Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-08-28 / 16. szám
Paksi Hírnök 4 2009. augusztus 28. Integráció: elmélet és gyakorlat A 2005 és 2015 között meghirdetett Roma Integráció Évtizede Program a romák társadalmi integrációjának gyorsítása érdekében jött létre. A kilenc kelet-európai ország kormányfője által 2003-ban aláírt intézkedéscsomag négy kiemelt területen vállalta a fejlesztést: az oktatás, egészségügy, a lakhatás és a foglalkoztatás mutatóinak javításában. Jól hangzó esélyegyenlőségi tanulmányok, d intézkedési tervek születtek, de lássuk be: 1 o Magyarországon a cigánykérdés című ? nemzeti fejezetben elmélet és gyakorlat 2 között hatalmas szakadék tátong. Igen, a cigánykérdés nemzeti ügy. Olyan nemzeti ügy, mely változó és folyamatos problémákat vet fel a rendszerváltás óta, éppen az esélyegyenlőség fogalmának átértelmezése, új tartalmi megközelítése miatt, mely alapvetően azt a kérdést veti fel: elkerülhető-e az etnikai alapú társadalmi megosztottság, ha az alapvető jogokat és szabadságokat etnikai alapon sikerül biztosítani? Ha ezt a kérdést - a cigányság demográfiai mutatóit és a cigányság politikai öntudatának változását, mely indokolatlanul magas követelményeket támaszt - komolyan veszi bármely regionális, kistérségi, illetve települési vezető, testület, az elméleti tanulmányok és megoldási javaslatok megfogalmazásán túl a cselekvési tervet a helyi adottságokhoz és valósághoz igazítva meg is valósítja. S a megvalósítást az oktatás értelmezési tartományában kezdi, ahol és amely által (talán) formálható a cigány társadalom: követi a néptanítói hagyományt, ahol a jó módszerrel tanított kisgyermek által nevelhetővé vált a szülő. Pakson ennek a gondolkodásnak és gyakorlati elképzelésnek köszönhetően 2008 szeptembere óta dolgozik a pedagógus Pongó Anita esélyegyenlőségi referensként.- Első generációs értelmiségi? — Igen. Én vagyok az első diplomás a családban. Édesapám folyamatos közéleti szerepvállalása, édesanyám szorgalma példát mutatott nekem. Arra neveltek, ha valamit szeretnék elérni az életben, tanuljak, mert csak így tudok érvényesülni a munkaerőpiacon.- Elkerülhetetlen, hogy feltegyem a kérdést: cigánynak vagy romának vallja magát?- Én cigány vagyok. Felesleges „szépíteni” a tényt. A roma szó oláh cigány nyelven cigány embert jelent.- Sokszor járok cigányok között, akik kikérik maguknak a cigány megszólítást... Mennyire tűnt ki a társai közül? Már kicsi gyermekkorában is látszott: ez a gyermek még viszi valamire, másként jár az esze, mint a többieké?- Nagyanyám analfabéta, nagyapám négy osztályt végzett. Csodálatos emberek. Nagyapám a mai napig megszégyenít a fejszámolásával. Naprakész jegyzetei vannak, folyton irkát kér, hogy feljegyzéseket készíthessen. Nagyanyám elbeszéléseit a közös életükről, annak minden élményéről a mai napig tátott szájjal hallgatjuk. Tanulatlan, ám bölcs emberek mellett nőttem fel. Rengeteget beszéltem - ahogy most is teszem - és édesanyámék a kezdetektől valamiféle „beszédes” pályára szántak. Nem éppen pedagógusnak, de a főiskolai jelentkezés előtt már táncot tanítottam Németkéren, és éreztem: a tanítói pálya lesz az én választott utam. Nagy segítségemre volt a döntésben Orsós Józsefné Marika néni - németkéri cigány pedagógus - akinek állhatatossága, küzdelme, példamutatása segített a döntésemben.- A főiskola befejezése és rövid kerülő után a város esélyegyenlőségi referenseként maga mögött tudja az első tanulóévet. Beszélhetünk az eredményekről?- Az elmúlt közel egy év elegendő volt arra, hogy reális képet kapjak a város közoktatási intézményeibe járó gyermekekről és fiatalokról, valamint a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tagiskoláiról egyaránt. Napi kapcsolatban állok a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival, a szociális osztállyal, a rendőrség bűnmegelőzési osztályának képviselőivel és az iskolák gyermekvédelmi felelőseivel egyaránt. A biztos információáramlás érdekében havi egy alkalommal megbeszéléseket tartunk, ahol együttes erővel, összefogva és megosztva egymással eddigi tapasztalatainkat, próbálunk irányelvet kidolgozni önmagunk számára, mely segítségével pozitív irányba változtathatók a statisztikai mutatók. Munkánk meghozta az eredményét, kevesebb az utcán éjszaka csellengő fiatal gyermek, kevesebb az igazolatlan mulasztások száma, lényegesen visszaszorult a szabályokat megszegő fiatalkorúak aránya is. Az egész tanév során felzárkóztató és fejlesztő pedagógiai munkát végeztem. Heti 28 órában korrepetáltam a város három közoktatási intézményében. A tanulói összetétel vegyesen alakult, 1. osztálytól a 7. osztályos tanulóig jártak hozzám a gyermekek egyéni foglalkozásokra. A kapcsolatom a diákokkal kiváló. Megbíznak bennem, és keresik a társaságomat. Várják a foglalkozásokat, azt hogy együtt tanuljunk, együtt menjünk könyvtárba, múzeumba vagy sétálni, játszani. Az érintett gyermekek tanulmányi eredménye és magatartása is pozitív irányba változott. Van, aki félévkor több tantárgyból is bukott, de év végére együttes erővel - és a kollégák pozitív hozzáállása következtében - az elégtelen osztályzatot javítottuk. Az érintett gyermekek szüleivel a kapcsolatom jó, tanácsaimat elfogadják, és lehetőségeikhez mérten próbálják azokat betartani. Személyemmel megoldottá vált a kommunikáció az iskola és a szülők, pedagógusok között. A cél ez volt. Kommunikáció létrehozása az érintettek között. Az esélyegyenlőség nem politikai fogalom: értelmezése a társadalmi és az egyéni gondolkodásmódban keresendő. És az értelmezés nem csupán a többségi társadalom kötelessége. Az etnikai kisebbségnek is hozzá kell tennie mindazt, amire szükség van a közös nyelv megteremtéséhez - legyen az közéleti, kulturális, társadalmi szóhasználat — hosszan sorolhatnám. Teli Edit
