Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-08-28 / 16. szám
2009. augusztus 28. 3 Paksi Hírnök Egy húron pendültek Apró ujjacskák, rajtuk ragtapasz. Előbb bizonytalanul, majd egyre otthonosabban sétálgatnak a citera húrjain. Egy-két, nyolctíz, sőt több tucatnyi citera soijázik az Élalakban felsorakoztatott asztalokon. A sebtapaszos ujjakat néhol gyakorlottan táncoló nagyobbak váltják fel. Gyakorol a testvérvárosi citerazenekar a sóstói táborban. Hagyományos tábori életnek nem sok nyoma van, nem pattog a labda, nem hallik fogócskázás hangja. A pingpongasztal körül van csupán kisebb sokadalom a főpróba előtt. Ahogy a lányok szétrebbenek, kiderül, hogy citerát hangolnak. Ők a Kalinkó együttes tagjai. Borzavári Róza csak akkor enged a hívószónak, amikor egyik társa megígéri, gondja lesz a hangszerére. Róza gyermekorvos édesanyjával együtt érkezett a táborba, s az együttesben is együtt játszanak. A Kalinkó együttes, élén Lehőcz Józsefeiével, vállalta, hogy segít megvalósítani Herczeg József ötletét. A város nemzetközi kapcsolatokat felügyelő tanácsnoka vetette fel, hogy hasonlóan a néhány évvel ezelőtti ifjúsági táborhoz, a testvérvárosokban élő gyerekek részvételével rendezzenek citeratábort, s annak végeztével egy közös fellépést augusztus 20-án, a vízi színpadon. Az előzmény az volt, hogy a paksi önkormányzat citerákat ajándékozott előbb a kézdivásárhelyi, majd a galántai és viski gyerekeknek.- A könyv és a hangszer örök- magyarázta Herczeg József az ötlet felvetését Hozzátette, hogy már az is fantasztikus élmény volt, amikor a kézdivásárhelyi gyerekeket hallotta első ízben fellépni egy március 15-i ünnepségen. Akkor - látva a gyerekek örömét - már tudta, hogy ez egy jó ötlet volt. Lehőcz Józsefeié, a Kalinkó együttes vezetője kételkedve fogadta a felvetést, mint elmondta, negyven különböző szinten játszani tudó gyerekkel három nap után színpadra állni szinte lehetetlen vállalkozás. A főpróba napján azonban már ő is hitt benne. Igaz - mint hírlik - percre beosztott menetrend szerint haladtak. Minden testvérváros kis citerásai mellett saját tanáraik és gyakorlott paksi citerások álltak, és segítettek, ha a szükség úgy hozta. Kellett persze a viski, kézdivásárhelyi és galántai zenészpalánták lelkesedése. Ebben nem volt hiány, annyit gyakoroltak, hogy sorra egymás után került sebtapasz a citerához kevésbé szokott ujjaikra. Ez azonban nem szegte kedvüket, szorgalmasan pengették a húrokat. Lehőczné Ildikó úgy állította össze az anyagot, hogy lehetőleg a közönség is élvezze majd a műsort, s azok is el tudják játszani, akik még csak kezdők ebben a műfajban. Végül minden csoport megtanult egy csokrot gyermekdalokból, és közös produkcióval is készültek, amelyben majd’ negyvenen pengették együtt a húrokat. Ez - mint többen a táborból megerősítették - valódi kuriózum. A népzenei táborokban legfeljebb, ha húszhuszonöt zenész-énekes áll össze, s többnyire az a szokás, hogy együtt énekelnek, de csak néhányan kísérik, mondta el tapasztalatait Juhász Kitti, aki a Zeneakadémia népzene tanszakán tanul, s a Kalinkó tagja. Kitti azt is elárulta, hogy őt éppen a sóstóihoz hasonló táborok győzték meg arról, hogy a citera a jövője. Számára is rendkívüli élmény volt a tábor, s együtt dolgozni a három határon túli város fiataljaival. - Nagyon jó együtt játszani - erősítette meg Borzavári Róza is. Szerinte az a titka a citerának, hogy könnyű megtanulni rajta játszani, s hamar el lehet jutni arra a szintre, amikor már élvezi a játékot. Mezősi Árpád önkormányzati képviselő, aki Kern József és Herczeg József társaságában részt vett a táborban, elárulta, hogy még éjszaka is belebotlottak olyan kisdiákba, aki gyakorolt. Gutái István, a paksi könyvtár igazgatója, aki korábban citeratanárként sokakat oktatott, azt mondta, hogy aki hallotta a táborozókat érkezésükkor és a főpróbán, nagyon elcsodálkozott. - Negyven citera van, nem akármi, ha negyvenen egy húron pendüinek - fogalmazott. A kézdivásárhelyi Jakab Júlia azt mondta, erdélyi testvérvárosunkban csupán kilencen vannak, akik citeráznak, ő a barátaitól látta, s így kapott kedvet a játékhoz. - Nagyon izgulok. Nekem lámpalázam van - mondta a főpróbára tartva. Előkerülnek a citerák, s a húrokat apró, sebtapasszal beragasztott ujjacskák fogták le. Aztán felcsendült az első dal... Egy nappal később a vízi színpadon, ünneplőbe öltözve léptek színpadra, s elbűvölték a paksi közönséget. Vida Tünde A művészeti iskola beiratkozásra váija régi és új növendékeit: szeptember 3-án és 4-én 14-től 18 óráig. Ekkor pótfelvételit is tart az iskola. A modem-kortárstánc szakra 11-14 éveseket várnak. Felvételi: 4-én 16.15-től, és 7-én 17 órától. Bővebb felvilágosítás Szabó Ildikónál, tel.: 20/247-35-28. Fotó: Molnár Gyula
