itt, sőt igazából rövidebbet se. „Csupán” a jégzajlás miatt kötöttek ki és vesztegeltek a városban napokig. A kényszerpihenő közben újabb kellemetlenség is érte őket: a parton hagyott holmijukat tolvaj dézsmálta meg, személyes dolgokat, iratokat vitt el. Ennek ellenére Veronika és Matthias nem „neheztel” a paksiakra. Mint mondták, itt is, mint eddig mindenütt, vendégszeretettel, ér-Tehetségesek, fiatalok Takács Nóra A Ki mit tud?-on korosztályában harmadik helyezett lett Takács Nóra, a Deák Ferenc Általános Iskola harmadik osztályos tanulója Zelk Zoltán: A három nyúl c. versének előadásával. Mesék, versek között nőtt fel, és amióta olvasni tud, rendszeresen vesz kézbe könyvet. Harry Potter valamennyi kötetén túl van a kilencéves kislány, jelenleg Csodálatos Mary kalandjaival ismerkedik. Kitűnő tanuló, első osztályos kora óta rendszeres résztvevő szavalóversenyeken, nem meglepő, hogy a magyart különösen szereti. Az már inkább, hogy a matematikát legalább annyira kedveli, és ezt is bizonyítja helyi versenyeken és levelezős játékos feladatokban egyaránt. A mozgás, a sport sem hiányzik mindennapjaiból, négy éve úszik, ezüst- és bronzérmeket gyűjtött már úszóversenyeken is. Mára minden úszásnemben úszik! Egy éve karatézik az ASE szakosztályban, vegyes csoportban. A röplabdával is megismerkedett, iskolája grundbirkózó versenycsapatával pedig ezüstérmet szerzett. Nóra szabadidejében télen korcsolyázik, nyáron kirándul, úszik, nagy kedvenc a kerékpár, rendszeresen teljesíti a Fuss! Ússz! Kerékpározz! feladatait. Az eddigi felsorolással nincs vége a kislány tevékenységeinek: zenében is tehetséges és szorgalmas, évek óta zongorázik otthon. A művészeti iskola ütő tanszakosa Tóthné Hanoi Franciska tanárnőnél, játszik marimbán, dobon, xilofonon, csengőkön, harangjátékon. Sokszor fellépett már zeneiskolai bemutatókon, előadásokon.-bézsérábban kerékpáron már Magyarországon is jártak, az ország akkor nagyon megtetszett nekik. E túra és Veronika ázsiai utazása után merült fel a gondolat, hogy nekivágnak egy ilyen hosszú útnak, hogy találkozhassanak más országok lakóival. A túra már eddig is nagyon sok élményt adott nekik. Általában egész nap vízen vannak és az eléjük táruló tájban gyönyörködnek, árulták el. A hideg különösebb gondot eddig nem okozott nekik, állításuk szerint a sátorban egyáltalán nincs hideg. Mint Veronika mondta, az indulással azért nem vártak jobb időre, mert a tervük szerint úton lesznek két éven át, így hát elkerülhetetlen, hogy zord időben is vízen legyenek. Vida Tünde
