Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-11-21 / 22. szám

Paksi Hírnök 18 2008. november 21. Híres paksiak, paksi hírességek Madarász József Kisfaludi Madarász József 1814. augusztus 27-én született a Somogy megyei Nemes­kisfaludon, testvérbátyja volt Kossuth belügyminisztere, Ma­darász László, s a család távoli rokona volt Madarász Viktor, a század híres romantikus festője. A Madarász család hamarosan Cecére költözött, s Fejér megyé­ben vált ismertté. Madarász Jó­zsef a pesti egyetemen jogot ta­nult, majd Somogy megyében lett joggyakomok, s 1932-től si­került megbízást kapnia a po­zsonyi országgyűlésre mint tá­vol levők követe. Jövedelmét az Országgyűlési Tudósítások má­solásából egészítette ki, és be­kapcsolódott az országgyűlési ifjak mozgalmába, ezért haza­rendelték. 1834-ben ügyvédi vizsgát tett, 1837-ben megis­merkedett Kossuthtal, tagja lett a bebörtönzött országgyűlési if­jak kiszabadítására szerveződött bécsi küldöttségnek. Tevékeny és közismert szereplője volt az 1840-es évek reformküzdelmei­nek Fejér és Tolna megyében. 1848 júniusában a sár­keresztúri kerület országgyűlési képviselőjévé választották, 1849-ben követte a kormányt Debrecenbe, Aradra is. Szemé­lye a forradalom idején politikai újságíróként is ismert volt, 1848-ban elvbarátaival a Nép- Elem c. lapot szerkesztette, majd a Debreceni Lapok kiadó­ja volt. A világosi fegyverletétel után bujkált, majd elfogták, és 9 évi várfogságra ítélték, előbb Komáromban, majd Olmützben raboskodott, 1856-ban szaba­dult. Kitanulta a fényképész­mesterséget. 1859-ben bátyjá­hoz utazott Amerikába, hazaté­rőben Kossuthot is felkereste Londonban (1868-ban Turinban is). 1861-től haláláig (1898-tól a parlament korelnökeként) a sárkeresztúri választókerület or­szággyűlési képviselője volt. Madarász egész életében az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc eszméinek legradi­kálisabb, köztársaságpárti cso­portjához tartozott, aki árulás­nak tartotta a kiegyezést, nem is szavazta meg az országgyű­lésben. Hét képviselőtársával együtt tüntetőén távol marad­tak a koronázási ünnepélyről, és mert „nem engedtek a 48- ból”, megalapították a 48-as Függetlenségi Pártot. 1868 után demokrata körök szerve­zésével igyekezett tömegmoz­galmat létrehozni a kiegyezés módosítására, előbb a Nép Zászlója c. hetilap lapvezére, majd 1869-ben Zászló címmel indított néplapot. Pakshoz magánéletének mintegy két évtizede kapcsol­ta. Tolna vármegye közgyűlé­sén 1837. április 11-én jegyez­ték be a megyei nemesek listá­jára Madarász László és József nevét, és 1839 novemberében Pakson kötött házasságot tóthváradjai Komis Máriával (eskető plébánosuk Daróczy Zsigmond volt). A Madarász házaspár Pakson élt, s abban a házban lakott, melynek helyén az egykori Iparoskor székháza épült a Petőfi utcai elején. Em­lékirataim c. memoárkötetében olvasható, hogy a megyegyűlé­seken megismerkedett Tolna reformnemességének jeles képviselőivel: a Perczel­testvérekkel, az Augusz, a Sztankovánszki és a Fördös család tagjaival. Elnöke volt a Pakson megalakult Védegylet­nek, s 1846-ban a paksiakat ő képviselte Pesten a Védegylet­mozgalom országos gyűlésén. 1847-48 telén betegsége miatt mindvégig Pakson időzött, s bekapcsolódott a vármegyei küzdelmekbe. Ez idő alatt gyakran látta vendégül Perczel Mórt, akivel szoros barátságot kötött. t Amikor 1848 nyarán a Fejér megyei Sárkeresztúr országgyű­lési képviselőjévé választották, a család a gyermekekkel együtt Pestre költözött, s a kormányt Debrecenbe és Aradra is elkísér­te. 1849 augusztusában, még a fegyverletétel előtt menekültek haza, Paksra. Férje börtönévei alatt Komis Mária gyermekei­vel Pakson élt, szülei támogat­ták az egyre több anyagi nehéz­séggel küszködő családot. Madarász kiszabadulása után Pakson élt. Bár országos politi­kai teendői gyakran elszólítot­ták, felesége halála, 1857. ápri­lis 15-e után is gyakran időzött városunkban, hiszen gyermeke­it többnyire felesége szülei ne­velték. Szintén az Emlékirata­imban írt arról, hogy ebből az időből paksi barátai közt tartotta számon Tóth Jánost, Wolf Jó­zsefet, Baranyai Pétert, Daróczy Eleket és Novák Sándor orvost, és megemlíti, hogy a szolgabíró, Förster Béla megengedte neki, hogy Paksról előzetes bejelentés nélkül utazzon. Madarász Jó­zsef már hatvan éves elmúlt, mi­kor másodszor is megnősült, az ezután következő évek esemé­nyei közt Paksról, a paksiakról már nem olvashatunk az Emlék­iratokban. Madarász József 1915. január 31-én halt meg Kispesten, a gyászszertartást Haypál Benő paksi származású református lel­kész végezte. Síremléke a Kere­pesi úti temetőben található. Forrás: -Bencze Barnabás szó­beli közlése a Madarász-házról, -Illyés Gyula: Az utolsó magyar törzsfö, -Madarász József: Em­lékirataim 1831-1881. Bp. 1883. -Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, -Takács Ferenc: Két flamingó, Magvető Kk. Bp. 1982. -Új Magyar Élet­rajzi Lexikon, IV. k. főszerkesz­tő: Markó László, Magyar Könyvklub, 2003. Bp. -Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választá­sok tükrében, 74. o. in: Tolna Megyei Levéltári Füzetek, IV. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd, 1994. 59-82.0. Kernné Magda Irén Tehetségesek, ftatdok Takács Gábor Tolna megyéből évek óta nem szerepelt tanuló kémia tantárgy­ból országos versenyen, tudtuk meg dr. Vincze Zoltánná kémia­­tanárnőtől. Ezért büszke különö­sen Takács Gáborra, a Bezerédj iskola 8. osztályos növendékére, aki Egerben megyei első helye­zést ért el a három napos Hevesy György Kémiaversenyen. Isko­lájában minden adott a szakköri munkához, ahol elsősorban a kí­sérletezések folynak. A reáltan­tárgyak közül a kémia a ked­venc, de Gábor matematikából is megyei első helyezett lett a többfordulós Varga Tamás Ma­tematikaversenyen. Ezért az eredményért a Tolna Megye Ta­lentuma szekszárdi ünnepségen díjazták. A kitűnő tanuló fiú fizi­kából, angolból, helyesírásból is versenyzett már megyei szinten. Képzőművészeti szakkörbe járt elsős kora óta - helyi kiállításo­kon a legjobbak között ott vol­tak az ő munkái is rajzolni szeretett a legjobban, amit már csak szabadidejében tehet, a to­vábbtanulás miatt nem folytatja a szakkört. Az ASE színeiben karatézik öt éve, és heti rendsze­rességgel úszik. Ez utóbbi sport­ágban versenyeken is szerepelt, gyors-, hát- és pillangó úszás­nemben. Gábor, akit a Tehetsé­ges Paksi Fiatalokért Alapítvány is elismert, eredményeit szeré­nyen sorolja, az elért sikerek nem szédítették meg, örül, hogy jó hímevet szerezhetett iskolájá­nak, városának. -bézsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom