Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-09-05 / 17. szám
Fotó: Paksi Hírnök archív Fotó: Paksi Hírnök archív 2008. szeptember 5. 7 Paksi Hírnök Párbeszéd a Kárpát-medencében Másodszor is a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettesévé választották L. Németh Erzsébetet. Az elnökhelyettes a következő ciklusban már nem vállal jelölést, mert nemcsak életre szóló élmények sorát jelenti számára ez a munka, hanem sok lemondással is jár, nem marad elég idő a családra, barátokra, költészetre. A ma már nyugalmazott paksi óvodapedagógust elsöprő többséggel választották újra. L. Németh Erzsébet szerint nemcsak női mivoltából, hanem költőségéből eredően is másfajta szemléletet képvisel, mint a világszervezetet vezető két karakteres férfi, Patrubány Miklós és a tiszteletbeli elnök, Rácz Sándor. Számára az elnökhelyettesi teendők sok feladatot jelentenek, de még több időt szán Tolna megyei elnökként arra, hogy a megyében és otthonában, Pakson is megjelenjen a világszövetség. Ezt különösen fontosnak tartja, mivel hazánk Budapest-centrikus ország. Fogadókészek az emberek, hogy megismerjék a tudományos, irodalmi, zenei eredményeket, újdonságokat, s ugyanígy a szövetség programjait is nyitott szívvel fogadják, sorolja az elnökhelyettes. Példaként említi a Pannónia-expedíciót, melynek tagjai, miután a Magyarok Világszövetsége támogatóan mögéjük állt, módosították útvonalukat, hogy a kazakisztáni madjar törzset is meglátogathassák. A Magyarok VII. Világkongresszusán ott voltak a madjar törzs képviselői, akik szintén nagyon készültek a paksi fiúk fogadására. A szövetség alapításának 70. évfordulója idején ülésező kongresszusról az elnökhelyettes elmondta: a fordulat volt a legfőbb üzenete. A szövetség azt tűzte ki célul, hogy erkölcsi és szellemi fordulatot idézzen elő Magyarország és a magyar nemzet életében.- Fontos az összetartozás erősítése a Kárpát-medencén kívül és belül, a párbeszéd viszszaállítása és az igazság napvilágra kerülése, mind a mostani életünket, mind a múltunkat illetően - vélekedik L. Németh Erzsébet, aki annak ellenére, hogy jó szívvel végzi munkáját a szövetségben, és erőt ad neki a sok szeretet, amit ennek során kap, nem titkolja, hogy gondok, problémák is akadnak, negatív hatások is érik. Mindezen túl sok lemondással jár a feladat, s az abból adódó kétlaki élet. Férje, barátai védve, óvva segítik őt, s arra ösztökélik, hogy csinálja, ha örömét leli benne. Ennek ellenére már most eldöntötte, hogy ez lesz az utolsó ciklus. A döntésben az is közrejátszik, hogy nem marad ideje a számára oly fontos költészetre. - Alapvetően poéta vagyok, szeretném megírni azt, ami a fejemben forog - fogalmaz. Vida Tünde A versíró ember Ha költőként aposztrofálják, zavarba jön, magát inkább versíró embernek nevezi. Két verseskötetét adta ki, üzemelteti verses honlapját, jelenleg pedig antológia kiadásán töri a fejét, ahova várja az alkotók jelentkezését. Lapunk hasábjain is találkozhatnak Komáromi János nevével. Hosszú évekig az asztalfiókban gyűltek a versek, aztán János gondolt egy merészet, és a világháló adottságait kihasználva a nagyközönség elé tárta azt, amit addig maga szórakoztatására alkotott. Ma már naponta több százan látogatják verses honlapját, tavaly az Irodalmi Rádió „Év szerzője” szavazásán a második legtöbb voksot kapta, országszerte hívják előadóestekre, legutóbb Kapolcson, a Bűvészetek Völgyén lépett fel. Verseit több együttes is megzenésítette már, s előfordult az is, hogy egészen különös módon bukkant fel egy-egy szerzeménye. Például „ismeretlen rímfaragó” aláírással kapott köszöntő emailt, melyben saját művét látta viszont, előfordult, hogy interneten keresgélve egy fővárosi iskola szavalóversenyén is felbukkant már, de a gödöllői egyetemi nap meghívóján is az ő egyik művéből idéztek - íme néhány példa arra, hogyan terjed a modem kori vers. Bár az elismerés neki is jólesik, nem ez motiválja, mikor közzéteszi szerzeményeit. A lényeg, hogy a vers képes legyen hozzátenni az olvasó mindennapjaihoz. Számára nem a versírás szabályai az elsődlegesek, hanem, hogy élvezzék, értsék amit ír. - Mikor elolvasom valaki versét, eldöntőm, tetszik vagy sem. De eszembe nem jutna, hogy tanácsokat osztogassak, hogyan írja meg - mondja János, aki szerint más véleményt mondani és más ítélkezni valaki felett, de akad, aki ez utóbbira érzi feljogosítva magát. Lehet valami a „magas kultúra” szerinti vers, csak mi értelme van, ha senki nem érti, véli. - Már tanárként is azt gondoltam, ha arról beszélek a diákjaimnak, amit tudnak, az felesleges. Ha nem értik, amit mondok, akkor sincs sok értelme. Akkor tudok formálni az életükön, ha még megértik, amiről beszélek, de kicsit több, mint amire maguktól képesek. így van ez a versekkel is - osztja meg „ars poeticáját”. János most verses antológia kiadását tűzte ki célul, azoknak, akiknek nincs lehetőségük, tapasztalatuk, hogy kiadják saját műveiket, de szívesen viszontlátnák azokat nyomatásban. A megjelenés feltétele, hogy tíz példányt megvásárol a szerző, ennek fejében négy oldalnyi helyet kap az antológiában. Tíz-tizenkét jelentkező esetén már megvalósítható a kiadás, mondja az ötletgazda, aki szeptember végéig várja a www.verselo.gportal.hu címen az érdeklődőket. Dávid Ildikó
