Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-09-05 / 17. szám

Paksi Hírnök 6 2008. szeptember 5. Romániai bevetésen a Neutron Pakson is átívelt a borok útja A magyar borkultúra javítása, az idegenforgalom és a kör­nyezetvédelem népszerűsítése a biztonságos közlekedés sza­bályainak betartásával: ezek voltak a célok a Magyar Borok Útja Rally idei első futamának megszervezésekor. A túrát 13. alkalommal teljesítették a résztvevők, a program egyik állomása most is Paks volt. Narancssárga autócsodák, 120 db Audi TT Coupe lepte el a várost a Magyar Borok Útja Rally paksi helyszínén. A rendezvény egyik főtámoga­tója a Paksi Atomerőmű Zrt., ezért ötödik éve a művelődési központ parkolójában ügyes­ségi akadálypályán bizonyít­hatják vezetői jártasságukat a rali résztvevői. - Az atomerő­mű fontosnak tartja a magyar termékek népszerűsítését. Ezen a rendezvényen a szek­szárdi borvidék borait adjuk ajándékba a résztvevőknek, ezzel is felhívjuk a figyelmet tájegységünk kitűnő nedűire - mondta el Mittler István kom­munikációs főosztályvezető. A Magyar Borok Útja Rally résztvevői három napon ke­resztül járták be az ország leg­híresebb borvidékeit. A közle­kedési szabályok betartása idén is elsődleges feladat volt. Naponta 8-10 állomás várt a vezetőkre. A különböző hely­színeken más-más próbatétel­lel kellett szembenézniük az érkezőknek: volt hordógurí­­tás, talicskatolás és célba do­bás is. Az előírt távok teljesí­tését követően pedig a legfi­nomabb borok kóstolása várt az autózókra. A rendezvény­nek minden évben karitatív célja is van. Idén „Az Össze­fogás az egészség hídja” Egyesületet támogatták a ha­gyományos borárverésből, tombolából és a szponzorok­tól befolyt öszszeggel. Dallos Szilvia Mondhatni divat lett kommandós versenyt rendezni. Ez - mint a Romániából minap győ­zelemmel hazatért Neut­ron versenycsapat tagjai mondják - nem önmagá­ért való. Nemcsak a ver­sengésről, esetleges győ­zelemről szól, hanem az oda vezető útról, a felké­szülésről. - A tudásról szól, hiszen tisztességgel felkészülünk, megmér­jük magunkat, okulunk belőle, fejlődünk általa - fogalmazott Szász Sán­dor osztályvezető-helyet­tes, aki az ugyanebben a beosztásban lévő csapat­társával, Felhősi László­val közösen osztotta meg lapunkkal versenyen szerzett élményeit. A román Acvila szervezett Bu­karestben egy versenyt. A kü­lönleges egység képzésében és státuszában is kiemelkedő a szomszédos Romániában. Az általuk hirdetett kommandós bajnokság pedig számos megle­petéssel szolgált a komoly ver­senytapasztalattal bíró, Orlan­­dót is többször megjárt paksiak számára. A Neutront a házigaz­dák azért hívták meg, mert is­merték eredményeiket, s általuk szerették volna emelni rendez­vényük színvonalát. Ez komoly teher volt a paksi válogatottnak, akik fokozottan érezték, hogy a Neutron név kötelezi őket. A négynapos viadal kiemelkedő­en magas színvonalú volt. A szervezést illetően is, a felada­tok tekintetében is. Nem né­hány perc alatt teljesíthető, ke­vés döntést igénylő, sokkal in­kább fizikai erőnlétet próbára tévő feladatok vártak a tizen­nyolc csapatra. Amolyan kato­nai túlélő próbára emlékeztetett az Acvila versenye, melyet vé­gig a fair play szelleme jellem­zett. Ellentétben az orlandói vi­lágbajnoksággal, ahol a paksi fiúk már többször is letették névjegyüket, itt nem nézők előtt teljesítették a kitűzött pályát, sőt egymást sem láthatták, s a nap végén az eredményeket sem ismerték. Saját teljesítmé­nyüket legfeljebb az esti beszél­getések során tudták viszonyí­tani a többiekéhez, s a szerve­zők szeméből nap mint nap erő­sebben sugárzó elismerésből sejthették, jól állnak. Egy-egy feladat igen összetett volt, sok olyan elemet tartalma­zott, ami az egyébként sokrétű képzésben részesülő neutrono­­soknak is újdonság volt. - Többször elértük fizikai tűrő­képességünk határát, és olyan feladatokat is elvégeztünk, amihez le kellett győznünk ed­dig vélt korlátáinkat - mond­ják. Akadt olyan kommandós - igaz, nem az ő csapatukban akit mentő vitt el, többeket pe­dig az ájulás határán búvárok hoztak fel a mélyből. Egyéb­ként éppen ez, a vizes feladat jelentett komoly kihívást a pak­siak számára is. Egy ugróto­ronyból kellett vízbe vetniük magukat, fegyvereket felhozni a medence aljáról. Természete­sen mindezt teljes felszerelés­ben. Az ilyen, fizikai erőnlétet próbára tévő feladatokat ötvöz­ték azokkal, amelyek során gyors helyzetértékelésre, egy­más közti kommunikációra, döntésre volt szükség. Például az erdőben rohanva számokat láthattak, amelyek később egy számkombinációs zár nyitását szolgálták, másutt arcok villan­tak fel, őket egy helyszínen a tömegből kiválasztva kellett likvidálni. Mindent összevetve Felhősi László és Szász Sándor úgy véli, rengeteget tanultak, na­gyon sok mindent hasznosítani tudnak majd a kiképzések so­rán. Mindezt még azzal is te­tézték, hogy elhozták az első díjat is, ami legnagyobb meg­lepetésükre pénzdíjjal is járt. A csapat tagjai a fotón látható Szász Sándor, Felhősi László, Kéri Zoltán, Járai Antal, Oláh György és Benkő Péter. Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom