Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-06-06 / 11. szám

2008. június 6. 13 Paksi Hírnök Válaszok Addis Abebából Afrika, Dél-Etiópia. Itt található az Omo folyó, ahol egyik fiatal honfitár­sunk, Régi Tamás antropológus végez kutatásokat. Tamással nehéz szemé­lyesen találkozni, ritkán tartózkodik Pakson, és olyankor is nagyon rövid időre. Mikor legutóbb, „villámláto­gatáson” Pakson járt, megpróbáltam összefutni vele, de minden perce fog­lalt volt, így maradt az elektronikus levélváltás. Kérdéseimre a választ Addis Abebában, egy internet­kávézóban írta meg. Régi Tamással akkor találkoztam először, mikor még egyetemi tanulmányait végezte. Első afrikai útjáról tért vissza, de már a következőt tervezte. Csendes, szerény fiatalember, aki - már akkor is - megszállottan csak az antropológiának él.- A helyzet az, hogy elég sok minden kell ah­hoz, hogy valaki hosszú évekig egy valamivel foglalkozzon. Nem árt valami sikerélmény, de az sem, hogy állandóan valami újat kell adjon az ember munkája. Én ezt az antropológiában több­nyire megtaláltam, ez az oka, hogy még foglalko­zom vele - írta levelében Tamás, akinek nem csak az útján nyert tapasztalat ad sikerélményt, hanem tavaly megjelent két könyve is. A rendszeres afrikai utazások megtervezése, le­­szervezése, az anyagiak előteremtése és a kap­csolatok kialakítása hosszadalmas, nehéz feladat. És akkor még kutatásról egy szót sem ejtettünk. Az elmúlt néhány évben Tamásnak Etiópiában si­került olyan munkakapcsolatokat kialakítania, melyek sokat jelentenek a számára. Ez azért is fontos, mert nem egyszerű az afrikai törzsek bi­zalmát megnyerni.- Afrika ma már nem mindig az a romantikus terep, mint száz évvel ezelőtt volt. Persze sok olyan része is van, de egyre kevesebb. Jelenleg pont egy olyan helyen dolgozom Dél-Etiópiában, ami a külvilágtól elzártnak nevezhető. A helyi közösségekkel nehéz kapcsolatot teremteni min­den kívülállónak. Ez egy hosszú folyamat, soro­zatos kisebb, megelőző látogatásokkal a végleges letelepedés előtt. Sokak számára Afrika a szafarik világát, a ki­­kapcsolódást, az egzotikus utazást jelenti. Tamás­nál az elszigetelt törzsekkel töltött heteket, hóna­pokat, megismerve az ott élők szokásait, hagyo­mányait. Sőt Afrika a maláriát is jelenti a fiatal antropológusnak, hiszen egyszer majdnem az életébe került a kutatás. Ennek ellenére nincs benne félelem a forró kontinenssel szemben.- Nem veszélyesebb, mint Európában élni, a kockázat többnyire túlmisztifikált. Vannak alap­vető dolgok, főleg egészségügyiek, amire, ha odafigyel az ember, akkor nem történhet baja. Il­letve minél jobban megismeri valaki a helyi kul­túrát, elvárásokat, viselkedést, annál kevesebb konfliktusba keveredhet. Tamás napjai jegyzeteléssel, inteijúkészítéssel és azok feldolgozásával telnek. Sok időt tölt az Omo folyó környékén élő emberekkel. Tanulja a nyelvüket, megfigyeli tevékenységüket, beszél­get velük, majd esténként lejegyzi a történteket, hogy később Angliában tovább tudjon dolgozni belőlük. Minden írása angolul készül, mert a szi­getországban kapott doktori ösztöndíjat. Páljával egy ideje már ott is élnek. A fiatal antropológus folyamatosan harcol az idővel. Angliában és Magyarországon is mindig csak rövid ideig tartózkodik, így az emberi kap­csolatokra alig jut néhány órája. Az utazások is értékes napokat vesznek el a kutatástól, mert ha a szigetországból megérkezik Addis Abbebába, még további három napot zötykölődik Dél-Etió­­piáig. Ott pedig kutatás, jegyzet, szakirodalom, tanulás a társasága.- Ha szabadidőm van, akkor szeretek olyan dol­gokat csinálni, amit amúgy nem engedhetek meg magamnak. Mondjuk alszom, zenét hallgatok vagy csak kapcsolgatom a tévét. Ami a jövőt illeti; sikerült hosszú távú kapcsola­tot kialakítania az Oxfordi Egyetem Afrika Tanul­mányok Központjával, akik meghívták Tamást dél-etiópiai kutatócsoportjukba. Ez év novemberé­től két oxfordi professzorral végzi majd tovább a terepmunkát. Addig azonban egyedül dolgozik.- Emellett lehet, hogy a témavezetőm a Leeds Metropolitan Universityről valamikor megláto­gat az Omonál, aminek nagyon örülnék. De bár­ki mást is szívesen látok... Horváth Margit Vállalkozó könyvtárosok Üzlet a könyvtárban — ebben a témában hallhattak előadást a megye könyvtárosai a Pákolitz István Városi Könyvtár szak­mai napján. Az előadó a paksi, de már Budapesten dolgozó dr. Kiszl Péter egyetemi adjunktus volt.- A téma nagyon aktuális, hi­szen ha megnézzük a könyvtá­rak finanszírozását, feltételez­hetjük, hogy egyre inkább szükségük van külső források bevonására. Egyik ilyen kitö­rési pont lehet az intézmények számára a céginformációs szolgáltatás - mondta Kiszl Péter. Ez a gyakorlatban a kis­vállalkozások számára biztosí­tott üzleti tájékoztatást jelenti. A fiatal szakember az ELTE BTK Informatikai és Könyv­tártudományi Intézetének munkatársaként négy éve ta­nulmányozza hallgatóival ezt a lehetőséget nemzetközi példák alapján. Fő szakterülete is eh­hez kapcsolódik, hiszen a vál­lalkozói képességek fejleszté­sével foglalkozik a könyvtáros képzésben. Pakson tartott elő­adásában hangsúlyozta a kér­dés időszerűségét, hiszen ma már Magyarországon is egyre inkább terjednek a multi­funkciós könyvtárak, amelyek­ben nemcsak a dokumentum­szolgáltatás a feladat, hanem a kiegészítő tevékenységek, pél­dául a rendezvényszervezések is szerepet kapnak. Ez a válto­zás a könyvtárak részéről je­lentős szemléletváltás igényel. Egy másik tevékenység térhó­dításáról is hallhattak a szak­mai nap résztvevői: az internet segítségével nyújtható köz­hasznú tájékoztatásról. Az in­gyenes szolgáltatás a tudako­zóhoz hasonlóan működik, a könyvtáros telefonon ad felvi­lágosítást bármilyen témában. Ajövőben tehát várhatóan egy­re inkább a szolgáltatási kör bővítése lesz jellemző a biblio­tékákban, az előadásokon hal­lottak ezt vetítik előre. -dal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom