Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-06-06 / 11. szám
Fotó: Szaffenauer Ferenc Paksi Hírnök 14 2008. június 6. RENDELŐ A VÁROS SZÉLÉN Két sebesült férfi a sebészeten:- Maga tulajdonképpen hogy került ide?- Nem akartam autót venni a feleségemnek, erre ő nekem esett.- Hát maga milyen apropóból van itt?- Én megvettem az autót a feleségemnek. Természetesen jót nevetünk egy-egy ilyen viccen, de csak addig, amíg mi magunk nem szorulunk valamilyen sérülés miatt ellátásra. Pakson a Városi Rendelőintézetben két orvos foglalkozik a betegekkel a sebészeti szakrendelésen. Vágott sérülések, törések, húzódások, zúzódások, van bőven tennivaló. Háztartási balesetek gyakran előfordulnak. Disznóvágások idején sajnos számíthatnak az orvosok a húsdarálóba „tévedt” ujjakra, illetve a kisgépekkel sem bánunk mindig eléggé óvatosan. Gyakran előfordul az is, hogy a gépkocsi ajtaját rácsukja valaki a kezére, a téli időszakban pedig nagy esélye van a csuklótörésnek, hiszen hiába járna az ember jobban, ha inkább fenékre ülne, amikor megcsúszik, reflexből letámaszt a kezére. Ilyenkor nincs mit tenni, irány a sebészet. A Városi Rendelőintézetben jelenleg két szakrendelés működik, lépcsőzetes, egymáshoz képest eltolt rendelési idővel, a betegeket dr. Vöröss Endre vagy dr. Prischetzky Ferenc veszi gondjaiba. Az orvosok három aszszisztens segítségével végzik munkájukat, amelynek két ága van, a sebészet, illetve baleseti sebészet, utóbbi tulajdonképpen a sürgősségi esetek ellátását öleli fel. Ezek az esetek mindent felülírnak, azonnali ellátást igényelnek, függetlenül attól, hogy hányán várakoznak egyéb panasszal. Orvosaink kisebb beavatkozásokat is elvégeznek előjegyzésben rövid határidővel, ám ez a kör nem tévesztendő össze az egynapos sebészettel, ahol egyébként Prischetzky doktorral szintén találkozhatunk. A sebészeti szakrendelésen elvégezhető beavatkozások körébe tartoznak például a bőrön lévő elváltozások, zsírmirigy, nagyobbra nőtt mitesszer, szemölcsök, és az anyajegyek eltávolítása is (amennyiben nem rossz indulatú elváltozásról van szó), amelyekből sajnos egyre több van, köszönhetően a nap káros sugarainak. Ezekhez a kis műtétekhez külön helyiséget alakítottak ki, a gipszelés megint másik szobában történik. Amelyik beavatkozáshoz altatásra van szükség, mint például az aranyér-, vagy visszérműtét, egynapos sebészetben végzendő, hosszabb megfigyelési időszakkal. Akinek már szüksége volt a sebészek segítségére, tapasztalhatták, hogy a rendelők jól felszereltek, ahogy dr. Vöröss Endre fogalmazott, a megfelelőnél jobb, úgy is mondhatjuk, hogy a magyar csúcsot képviseli, a betegek ellátásához szükséges kisműszerek rendelkezésre állnak. Ezek az eszközök nem sokat „pihennek”, ugyanis a sebészeti szakrendelésen mindkét rendelőben nagy a forgalom, ami a vizitdíj idején 20-25 százalékkal csökkent, de megszűnése óta visszaállt a régi szintre. Ünnepek és hétvége előtt, valamint piaci napokon többen keresik fel a sebészeti szakrendelést panaszukkal, illetve érzékelhető a páciensek igazodása a buszközlekedéshez, inkább reggel, délelőtt jönnek.-gyöngy-Hatvanöt éve együtt Nem várt vendégek érkeztek május 25-én Kajári Ferencék csámpai házába. Feil József verbuválta a kis csapatot, miután rábukkant az egyházi anyakönyvben, hogy 1942-ben ugyanezen a napon házasodott Feri bácsi és felesége Teri néni. A csámpai képviselőt a külterületi részönkormányzat elnöke, Féhr György, és a körzet képviselője, Kovács Sándor kísérte el, hogy a hatvanötödik házassági évfordulójukon köszöntsék a párt. Feri bácsiék, ha meg is lepődtek, nem mutatták, hosszú életük alatt megtanultak alkalmazkodni ennél meglepőbb dolgokhoz is. Teri néni sem tiltakozik, simít egyet a haján, húz egyet otthonkája ráncán, s ezzel el is készült a fotózáshoz. Beljebb invitálják a társaságot, bor kerül az asztalra, és felelevenedik a két idős ember élete. A ház Teri néni szülői háza, itt élnek együtt hatvanöt éve. Az asszony a családot emlegeti, számát se tudja az unokáknak. Férje siet segítségére, neki kiváló a memóriája, bár az élet őt is megkoptatta, bottal tud csak járni. - Minden voltam, csak akasztott ember nem - tréfálkozik. Majd kiderül, nem lódított nagyot, kéményseprőtől hivatásos vadászig sok szakmában megfordult. Voltak nehéz idők is, amikor lesöpörték a padlást, mondja, de úgy tűnik, ennek felidézése nem érinti fájdalmasan. Könny akkor szökik szemébe, amikor fogságból hazatértét meséli. Megérkezett, térült-fordult, faggatózott, kivel mi van, s egyszer csak valaki azt kérdezte, a lányodat nem is kérded. Elszégyellte magát, pedig nem volt miért, két és fél éves kislányát akkor látta először... Vida Tünde Fotó: Molnár Gyula
