Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-01-25 / 2. szám
MOZAIK 7 Száz éve született Teller Ede Előbb vegyészmérnökséget tanult, majd Werner Heisenberg fizikus doktorandusza lett Lipcsében, és már 22 évesen doktorált. Göttingenben tanított, majd Hitler uralomra jutása után előbb Koppenhágába, majd Londonba ment, végül 1935- ben, már mint professzor, Washingtonban kötött ki. Részt vett az amerikai atombomba kifejlesztésére és megépítésére irányuló Manhattan-tervben és a háborút követően is folytatta tevékenységét Los Alamosban, bár főállásban a Chicágói Egyetemen dolgozott. Vezető szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok - a Szovjetunióval párhuzamosan - kifejlesztette a hidrogénbombát. Kezdeményezte az Egyesült Államok második fegyverfejlesztési laboratóriumának megnyitását a kaliforniai Livermore-ban. 1954-ben a Robert Oppenheimer megbízhatóságát vizsgáló bizottság előtt a Manhattan-terv legendás volt vezetője ellen tett vallomást és ezzel elvesztette az amerikai fizikusok nagy részének barátságát. A Kaliforniai Egyetem professzoraként, majd a Stanford Egyetem Hoover Intézetének főmunkatársaként dolgozott tovább. Egyre nagyobb szerepe lett vezető amerikai katonai és konzervatív politikai körökben, mint befolyásos tanácsadó és mint az úgynevezett Csillagháborús Tervek legismertebb propagálója. Megkapta a legmagasabb amerikai állami kitüntetéseket, Ronald Reagan és az idősebb George Bush elnökségének végéig megtartotta befolyását. 2003. szeptember 9-én halt meg. Tehernek a Manhattaniedben való részvétele eltörpült ahhoz a vezető szerephez képest, amelyet a háború utáni fegyverfejlesztésekben játszott. Már ekkor felmerült a vezető fizikusokban az atombombánál nagyságrendekkel nagyobb erejű termonukleáris bomba lehetősége. A II. világháborút követő években nagy vita alakult ki az Egyesült Államok vezető tudományos köreiben arról, hogy milyen intenzitással kell a nukleáris fegyvereket továbbfejleszteni. Teller ekkor még mindig nem tartozott a döntéshozók közé, de kínzóan érezte azt a felelősséget, amelyet a szovjet veszély jelenthetett a szabad világ számára. Teller személyes győzelme is volt, amikor 1950 elején Harry Truman elnök intézkedéseket hozott a hidrogénbomba kifejlesztésére. A tudósnak az úgynevezett Stratégiai Az emléktáblát Kovács József, az atomerőmű vezérigazgatója és Rogán Antal V kerületi polgármester leplezte le. Az anekdota szerint valamivel több mint száz évvel ezelőtt egy asszony sétálgatott Budapesten a Lipótvárosban, s láthatóan keresett valamit. Barátnője kérdésére elmondta, a szobornak keres helyet, merthogy neki fia lesz, méghozzá világhírű, és azt nézi, hova kerül majd a szobra. Hogy így volt-e, ma nem tudni, tény viszont, hogy fia, Teller Ede világhírű tudós lett, s ha egyelőre szobor nem is, emléktábla hirdeti Lipótvárosban, hogy ott élt. A táblát a paksi atomerőmű a Belváros-Lipótváros Önkormányzatával, a Magyar Tudományos Akadémiával és az Országház Antikváriummal közösen helyezte el a tudós születésének századik évfordulója alkalmából a Szalay u. 3. és a Honvéd u. 18. sarkán álló épületnél, ahol ötéves korától az érettségiig élt. Teller Ede első hazalátogatásakor, 1990-ben és utána többször is járt a paksi atomerőműben, amely kiváltképpen érdekelte. Sokszor hangsúlyozta, hogy az atomerőmű biztonságát és a szakemberek képzettségét tekintve a paksi a világ élvonalába tartozik, vt Védelmi Kezdeményezésben (angol rövidítéssel SDI), népszerű nevén a Csillagháborús Tervekben játszott szerepe különösen ellentmondásos volt. Ronald Reagan elnök az SDI-t azzal a szándékkal bocsájtotta útjára, hogy a rettenetes hidrogénbombák diktálta „kölcsönös garantált megsemmisítés” politikája helyett védelmet nyújtson az amerikai népnek bármilyen atomtámadás ellen. A Csillagháborús Tervek realitása ma is vitatott kérdés és az eredeti terveket nem lehetett megvalósítani. Azonban a Szovjetunió nem kockáztathatta meg azt, hogy ezek a kezdeményzések esetleg mégis működnének és ne fejlessze ki a saját csillagháborús terveit. Teller Ede egyik volt azok között a nagy magyar tudósok között, akiket zsidóságuk miatt elüldöztek előbb Magyarországról, majd Európából. A kommunista diktatúra idején, 1951-ben Teller Budapesten maradt családját kitelepítették, és amikor Sztálin halála után visszatérhettek, ismét mindenükből kifosztva kellett újrakezdeniük életüket. Teller unokaöccse az 1956-os forradalom nyomán, a család többi tagja 1959-ben hagyta el Magyarországot. Nem lehetett volna csodálkozni azon, ha Teller örökre meggyűlöli szülőföldjét. Azonban tudatosan megkülönböztette a múlt bűneit és az abban vétlen új generációt és szinte fürdött abban a lelkes megbecsülésben, amelyben Magyarországon az 1990-es években részesült. Ellátogatott fiatalsága emlékezetes színhelyeire és szinte elfogultsággal határos nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar természettudományos oktatásról és a Paksi Atomerőmű biztonságos üzemeltetéséről. (Forrás: www.mta.hu) Fotó: Szaffenauer Ferenc
